Szerintem addig jó, amíg nem tudod, hogy mit csináltak veled meztelenül..
Miután magamhoztértem az altatásból, a műtő előterében feküdtem, majd a műtősfiú visszatolt a kórterembe. A kihalt folyosón megjegyezte, hogy nagyon szépek a melleim, tetszik neki.. és mindezt egy olyan helyzetben kaptam, amikor mozdulni nem tudtam, beszélni se nagyon. Na akkor elgondolkodtam én is, hogy miként kerültem át a műtőasztalról a hordágyra
Tavaly műtötték a kezem, csak egy 20 perces rutinműtét volt.
Azt mondták, a felkaromba és a nyakamba kapok érzéstelenítő injekciót, hogy elérjék az idegzsibbadást (hozzátették, lehet, ha felnyitják a kezem, kiderül, hogy nem zsibbadt le, akkor kapok még egy kábítót).
Aztán valamiért a műtő előterében mégis közölték velem, elaltatnak (lehet, hogy túl rémült volt az arcom, mikor ezt az idegzsibbadás dolgot mondták).
Hogy őszinte legyek, jobban örültem, egyáltalán nem voltam kíváncsi a hangokra, ahogy szabdalják a kezem.
Egy műtős közölte, az infúziómba adnak 2 ampullányi anyagot. Arra emlékszem, hogy az elsőt adják be, valamint, hogy jön felém egy maszk és egy hang azt mondja: oxigén. Aztán K.O.
Ébredéskor már újra a műtő előterében voltam. Zokogva ébredtem - hogy miért, nem tudom.
Az egyetlen kellemetlen dolog a durva torokfájás volt, s hogy nem ihattam (az altatás miatt).
De a torokfájás 2 nap alatt elmúlt, és én továbbra is örülök neki, hogy nem kellett végighallgassam, mit beszélnek és csinálnak az orvosok és asszisztensek.
... azóta csak azon gondolkodtam el kicsit, hogy az én mezítelen testemet ki pakolászta egyik ágyról a másikra... :)
Szerintem már nem maszkkal altatnak.
Úgynevezett "nagy" műtéten estem át . Az altatás volt benne a legkellemesebb, és az utána következő 1 hét - a hiedelemmel ellentétben - is sokkal jobb volt, mint vártam.
Majd mondd el, mi lett vele ..
Fene tudja, semmiért nem adnám ezt az élményt azóta sem...:-)))
MIndenesetre az altatásban nincsen semmi rossz! Amiről én beszéltem, az az éter volt, de az is jó volt, én soha nem félnék az altatástól! Anyámat is, lányomat is műtötték mélyaltatásban (először persze rendesen elaltatták, mint már említettem, ahogyan ezt szokás -) mindketten bazsalyogtak a műtét utáni kellemetlenségekről, de az altatást minegyikül ugyanúgy élte meg mint én... KELLEMESEN!!!
Szivesen elmesélem. Szülés után, a varrás előtt nyomtak a szájam fölé étert, saját kérésemre.
Belélegeztem, aztán először azt éreztem, hogy a testem elrepül egy barna szinű közegben, olyasmi volt mint a világűr... de közben egy igen zavaró magas hangot hallottam. Ez a zavaró magas hang egyre magasabb lett, már úgy éreztem, a fülem nem bírja ki, egyre elviselhetetlenebbé vált - de mielőtt valóban megsüketültem volna tőle, hirtelen abbamaradt, én pedig ebben a barna közegben repültem immár hangtalanul tovább, olyan volt, mintha egy űrhajó lennék, aki landol majd valahol. És igen, jöttek a csillagok, meg a csillagrendszerek, és egyszercsak leszálltam egy idegen bolygón - egy íróasztal mellett landoltam, ahol ült 3 űrlény. Rémesen antipatikusak voltak, ültek az íróasztal másik felénél, és állandóan kérdeztek engem valami érthetetlen nyelven - a fura csak az volt, hogy egyedül annyit éreztem, hogy nem szabad válaszolnom, kármit kérdeznek is, mert ezek nekem rosszat akarnak, tehát meg sem szólaltam... majd a 3 űrlény arca lassan átváltozott a szülészorvos, a szülésznő meg az áplónő arcává, és egyfolytában csak azt kérdezték: "ébren van kimama? szólaljon már meg!" - majd az orvos azt is mondta: "szólaljon már meg, nem emlékszik, kislánya született azt hiszem Kamilla!" - mire végre akkor megszólaltam: "nem Kamilla, Melinda" - mert azért az borzasztó lett volna, ha emiatt a lányomat Kamillának nevezik nem??? :-)))
De a többi altatásnál nem volt semmi, csak az injekció meg a számolás, aztán az ébredés az ágyon utána.
Nekem nagyműtétim nem voltak eddig, csak afféle 20 perces műtéteim, de altattak már éterrel, altató és kábitóinjekcióval.
Nagyműtéteknél ugyanígy altatnak, csak később lenyomják a paciens torkán azt az izét, amivel a gépi altatást bekapcsolják, de azt ő már nem érzim, max. annyit, hogy ébredés után fáj a torka, kb. mintha előtte erős hányása lett volna, vagy gégegyulladása lenne... (de azt ki nem szarja le mi van utána?)
Vagyis sok különbség nincsen.
Éterrel az volt az élményem, hogy közben olyan álmot láttam, amit a mai napig nem felejtek el, annyira plasztikus volt, ha érdekel valakit elmesélem.
Altatóinjekcióval annyi volt, hogy számolnom kellett, aztán elsötétült a képernyő, se kép se hang, a kórházi ágyon ébredtem, kissé kábultan.
Kábitóinjekciónál (abortusz volt mit tagadjam), ugyanez volt, csak éppen nem a kórházi ágyon ébredtem, hanem még a műtőasztalon UTÁNA , se nem fájt semmi, se kábult nem voltam.
Szóval mond meg a barátnődnek, hogy félhet sokmindentől ,de az altatástól a legkevésbé, én legszivesebben minden este egy ilyen altatással aludnék el! :-)
a maszkot az arcára teszik Nekem előbb a jobb kézfejembe, majd a bal csuklóba benyomták a tűt (ezeket csak egy hét múlva szedték ki), aztán az egyiket rákötötték az altatós folyadékra...
Altatás után fél napig általános levertség, álmosság, hányinger, esetleg hányás...
OFF
Ha ez olyan műtét, ahol esetleg nem kelhet fel azonnal, és szegény nem tud fekve vizelni, akkor még jöhet a katéter is...
ON
15 éve műtötték a másik térdemet ( a sport egészségessé tesz... ), akkor történt a következő:
Fiatal srácot altatással műtötte egy aránylag kezdő orvos reggel. Délben vizit, jön ezer orvos, amikor felül a kábult srác és azt mondja: "Dokikám, maga k..va jó orvos!" Fiatal doki büszkén kihúzza magát, elégedetten néz körbe, sőt az esti vizitnél már helyezkedik, hogy az esti kollégák is hallják a dícséretet. A műtött srác akkor már tiszta fejjel erre megszólal: Ne haragudjon dokikám, ha délben mondtam volna valamit, nem voltam magamnál, biztos félrebeszéltem, aztán ilyenkor csupa hülyeséget mondok.."
A doki szinte ponttá zsugorodott....
Ha egy rövid műtétet el lehet végezni altatásban is és helyi érzéstelenítéssel is, és az altatást választják, akkor azt jelenti, hogy az illető nagyon egészséges, mert csak azoknál választják, ugyanis egyszerűbb, könnyebb, de bizonyos szempontokból veszélyesebb.
Vakbélműtétem volt jó pár éve, injekciót kaptam, az orvos megkért, számoljak. Háromig emlékszem, aztán filmszakadás.:) Utána tényleg kicsit kellemetlen, én nagyon szomjas voltam és rögtön elaludtam csak úgy spontán. De egyáltalán nem maradtak rossz emlékeim róla. Sokkal rosszabb volt, mikor először kellett mászkálnom a sebbel a folyosón.:)
engem 1x altattak eddig, de akkor olyan fekete gumilabdával. igaz ez már vagy 15 éve volt.:O)
sőt, le is kötöztek a székhez. kezem, lábam. (mandulamütét)
aztán arra ébredtem hogy fekszem az ágyban és tiszta vér a párna a fejem alatt... de a tea feletébb finom volt, erre tisztán emlékszem.:O)
Az altatás attól is függ, mivel műtik. ( pontosabann "hol" műtik, mielőtt a "mivel"-re valami vicces azt válaszolja, hogy szikével... ). Engem tavaly műtöttek a térdemen, és nem maszkkal altattak, hanem kézfejbe injekcióval.
Nincs mitől félnie, bent elalszik, átalussza a műtétet, aztán pár óra múlva felébred a kórteremben.
felesleges félni, úgysem tud mit tenni..
maga az altatás írtó jó, nekem kb úgy zajlott, hogy a lábfejemtől elindult a zsibbadás, pár másodperc alatt "végigrohant" a testemen, aztán arra emlékszem, hogy kinyitottam a szemem és már túl is voltam a műtéten. De az a zsibbadás nagyon vicces volt :)
Amitől sokkal jobban tarthat a barátnőd, az az, hogy a műtőben meztelenül fekvő alvó lánnyal mit művelnek a fiatal műtősfiúk...
A barátnőmet most fogják operálni, életében először kerül sor ilyen beavatkozásra. Azt mondja, hogy a legjobban az altatástól fél. Nyugtassátok meg egy kicsit, meséljetek róla, hogy milyen az, amikor valakinek a maszkot az arcára teszik, mit és meddig érez, stb stb...
