Keresés

mondd meg nékem fecskemadár

lesz e tavasz, lesz e még nyár?

ha én akkor már nem élek

azért nálunk rakjál fészket!

délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van,

én a jó bort úgy kívánom, hát ott érzem jól magam.

kereshet engem a családom, sohasem ér véget a dínom-dánom!

déli bábos Hortobágyon holnap estig mulatok!

...

Az idő múlik közben fárad
kettőnknek fest ősz hajszálat
Addig kínoz legyen bárhol
aki itt van de mégis távol
Óó..saját magától

Útnak indul most a kétség
lámpafényt olt a vaksötétség hogy
Megtalálja haza érjen
álmok nélkül félig ébren
Azt az ajtót kulcs a zárban
amit nyit majd hogy végre párban
Ahogy régen késsel a kézben
fatörzsekbe szíveket véssen
..csak el ne késsen
Óó.. el ne késsen
Ne késsen!

... 

édesanyám, de messze elmentem.

gyürkés fehér cipót de rég ettem.

a búzában de rég vágtam rendet.

az sem tudom, látom e még kendet.

eresz alatt fecskefészek,

fecskemadár búsan nézlek,

te voltál itt a múlt nyáron,

nem hagytál el, mint a párom.

fecskemadár, fecskemadár,

lesz e tavasz, lesz e még nyár?

ha én akkor már nem élek,

azért nálunk rakjál fészket.

már én nékem beborult az ég.

elverte a búzámat a jég.

a lovamat elvitte a végrehajtó.

szeretőm is elszerették tőlem végül.

de nem élhetek muzsikaszó nélkül.

“I am a forest, and a night of dark trees: but he who is not afraid of my darkness, will find banks full of roses under my cypresses.”

― Friedrich Nietzsche, Thus Spoke Zarathustra

által mennék én a Tiszán ladikon, 

ladikon, de ladikon.

ott lakik a.. ott lakik a galambom,

ott lakik a galambom.

ott lakik a városba'

a harmadik utcába'

piros rózsa, kék nefelejcs, viola

nyílik az ablakába'. 

által mennék én a Tiszán,

nem merek, de nem merek.

attól félek, hogy a Tiszába esek,

hogy a Tiszába esek.

lovam hátán sejehajj

félrefordul a nyereg,

a Tiszának habjai közt elveszek,

a babámé nem leszek.

nem adlak másnak,

nekem rendelt az élet.

nem adlak másnak.

ha kell, harcolok érted!

és hogyha lenne még

köztünk bármikor is ellentét,

a sorsunk összeforrt,

nem tépheti semmi szét.

Párizsban szép a nyár!

a Grand boulevard fényárban áll,

sétára hív a Szajna part,

a kis Cosette is épp arra tart,

kezében rózsa szál,

az a csöpp szája már csókra áll,

oly régen várja a szép Pierre,

csókot is érdemel. 

házasodjunk, hajj, hajj, hajj!

házas élet kutya baj, galambom, házas élet kutya baj.

mindig jó az, mindig a'

reggel, délben meg éjszaka,

házasodjunk hát galambom, házas élet kutya baj.

tíz pár csókot egy végből, egy végből,

a legédesebbjéből galambom, a legédesebbjéből.

ráadást is feleség, nékem ebből nem elég,

tíz pár csókot egy végből galambom, a legédesebbjéből!

oltsuk el már a gyertyát, a gyertyát,

mert azt ingyér' nem adják, galambom, mert azt ingyér' nem adják!

nótás kedvű volt az apám,

átmulatott sok éjszakát.

nem sajnálta rá a napot,

kettőt-hármat egybe toldott.

mi lett a sok nóta vége,

kivitték a temetőbe,

dalos ajkú kismadárka

szállj az apám fejfájára.

nótás kedvű édesapám,

jaj de régen nem dalol már.

a szívemet bánat járja,

egy-egy régi nótájára.

.......................

.......................

Ősszel érik babám a fekete szőlő,

te voltál az igazi szerető,

bocsáss meg ha vala-valaha vétettem,

ellenedre babám rosszat cselekedtem.

megyen már a hajnalcsillag lefelé,

az én édes galambom most ballag hazafelé,

lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,

rásütött a hajnalcsillag sugára.

amerre mész, édes rózsám, kívánom,

hogy előtted a rét is tiszta búzává váljon,

a zöld fű is előtted piros rózsát teremjen,

a te szíved holtig engem szeressen!

hányszor mondtam már magamnak

nézd ezt nem szabad,

hagyd a nőket abba már,

mért vagy oly szamár?

hogyha látsz egy szoknyát

attól meg ne zavarodj!

de egész asszony regiment 

jár a szívembe be.

újra jött egy, csak egy még,

és a szívem újfent ég.

erről már le nem szokom,

nő fülébe csak súgom:

jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád,

nélküled még a mennyország is vár,

nem megyek egyedül oda,

nem hagylak el, nem én, soha!

ha ülök is a mennybe'

te cica csak üzenj be,

s érted kiugrom cicám!

erre gyere, ne menj arra,

jobb út van erre mint arra,

erre gyere szívem Marikája,

adj egy csókot utoljára!

csókot néked nem adhatok,

nem a te szeretőd vagyok,

annak adok akinek akarok,

kinek a rózsája vagyok!

darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,

vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.

darumadár ha lehet vidd el ez a levelet,

mondd meg az én galambomnak

ne sirasson, ne sirasson engemet.

ha még egyszer utoljára veled együtt lehetnék,

violaszín nyoszolyádon oldaladhoz símulnék.

szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,

lehajtanám bús fejemet fehér hattyú,

hattyúfehér kebledre.

Nem értem. Kéne értenem?

Folytassuk 30ig.

Lehessen újabb nick

egész világ e drága föld nekünk,

anyánk, hazánk, és édes mindenünk!

kemencében sül a málé,

ma menyasszony leszek már én,

ma menyasszony, holnap asszony,

holnap után komám asszony.

csókoljál meg, ha meg akarsz,

vegyél is el, ha el akarsz,

mert ha engem elszalasztasz,

ilyen rózsát nem szakasztasz.

Tüllben forgok: látsz is, nem is.
Táncom igaz, arcom hamis.
Csalás vagyok: örök hűség.
Irizáló sokszínűség.

Hangom bűvöl: érzéki, lágy.
Beleremegsz, ha rádkiált.
Körülfonlak! Beborítlak!
Karom ápol, óv és ringat.

Rám mosolyogsz: végzek veled.
Öleltelek? Csak képzeled.
Szemem követ: te el nem mész!
Tükröd vagyok: ne engem nézz.

Mit kapni vágysz, majd azt adod.
Nem lesz többet nyugodt napod.
Erős vagyok, vagyok gyenge,
belehúzlak az ölembe.

Vagyok szoknya, vagyok szivar.
Tomboló csend, vidám vihar.
Vad suttogás, szóária.
Hol királynő, hol pária.

Ragályos a nevetésem.
Körmöm tenyerembe vésem.
Sírok: nedves ág, ha gyullad.
Tüzem füstbe sose fullad.

Én vagyok az örvény szeme.
Vagyok mohó, kerek zene.
Fényes írisz: megbámullak,
idegeid megrándulnak.

Érints meg egy tekintettel,
nézz erősen: egyéb nem kell.
Tüzet játszom: szeress belém!
Tiéd vagyok… Vagy te enyém.

szép a rózsám, nincs hibája,

csak egy kicsit bicegős a járása.

Isten adta csókos ajka,

jaj de hamis a kék szeme vágása.

ne csodálja, ha hibája nincs néki,

én vagyok a szeretője, szívbéli!

szép a rózsám, nincs hibája,

bice-bice-bicegős a járása.

piros rózsák beszélgetnek,

bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.

találgatják hová jutnak,

mely sarkára ennek a nagy világnak.

szőke kislány hó keblére,

vagy egy gyászos temetőben koszorúba fonják.

vagy talán az éjszakába'

valahol egy kis kocsmába'

egy szép lánynak adják.

elesett a lúd a jégen,

majd fölkel a jövő héten,

dáre-dudáre,

rózsám szeretsz-e?

nem!

megdöglött a bíró lova,

nyúzza meg a bíró maga!

dáre-dudáre,

rózsám szeretsz-e?

nem!

 :)

kis szekeres, nagy szekeres,

mind meg issza amit keres,

míg a szekér ide-oda jár,

száz forintnak a végére jár.

elesett a lúd a jégen,

majd fölkel a jövő héten,

dáre-dudáre,

rózsám szeretsz-e?

nem!

 :)

kék a kökény, zöld a petrezselyem,

tótágast áll bennem a szerelem.

én istenem, most már mit csináljak,

szeressek-e vagy tótágast álljak?

hosszú fekete haj

sugár ez a csaj

a nézése se gizda

lovéja meg nyista.

Csak egy nap a világ,

csak egyetlen egy csók az életünk.

Ki tudja mi vár ránk,

ki tudja holnap mire ébredünk...