Azért is. Meg a komolyságát is jelzi. Tavaly Sopronban a versenyen 28 perc alatt játszottunk le egy négyes páros royal mecscet O.Lacival, aki ki akarta ejtetni a rossz eredményét. Sikerült is neki, mert valami össze is jött neki trófea. Ha jól emlékszem, azt az egy leót játszottuk le. A többit bemondásra megadta a licit végén. Illetve a fácán indulás után. Meg hasonlók. Lehet így is játszani, és néha bele is fér (ennyi idő alatt a szomszéd asztal, míg mi nyolcat, ők kettő leót játszottak le), de valahogy érezhetően nem ugyanaz a minőség. És a célja is más volt: gyoprsan hátha jön egy trófea és kiesik a rossz játszmalap. Ha jól emlékszem ez a 28 perces gyor numera a harmadik helyet jelentette nekik a végén.
Ja, hogy sekélyesnek, könnyűnek tartod? Bocs, akkor félreértettelek. Akkor tényleg nincs értelme, hogy játszd!
Egy rövid kis történet: Nyáron egy ismerősömnek (tanár) magyaráztam el, mi is az a Royal; nem ismert semmiféle tarokkjátékot. Soroltam a szabályokat; lejátszozzunk egy két leosztást. Nem tetszett neki: - Itt elveszti az ember a játékosságot, mivel semmi nem múlik a szerencsén, mindenkinek ki lehet számolni, mi van a többiek kezében, és hogy mit lehet teljesíteni a lapokból. Inkább kockapókerezzünk, abban elválik, ki milyen jó játékos; az jobb!
Természetesen azt, hogy lusta vagyok számolgatni, általában a kártyajátékokra, és főleg a standard tarokkra értettem. A royal ilyen szempontból - paradox módon - egyszerűbb.
Mindenesetre nem vonz a játék, de triplajátékkal ellentétben nem vagyok a royal ellensége: nem ÉN teszek meg mindent azért, hogy a tarokkosokat elriasszam a royaltól. Ezt a munkát ő (és még egy páran - akinek nem inge!) kiválóan elvégzi. Persze egy rutinosabb fórumozó, főleg, ha egy kicsit is járatos royal körökben; kapcsolódó eseményekben már nem veszi őket komolyan úgysem, de mit fog tenni egy újonc?
"Eleinte nekem is nagyon nehéz és bonyolult játéknak tűnt a Royal Tarokk, pláne, hogy én azelőtt azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik olyan kártya, hogy tarokk (és pl. még Ultizni sem tudok)."
Nos én a Royalt egyáltalán nem tartom nehéz játéknak, épp ellenkezőleg - úgy érzem, hogy túlságosan sekélyes, nincs neki elegendő mélysége.
Ha komoly játékot akarok, ott a bridzs, vagy a sakk, ha izgalmas, szórakoztató játékot, akkor játszom magas tarokkot.
A véleményem, érveimet több helyen elolvashatod, igaz, nem fejtettem ki túl részletesen, de aki ismer, tudja, miről van szó. Mindenesetre nem ragozom tovább és megismételni sem fogom.
Eleinte nekem is nagyon nehéz és bonyolult játéknak tűnt a Royal Tarokk, pláne, hogy én azelőtt azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik olyan kártya, hogy tarokk (és pl. még Ultizni sem tudok).
Tehát teljesen zöldfülűként kezdtem neki a Royalnak; bevallom, kínkeserves volt az első néhány hónap, de kitartó voltam, mert tudat alatt éreztem, hogy ez nagyon jó játék! Akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért
Mivel én nem ismerek más tarokkjátékot, ezért nincs saját tapasztalatom, de nagynevű tarokkosok (pl. Dávid, Büki, Triplajáték stb.) véleményére hivatkozva, a Royalban nagyon kis %-ban van jelen a szerencsfaktor.
Ekkor már értettem, mi volt az, ami annyira megfogott a Royalban: szinte teljesen, a játékos logikáján, kombinációs képességein, és persze rutinján múlik, hogy milyen lesz a játék!
Természetesen a rutinhoz nagyon sokat kell játszani, meg nem szabad feladni rögtön az elején, néhány parti után; ahogy én sem adtam fel 3 hónap után, amikor még legtöbbször nem is értettem, mi folyik az asztalon. Küzdeni kell, számolni, gondolkodni, kombinálni és számolni.
Bár én még, sajnos :-(, most sem vagyok rendkívül jó jétékosnak mondható, de továbbra is játszom rendületlenül, akár hetente többször is, és keresem is az alkalmat egy jó royalozásra.
Pláne társaságban nagyon jó játszani, ahol örülünk egymás sikerének, és izgulunk egy nagy bemondás teljesítésénél, akár kibicként is!
Ne haragudj meg érte, de kicsit furcsállom, hogy matematikusként lusta vagy számolgatni. Ezt nem igazán értem.
Ha van kedved, gyere el kedden a klubba az Astoriához, és játszunk egy jót!
Szia, én matematikus vagyok, elég hosszú tarokkos múlttal. Dáviddal és Bükivel szoktam játszogatni egy kevés royalt, de nem fogott meg nagyon a játék, mint láthatod. Egyetem alatt rendszeresen játszottunk (több társasággal is) magas tarokkot, sok BME-s/matekos emberke játszott, volt, hogy 10-12 emberről is szóbajött a dolog. Hosszú távon csak páran maradtak, ezek közül Gyulát (légycsapó) ismerheted különböző ultiszerverekről, Dávidot nyílván személyesen is (ha jól tudom, nyert pár versenyt), a többiek szintén elég jó játékosok, de nem találkozhattál velük.
Én csak próbálkozom, sajnos egy kicsit lusta vagyok számolgatni, de amúgy nem játszom rosszul. Most hetente tarokkozunk pár haverral (Dávid, GAT, és még egy nevet ismerhetsz), ha átnézel a másik topikba, olvasgathatsz.
Ááh... csak irigykedik... (mentségére szolgáljon, nincs egyedül...)
Irigykedik, hogy szellemesebbet játszunk. Irigykedik, hogy a royalban lap nélkül se ég le az ember, ha versenyezni kíván. Irigykedik, hogy ha nem vagyunk meg négyen, hárman is játszhatjuk. Irigykedik, hogy még ketten is játszhatjuk.
Irigykedik, hogy a royal se nem lapfüggő, se nem létszámfüggő - bármikor játszhatjuk. Irigykedik, ha ránéz a Tarokkélet vagy honlap fotóinkra, és látja, hogy játszunk, versenyzünk, örülünk.
Tegnap ugyanis - történetesen - kupameccseket (azaz nem hármas, kettes, hanem párosmeccseket) játszottunk, és ebben is született egy rakás trófea, és nem csak a "szokásos" kicsik, hanem XXI-fogás, Golgota, Szfinx...
Tehát nem csak hármasban és kettesben, hanem párosban is van lehetőség nagy kombinációkra, csak játszani kell.
A tavalyi bajnokcsapat a tanú arra, hogy párosban is lehet szórni a trófeákat. Ennek tagja volt az a játékos, aki sokallja most a hármas, kettes trófeákat...
"mert valaki sokat játszik.." Azt hiszem, megragadtad a lényeget. :) Valószínűleg azért is van annyi trófea a hármas és kettes tarokkban, mert sokkal több játszma megy le ebből, mint négyesből, hiszen ehhez két ember, vagy három is elég.