Budapest ősidők óta lakott település, már a neandervölgyieknek is megtetszett e hely. A leletek tanúsága szeint azóta is folyamatosan lakott. A prehisztorikus világ számtalan kultúrái után letelepültek itt a szkíták, várost alapítottak a kelták, felépítették Aquincumot és a környező erődöket a rómaiak, ide tették székhelyüket a hunok, gepidák, longobárdok, avarok. Nem meglepő, hogy Magyarországnak is kezdetektől az egyik, majd később a kizárólagos központi városa. Sajnos fontosnak tartották a "városnézést" a mongolok és a törökök is. Végül, a XIX. és XX. század fordukóján, sok áldozattal, erőfeszítéssel és veszteséggel felépült a modern Budapest. Az idő természetesen nem állt meg, azóta is sokat válatozott a város. Azt csak remélni lehet, hogy a jövőben is sokat fog változni, előnyére:)
Az Operaház Budapest legszebb épületei közé tartozik, szubjektív véleményem szerint a legszebb 5 között van:
Építésének története:
Ybl Miklós neoreneszánsz palotája több mint százharminc éve várja az opera és a balett műfajának szerelmeseit. Az épületbe évente több ezer turista is ellátogat, hogy megcsodálja Budapest egyik legjelentősebb műemlékét.
Az Andrássy út (eredeti nevén Sugár út) kiépítésével a 19. század végére kialakult Pest városképe, és felvetődött egy önálló operaház létrejöttének gondolata is. Az építkezésre annál is inkább szükség volt, mert az akkori Nemzeti Színház egyre kevésbé tudott egyszerre eleget tenni a drámai darabok színreviteléhez és az operajátszáshoz kapcsolódó követelményeknek. Lónyay Menyhért miniszterelnök felvetésére Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója 1872-ben beadvány formájában vázolta átfogóbb tervezetét, majd 1873-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és maga I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is hozzájárult a kezdeményezéshez. Tervpályázatot írtak ki, amelyre hat építészt hívtak meg: Ybl Miklóst, Steindl Imrét, Skalnitzky Antalt, Linczbauer Istvánt, a külföldi mesterek közül Ferdinand Felmert és Ludwig Bohnstedtet. A beérkezett munkák közül a zsűri nagy szavazat-többséggel Ybl Miklós (1814–1891) pályaművét tartotta megvalósításra érdemesnek. Az építési programot Podmaniczky Frigyes, a tervpályázat bíráló bizottságának elnöke és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke határozta meg, amelyben fontos kitétel volt, hogy a kivitelezést csak magyar mesterek végezzék, és a felhasznált anyagok is kizárólag Magyarország területéről származhatnak. Ybl Miklós teljesítette ezt a kérést, öt kivétellel: a márványburkolatok Carrarából, a gránitoszlopok Ausztriából, a tölgy- és cédrusburkolatok Olaszországból, a színpadtechnika Bécsből, a csillár pedig Mainzból érkezett.
Az építési engedélyt 1875-ben adták ki, de az eredeti tervet többször át kellett dolgozni, hiszen I. Ferenc József azzal a kikötéssel engedélyezte a megvalósítást, ha a pesti operaház nem lesz nagyobb a bécsinél. Ybl a legfelső páholyemeletet ezért elhagyta, csökkentette az előcsarnok méretét, és ezzel arányosabbá tette az épületet, ami keresztben és hosszában is szinte teljesen szimmetrikus. A művészi alapgondolat azonban nem változott: az architektúra és a díszítések mind a zene erejét kívánják kifejezni, utóbbiak antik mitológiai történetek segítségével.
A megnyitó előadásra kilenc évvel később, 1884. szeptember 27-én került sor, azonban az ünnepség majdhogynem botrányba fulladt. Mint ahogy azt a 2014-es őszi újrajátszásnál is láthatták a jelen lévők, a Sugár úton összeverődött tömeg nemcsak kívülről, hanem belülről is látni akarta az arannyal, márvánnyal, freskókkal gazdagon díszített épületet, amelynek építése rengeteg pénzbe és nem kevés adóforintba került, ráadásul az eredetileg négy évre tervezett kivitelezés csúszott. A megnyitót már csak e miatt is óriási érdeklődés övezte, a belépőjegyek ára akkoriban két lóéval vetekedett – a szemrevételezésre ez az alkalom soha vissza nem térőnek tűnt. A díszelőadáson – amelyen I. Ferenc József császár is részt vett – a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc, illetve fia, Erkel Sándor vezényletével.
Nem nagyon szoktam podcast-eket ajánlani, de a Heti Válasz Budapest történetéről szóló adásai érdekesek, a középkori részben elég halkan beszél a történész, akit idegesít az ilyesmi kihagyhatja.
Jakab András vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg valakinek lennének fotói a Ferdinánd híd-Váci út-Lehel út kereszteződéséről a 2000-es évek elejéről? Hogyha esetleg lennének ilyen képek, akkor azokat másolatban fel lehetne tölteni ide az oldalra is?
nyilván azért voltak csak itt forgalomban 50 évig, mert más országokban nagyjából 10 év után lecserélik a buszokat
azért voltak hátrányai is a konstrukciónak, például nem volt alacsonypadlós, szóval nem sokat törődtek akkoriban az idősek és a tolókocsisok problémáival
Az épület az 1910-es évektől már úgynevezett csókpalotaként működött Friedmann Jakab tulajdonos jóvoltából. A tucatnyi leányzót (Balázs Mária, Bogdán Anna, Braun Magda, Horváth Róza, Kelemen Nelli, Makk Róza, Nagy Erzsébet, Rötzer Franciska, Szabó Lídia, Zsédely Júlia) foglalkoztató bordélyházat nagy előszeretettel keresték fel az egyetemi hallgatók, jogászok, katonák, rendőrök és a Nagyvásárcsarnokban tevékenykedő mészároslegények is.
A NŐI KEGYEK KERESÉSE MIATT, PONTOSABBAN TÓTH ILONA NAGY KÖBCENTIS BÁJAI MIATT 1911 FEBRUÁRJÁBAN A KÉT CSOPORT ÖSSZE IS VEREKEDETT EGYMÁSSAL A HÁZ ELŐTT.
Czillinger Izidor és Czillinger Mór mészároslegények addig verték Keczeli János joghallgatót, hogy annak felrepedt szája a füléig, Friedmann Jakab tulajdonosnak pedig betörték az orrát. König Ede joghallgató szemét egy bicskával bökték ki. A verekedésbe hamarosan beszálltak a földszinten működő Favorit kiskocsmában iszogató katonák is, akik bajonettjeikkel rontottak rá a mészárosokra. A tömegverekedést negyedórával később felszámolta a rendőrség.
A tragédiák azonban itt nem értek végett. 1908 májusában például az egyik emeleti szobában azért lőtte magát fejbe Singer Vilmos kereskedősegéd, mert a főnöke kirúgta az állásából. 1919 októberében a rendőri felügyelet alatt senyvedő Erdei Antónia kurtizán lett öngyilkos elkeseredésében földszinti otthonában. Ő higanyt ivott. 1922 októberében ismételten a bordélyház vendégeitől volt hangos a sajtó. A Favorit kávéházban két postás, Varga János és Lakos János már olyan sok pénzt elköltöttek alkoholra, hogy úgy gondolták, ennyi pénzkidobás után már ingyen jár nekik a fizetős szerelem. Mivel a tulajdonos ebbe az üzletbe nem akart belemenni, így a postások is megverték szegény jó Friedmann Jakabot. A levélkiszállítók ugyanígy jártak el a rájuk kihívott rendőrrel is, azt is félholtra verték.
Vukovári Teréz madám házikóját 1923-ban vásárolta meg kétezer amerikai dollárért – ami ekkor kb. 18 millió koronát ért – dr. Báthory József ügyvéd. Az adásvétel évében az épület egyes részeit átalakították.
