Zelk Zoltán mellett szerepel benne pl. Örkény István, Rideg Sándor, Háy Gyula, Illyés Gyula,Déry Tibor, Devecseri Gábor, Képes Géza, Sőtér István, Nagy Lászlóm Mesterházi Lajos, Cseres Tibor, Somlyó György is.
A "magyar írok Rákosi Mátyásról c. kötetre gondolsz? Sikerült antikváriumban egy olyan példányt beszereznem, amibe a tulajdonos lábjegyzeteket írt annak idején -igen szórakoztató:)
Rákosi elvtárs hatvan éves- Ha így, egyszerűen leírom, tudod már mit jelent e nap.
Rákosi elvtárs hatvan éves Így szól a hír, S a felelet:
Kilép medréből, a szívekből, Árad feléje, árad a tenger szeretet.
---- Zelk Zoltán jó költő volt, de a jellem s a tehetség nem jár mindig együtt. Tálentuma volt, jelleme az annál kevesebb. E költemény a bizonyíték erre.
Munkanélküli lett a kis tanult ember, pedig rendelkezik ő két egyetemmel. Cégét hol dolgozott, megvette egy másik, nagyobb és erősebb, ő már nem számít.
Pedig végezte munkáját becsülettel, de ötvenen túl van, nekik "ez" már nem kell. Nem a jövő tüze csillog a szemében, csak múltja van, de meg nem védte.
Állásinterjúnál a sorát kiállta, s be is hívták őt egy puccos irodába. Fiatal menedzser kóstolgatja tépve, nehezen gyógyuló sebeket szívébe.
Miért jöttél ide, öreg, elárulod? Nagyapám lehetnél, gondolom, hogy tudod. Mit gondolsz, hogy kinek kell egy ilyen ember, kinek már kenyere, alig pár szelettel?
Tudom öreg vagyok, jelentem alássan, de a szakmát tudom, próbáljon ki bátran. Tapasztalat is van tarsolyomban bőven, a cégnek jól jöhet a közeljövőben.
De nekünk nem ez kell - hanem robot-állat, ki éjjel és nappal nyakat hajt igának. Kinek nincsen lelke, élete, családja, főnöke istene, mindene munkája.
Hát ha ez a helyzet, köszönöm de nem kell, nem vagyok én robot, csak egy öregember.
Magyar madár leláncolt szárnyakkal is magasan száll! (Öööö... de akkor miért láncolják le azok a... hülyék?)
Az pedig, ahogy az utsó versszak második sorában kicserélte az eredetileg minden bizonnyal "vágyol" véxót a vágyszra (biztos mondta neki vki, hogy a "vágyol" túl köznyelvi), de érintetlenül hagyta az első sort, mert az már jó úgy -- szóval, ez már Pipacs költészetének ormait közelíti (leláncolt szárnyain, persze).
Elég volt az alvásból, ébredj fel szunnyadó országom! Ébredjetek magyarok nem vagytok egyedül a világon. Szálljatok akár a büszke turul madár az égen, S küzdjetek akár a sok sebtől vérző farkasok!
Felbőszült rab madár kecsesen száll a magasban. Hatalmas leláncolt szárnyai látszanak a horizonton. Piros és fehér ez , te pedig ülsz a zöld fűben némán. Az agyad magyar, de a szíved az mi Árpádsávos.
Magyar csak magyar emberként ébred kerek e világon. Még így is nehezen de átláthatunk a hibákon. Emelkedj hát szakítsd le rab láncaid! Múld felül az eddigi megalázott, véres vesszőfutásaid!
Magyar ki mindig a tudás népe volt, Az a baj, hogy a nemzet már velejében holt. A határon túl öt millióan magyar földön járnak, Mégis idegen része az a szép Magyarországnak.
Magyar által ne folyjék még több magyar vére! Mert az csak butítás amit látsz a tv-be’. Gyönyörű szép ébredés nem ronthatja el álmunk, Nehogy arra riadjunk vérben áll országunk.
Érezd, hogy van helyed az egész világon bárhol, Ne félj ide visszatérhetsz ha megnyugvásra vágysz. Én nem adom fel itt élek és ide temessenek el, Ha magyarnak születtél az ország nem felejt el.
A fény a Napból jön, s a Földnek kincset ér. A néger barna tőle, más pedig fehér. De lenn a forró égöv alján és az Elba partján egy a színe, csak piros a vér. Ha minden nyelven szerethet a szív, ha minden nyelven gyűlölhet a szív, ha minden nyelven gyűlöl, ó, ó, szeret, ó, ó, érzi ezt a szív.
Hogy sorsod szebb legyen ma, ember, rajtad áll. Betermi kincseit a zöldellő határ. S a gyárban gyors kezével önként szab a munkás törvényt, emberré lett itt az ember már. Nem zeng-e minden, bölcsebb lesz a Föld ? Nem zeng-e minden, bölcsebb lesz a Föld ? Nem zeng-e minden, szebb lesz, ó, ó, jobb lesz, Ó, ó, boldog lesz a Föld.
Van még sok ország, hol csak szolgamódra túr, és tűr a dolgos ember változatlanul, ahol a rengeteg gép ott áll, s nem a népnek szolgál, Mert a pénz, a pénz csupán az úr. Ott sose mondják: happy, happy days. Ott sose mondják: happy, happy days. Ott sose mondják: happy, ó, ó, happy, Ó, ó, happy, happy days.
Ma még a küzdelemnek vége-hossza nincs. A népek tudják jól, a béke drága kincs, de majd a hajnal biztos eljő, s béke lesz a Földön, s összeroppan minden rabbilincs. És száll a dal majd: ócseny harasó. És száll a dal majd: ócseny harasó. És száll a dal majd: ócseny, ó, ó, ócseny, Ó, ó, ócseny harasó.
Sislay József: Anyám és én
Mikor még régen kisgyerek voltam, Az anyám azt mondta folytonosan, Csak irkálok, egyebet nem teszek,Majd akasztófára való leszek.Anyám, szóltam, ne mondj ilyeneket,Ha majd fölnövök, én költő leszek.Erre anyám azt felelte nekem,Léhaság az csak, kedves gyermekem.Mert minek az a sok irkafirka,Annál többet ér egy lónak fingja.Bár akárki hiszi vagy nem hiszi,
mégsem tudott róla lebeszélni.
Sislay József (1938, részletek):
Bátortalan fronton a náci már, mint a kocsonya remeg.Úgy félti irháját, hogy proletár, Küld ellene sereget.De mi lesz majd, ha hatalmasodik?! Mondd, náci gyilkos csapat?!Ha a proletár fölsorakozik, S terád fegyvert ropogtat.(…)Rohanni fogsz a nagy ütközetnél, Mint gyáva, félős kutya.Viszed irhádat, mint pelyhet a szél, Vagy bebújsz egy nagy lyukba!
