Jóreggelt :) Hátha van itt még valaki: a „talicskával tolja haza a pénzt” szólás értelmezése körül támadt kis vita és a szokásos helyeken nem találtam választ. Mennyire pejoratív, mennyire elítélő ez a szólás? Aki talicskával tolja haza a pénzt, az lopta, vagy csak egyszerűen sokat keres?
Mielőtt ezt a hozzászólást írtam volna, elképzelésem se volt, hogyan lehet kesztyűbe dudálni, de azóta a neten hatféle verziót is olvastam erről.
1.
A legelterjedtebb változat, hogy itt a kesztyű egy középkori kínzóeszköz, talán hüvelykszorító, akit ilyennel kezelésbe vettek, az jajgatott, vagyis dudált.
Hogy miért pont a hüvelykszorítóból lett szólás? Talán mert a tortúránál ez volt az első eszköz? Meg itt a talán mintha valami bizonytalanságot jelezne. Vagy létezett valami kesztyű formájú más kínzóeszkjöz is?
2.
A képen a szerencsétlen flótás*, éppen kesztyűbe dudál:
Igaz, nem duda, hanem szégyenfuvola, de ezt is hívták dudának is. (Flöte, Pfeife)
Adalékok a szerencsétlen flótás és a megtanítja kesztyűbe dudálni szólások eredetének kérdéséhez
3.
Mivel kesztyűbe dudálni nem lehet, a szólás arra utalna, hogy a lehetetlenre akarja megtanítani. De ha lehetetlen, miért akarja tanítani? Talán tanítaná, de a másik úgyse fogja felfogni??
Ugyanezt Forgács (2.) is említi, hogy Németországban is több változatban ismert.
6.
Vagy valami egyéb? Vannak, akik erotikus tartalmat sejtenek ebben a szólásban, Forgács is szinte gúnyolódva emlegeti, hogy valakinek mindenről csak ez jut eszébe. (2. pontban)
Melyik lehet a valós megfejtés? Vagy egyik se, és egész más lenne az eredete?
*Szerencsétlen flótás: a legelterjedtebb magyarázat szerint Schiller: Ármány és szerelem című drámájának egyik szereplője.
Adalékok a szerencsétlen flótás és a megtanítja kesztyűbe dudálni szólások eredetének kérdéséhez
A Schiller: Ármány és szerelem drámában "szerencsétlen fuvolaórák" vannak, így nem valószínű, hogy onnan lenne a szerencsélten flótás. A szerencsélten flótás a pellengérre állított rossz zenész lehetett, akit még meg is taníthattak kesztyűbe dudálni. (Kesztyűbe fütyülni, kesztyűbe hegedülni)
Szégyenfuvola: egy bilincsel az elítélt nyakára rögzítették, az ujjait meg a csőszerű részére rögzítették. Hogy ne gémberedjen el, mozgatnia kellett, olyan volt, mintha játszana.
Én inkább egy rejtőzködő csapat harcosára gondolok, aki a hősködésével elárulta a társait. Kirohant de minek? Csak konkrétabban akartam tudni a történetet.
O. Nagy a Mi fán terem?-ben hosszasan fejtegeti, persze ugyanezzel a konklúzióval. Az ÉKsz.-ben is jelen van a disznóláb 2., elavult jelentéseként: ’régi (kovás) puska v. pisztoly’. Az ÉrtSz. pedig példamondatokat is hoz:
„2. (régies) Kovás puska v. általában régi puska. A Ráby háza előtti utat … a rendes hadsereg foglalta el, … alabárdokkal és disznólábakkal felfegyverkezve. (Jókai Mór) Régi rozsdás egycsövű disznóláb bizony az a puska. (Eötvös Károly)”
Tegyük még hozzá, hogy e mögött a látszólag érthetetlen elnevezés mögött nyilván a régi pisztolyoknak a disznó lábához hasonlatos alakja állhatott, tehát egyszerű metaforikus megnevezéssel állunk szemben.
Egyébként a koccintás gesztusa is önvédelmi célokat szolgált eleinte: a nagy koccintáskor átlöttyent egy kis ital mindkét ivóedényből a másikba, így az esetleges méreg a mérgezőre nézve is veszélyt jelenthetett.
Vajon honnan ered a "Magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát" mondás?* A kérdésnek napi aktualitást ad az a minapi szimbolikus esemény, amelynek e metaforikus vonatkozására a hazai sajtó kevésbé (vagy egyáltalán nem) utalt, annál inkább pl. a lengyel vagy akár a határon túli magyar médiumok, ld. pl. az alábbi híradást:
Orbán Viktor átnyújtotta a magyar elnökség ajándékát, egy tízliteres tölgyfa hordót tokaji szamorodnival megtöltve, amit Donald Tusk egy díszkard átnyújtásával viszonzott, és utalt a két nép barátságát megörökítő versre, amely szerint "magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát". http://www.3szek.ro/load/cikk/40517/kulfoldi_hirek
*) Lengyelül: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”
A másik lehetőség: kikutatni, hol és milyen dokumentumban szerepel először a mondás.
A padlizsán a törökökkel érkezett tudtommal. Ha a török idők előtt előfordul írásban, akkor a Salamon-tornyos magyarázat elvileg lehetséges, a padlizsános semmiképp.
A Salamon-tornyos magyarázat számomra romantikus legendának és nagyon kimódoltnak hangzik, olyan igazi jókaisnak.
Ezt a 'megfejtést' kimódoltságán kívül az is valószínűtlenné teszi, hogy egy ennyire régi és jelentéktelen történelmi epizódra utaló mondás nehezen maradhatott volna meg máig magyarázattal együtt.
Még ha a török idők előtt létezett is a mondás, akkor is valószínű, hogy Anonymus-i kaliberű kitaláció.
A századok során mutálódnak a történetek - végül is csak részleteiben tér el a három verzió, a lényeg, Salamon király és a visegrádi torony mindenütt szerepel, szóval valami valóságmagja lehet.
Talán valóban meggyőző magyarázat soha nem fog találtatni, hacsak nem találják meg rávésve a Salamon-torony egyik kövére, hogy itt fényesítettem anno tökeimet, Rex Salamon, sk.