Egy hibákkal tűzdelt étlap - legyen bár a hely más szempontokból teljesen rendben - nálam egy teljes pont levonást jelent a képzeletbeli minősítéskor. Szakmai hozzá nem értés, vagy 'csak' egyszerű nemtörődömség?
Kár, hogy ez lett az egykor jobb napokat látott karácsonyi vásárokból, úgy tűnik a hetek alatt meggazdagodni vágyó büfések arra már nem is számítanak, hogy egy magyar, netán egy magyar család kimegy ide (persze nyilván a horror helypénzt is ki kell gazdálkodni valamiből)...
Csak azt nem értem, hogy egy német vagy ázsiai turista kiad ennyi pénzt ezért a gyanús külsejű valamiért? Ők annyira fogalmatlanok, hogy fel sem merül bennük, ennyiért egy étteremben is jóllakhatnak?
A hal zsírja nem valami jó ízű, állagú kisütve. A szálkátlan hasaaljából sütötték régen a "töpörtyűt", aztán ahogy divat lett és megdrágult, már a filét is felcsíkozzák.
nyilvan ez nem pacal, de en pl. valamelyik evben karacsonyra harcsacsikokat csinaltam. a filet vekony csikokra vagtam, paprikas liszt, es ment is az olajba. fuszeres martogatos ment hozza.
Vajda "Pierre" Péter, a nagy gasztromegmondó két szösszenetében is megénekelte Baumgartnerék Mimamájának nagyszerűségét, az első némileg választ ad kérdésedre is: a mangalicamániás Baumgartneréknél minden mangalicából van, még a gulyásleves is... (bár szerintem stílszerűbb lenne kondáslevesnek hívni), ezek után egy pillanatig nem lehet csodálkozni a mangalicapacalon sem, jelentsen ez bármit is:
Péterünk rövid időn belül újra visszatért Baumgartnerékhez, ekkor a mangalicazsírral készült csodahalászléről zengett ódákat (megdöbbentő módon a halászlé nem mangalicakarajból készült, de mangalicaadalék nem maradhatott ki belőle), Péter ezen írásművében követte el számomra legemlékezetesebb mondatait, amelyeket idézni kell:
"Miközben fortyog a lé, illata beteríti az udvart, fékcsikorgatva érkezik egy autó, kiugrik a sofőrje, kezében fekete zacskó, amelyet azon nyomban ott, a fortyogó üst felett kinyitnak. A többiek mondják, hogy egyenesen Fajszról jött, ő hozta a frissen őrölt paprikát, mert azt mondják, hogy a halászlé egyik nagy titka a frissen őrölt paprika."
Esetleg még szinesíteni lehett volna azzal, hogy a paprikát szűzlányok őrölték hajnalban a meztelen combjukon, ahogy egykor Castro szivarját sodorgatták Kubában, a paprikát maga Baumgartner Zsozsi hozta egy meggypiros Minardival Fajszról, a szakács - aki úgy kezdett el halászlevet főzni egy profi étteremben, hogy nem volt meg hozzá az egyik legfontosabb alapanyag - telefonon szólt oda neki, hogy nyomjon oda a Minardinak, mert már korog a vendégek gyomra, az sem baj, ha egy fekvőrendőr leviszi a versenyautó fenéklemezét.
De lehet, hogy a fekete zacskót sem csak simán kinyitni kellett volna, hanem a sofőrnek feldobni, és akkor a paprika, mint megannyi lángvörös hópehely szállhatott volna bele a mangalicazsíros csodahalászlébe....
én a receptek tisztaságát szeretem, ha érted... mindegyik az ami, semmi mellébeszélés, semmi csicsamicsa, de mégis van bennük valami nagyon profi, az alkotó ember szeretete a műve iránt
Igen, a burgundi marhasült értelmezhetőbb - persze nyilván erre is többen rákérdeznek majd.
Egy pubban nem feltétlenül ezt rendel a közönség.
(Karácsony táján Hévízen leszünk, lehet h kipróbálom, bár a megboldogult 'Az én Anyósom' remekül készítette a marhapofát dödöllével, igaz, ez nem francia)
