Wallerstein szerint a világ
NOL • Metazin • 2006. augusztus 30.
A 20. század Amerika százada volt. Ez a század nem lesz senkié, a multipoláris anarchia kora következik – véli a globalizációkritikus mozgalmak teoretikusa. Jó vagy rossz hír?
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
„A tisztán gondolkodó realisták mindenütt elismerik, hogy Amerika csillaga hamarosan leáldozik. Az előrejelzésben az a kérdés rejlik, hogy kié lesz a 21. század. Tudom, még csak 2006-ot írunk, és talán túl korai megválaszolni. De ha átfogalmazzuk, és egyszerűen csak azt kérdezzük, hogy milyen lesz a világ 2025-ben, akkor talán sikerül valami értelmeset mondanunk. Alapjában véve háromféle válasszal találkozunk. Az egyik az, hogy az Egyesült Államok megint erejének teljében lesz, s komoly katonai versenytárs híján továbbra is elfoglalja a kakasülőt. A másik az, hogy Kína átveszi tőle a világ-szuperhatalom szerepét. Végül a harmadik szerint a világot multipoláris, anarchikus és kiszámíthatatlan rendetlenség fogja jellemezni.”
A nagy kérdést – Kié lesz a 21. század? – Immanuel Wallerstein teszi fel a mexikói La Jornada hasábjain. Innen veszi át és fordítja franciára a Mille Babords (Ezerféle baloldal) „alternatív médiatéka” – azzal a megjegyzéssel, hogy a cikk „rendkívül szintetikus módon” foglalja össze Wallerstein véleményét. Erre nagy szükség is van, mert a gazdaságtörténész és szociológus tényanyagtól roskadozó könyveiben és számtalan publicisztikai megnyilvánulásában nem kisebb dologra vállalkozik, mint „a modern világrendszer” történetének és elméletének kidolgozására.
Wallerstein lassan öt évtizedes tudományos munkásságát kezdettől fogva az a cél vezeti, hogy túllépjen a szociáldemokrácia és a bolsevizmus alternatíváján, és valóban globális rendszerkritikai (antisystemic) alternatívát dolgozzon ki. A szocdemeknek igaza volt abban, amivel a kommunistákat vádolták, és a kommunistáknak is igaza volt abban, amivel a szocdemeket vádolták – olvassuk egy önéletrajzi esszéjében, amely a műveiből összeállított Essential Wallerstein antológia bevezetőjéül szolgál. Ezek a baloldali mozgalmak ugyanis, hiába képzelték magukat nemzetközinek, valójában nem voltak teljesen tudatában a világrendszerben elfoglalt sajátos helyüknek.
Az első radikális mozgalmak, amelyek az egész világrendszer ellen irányulnak, Wallerstein szerint csak a kilencvenes évek végén, az első globalizációellenes megmozdulások során alakultak ki. Az ekkor már hetven éves tudós lelkesen magáévá is tette az ügyüket.
Ezek után nem meglepő, hogy a nagy kérdésre adott válaszok közül melyik mellett teszi le a voksát. „A harmadik a multipoláris anarchia és a rendezetlen gazdasági ingadozások forgatókönyve – írja Wallerstein a Le Jornadában. – Minthogy a régi hegemón hatalom már nem képes fenntartani magát, és nagyon nehéz lenne új hegemón hatalmat teremteni, ez látszik a legvalószínűbbnek.”
A világrendszer fejlődése szempontjából talán örvendetes perspektíva, de az egyes országok, és különösen az egyes emberek szempontjából kissé nyugtalanító.
Bocs az angol szovegert, de nincs idom leforditani. Most jelent meg az "International Politics" cimu folyoritabn ket cikk. Bekopizom a kivonatokat. Sajnos a teljes szoveghez en sem ferek hozza.
Paradigm Lost: Huntington's Unfulfilled Clash of Civilizations Prediction into the 21st Century
Jonathan Fox
This study addresses a gap in the quantitative literature which tests Samuel Huntington's Clash of Civilization theory (CoC). Nearly all of the quantitative studies which directly address the theory and most of those which indirectly test it find Huntington's theory lacking. However, few of these studies include data more recent than the mid-1990s. As the CoC theory posits that its predictions apply to the post-Cold War era (1990 onward) and will become increasingly apparent as time goes on, these predictions need to be examined for time periods more recent than the mid-1990s; however, some studies do not even have data as recent as 1990. Accordingly, this study examines domestic conflict using the Minorities at Risk data set (1945-2000) and the State Failure data set (1955-2001). The findings of this study are consistent with previous ones in that there is no sufficient evidence to support Huntington's paradigmatical claims. Civilizational conflicts were less common than non-civilizational ones for the entire time period tested. Also, civilizational conflicts did not become more violent relative to non-civilizational conflicts in the post-Cold War era. While the data used in this study are current only through the end of 2001, anecdotal evidence suggests that even after 9/11 his predictions, including those regarding an Islamic¾Western clash, are unlikely to come true unless the prediction itself becomes a self-fulfilling prophecy.
Not Letting Evidence Get in the Way of Assumptions: Testing the Clash of Civilizations Thesis with More Recent Data
Errol A Henderson
In this research note I examine Huntington's 'clash of civilizations' thesis in the light of his arguments to his detractors to apply his thesis to post-Cold War armed conflicts within states. Drawing on more recent data on intrastate armed conflict to 1999, I demonstrate that Huntington's thesis is not substantiated. What we observe is that many of the interethnic and inter-religious conflicts that occur in the post-Cold War era are clashes within rather than between civilizations, just as Huntington's critics have noted previously. In fact, in the post-Cold War era, where there have been changes in the incidence of 'clashes of civilizations' we find that their number has actually declined, if only marginally.
A negyedik világháború
NOL • Metazin • 2006. február 21.
Még nem a civilizációk harca. De nagyobb kihívás, mint a terrorizmus. Az iszlámon belüli felkelés árhullámának kell gátat vetni. Majd’ harminc éve indult el, és 2001-ben érte el a nyugati világot.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
„Az iráni forradalom, Afganisztán szovjet megszállása, Pakisztán felülről jövő vissza-iszlámosítása, a szaudi aktivizmus megerősödése a szélesebb Közép-Keleten, Egyiptom margóra szorulása az arab világban (a Camp David-i megállapodás után) – ezek az 1979 óta végbement fejlemények együtt mennyiségi és minőségi paradigmaváltást eredményeztek. Mégpedig azt, hogy a pánarabizmust, amely 1945 után a Közel-Kelet fő mozgalma volt, felváltotta a pániszlamizmus.”
A tényektől és műszavaktól hemzsegő mondatokat az antikommunizmus hajdani fellegvára, a stanfordi Hoover Institution Policy Review című folyóiratának A negyedik világháború, mint negyedik generációs hadviselés című cikkéből idéztük.
A szerző, Tony Corn tapasztalt politikai elemző és diplomata. Az Egyesült Államok bukaresti, moszkvai és párizsi követségein, továbbá az EU és a NATO melletti diplomáciai missziókon teljesített szolgálatot. Jelenleg a Foreign Service Institute, a kormány diplomataképző intézetének tanára. Corn olyannyira hivatalos személy, hogy cikke fölé oda kellett biggyeszteni: „A benne kifejtett nézetek nem feltétlenül tükrözik a Külügyminisztérium álláspontját.”
Valóban nem tükrözik. Épp azért írta a cikket, mert új irányt akar szabni hazája külpolitikai stratégiájának. Corn szeme előtt nyilvánvalóan George Kennan nevezetes, 1946-ban moszkvai állomáshelyéről Washingtonba küldött „hosszú távirata” lebegett. A nemrég elhunyt kiváló amerikai diplomata ebben fogalmazta meg a „containment”, a szovjet terjeszkedés megfékezésének, korlátok közé szorításának stratégiáját.
Kennan irodalmi értékű diplomáciai szöveget írt. Távol állt tőle, hogy olyan kifejezésekkel dobálózzon, mint a „mennyiségi és minőségi paradigmaváltás” vagy „negyedik generációs hadviselés”. Cornnak is jó a stílusa, csak nem engedheti meg magának, hogy ne használja a szakzsargont, mert különben nem vennék komolyan.
A „negyedik generációs hadviselés” nem hangzatos frázis, nem pusztán a gerillák és terroristák elleni harcot jelenti. A fogalmat bevezető klasszikus cikk, amelyet William S. Lind és szerzőtársai jelentettek meg 1989-ben a Marine Corps Gazette-ben, ilyen újdonságokra hívja föl a figyelmet: „A negyedik generációs hadviselés valószínűleg szétszóródott, térben meghatározatlan lesz. Maga a háború és béke közti különbség is elenyészik. A média és információs beavatkozás válik uralkodó taktikai és hadműveleti fegyverré.”
A nyugat ellenfele nem a terrorizmus, ahogy a második világháborúban sem a villámháború volt az ellenfél – fejtegeti a reménybeli új Kennan. „Egy újfajta totalitarizmussal kell megküzdeni, amelynek csak egyik eszköze vagy taktikája a terrorizmus.”
A totalitárius ideológia szerepét a szalafizmus játssza: „Az iszlám nem egy tömbből faragott szobor – írja Corn –, de nem is valami mozaik, aminek sokan szeretnék látni. Az elmúlt harminc év során a vallás egyik ágazata, a pániszlamista szalafizmus töltötte ki a pánarab szocializmus által hagyott űrt, és sikerült margóra szorítania az iszlám felvilágosultabb változatait.”
„Ideológiai szempontból a szalafizmus az a dzsihadizmus számára – folytatja a gondolatmenetet az amerikai diplomata –, ami a marxizmus volt a leninizmus számára. Bár a dzsihadizmus heveny antiszemitizmusa inkább a nácizmushoz hasonlít. A dzsihadisták ugyanis antiszemiták. És, nem úgy, mint a kommunisták, betegesen félnek a modernitástól.”
De azért bizonyos modern dolgokat ők is szeretnek. „A hajdani kommunista programot a legjobban ez a jelszó fejezte ki: Szovjetek és villamosítás! A mai dzsihadista programot pedig ez: Saría és atombomba!”
A fenyegetést azért kell a maga teljes, a kommunizmussal összemérhető nagyságában megérteni, hogy sikerüljön szembeszállni vele. Corn azért beszél a „negyedik világháborúról”, hogy emlékeztessen: a harmadikra sem került sor. Kennan nyomán ő is hidegháborút hirdet, második hidegháborút.
Newspapers across Europe have reprinted caricatures of the Prophet Muhammad to show support for a Danish paper whose cartoons have sparked Muslim outrage. Seven publications in France, Germany, the Netherlands, Italy and Spain all carried some of the drawings. Their publication in Denmark led Arab nations to protest. Islamic tradition bans depictions of the Prophet. The owner of one of the papers to reprint - France Soir - has now sacked its managing editor over the matter. The cartoons have sparked diplomatic sanctions and death threats in some Arab nations, while media watchdogs have defended publication of the images in the name of press freedom. Reporters Without Borders said the reaction in the Arab world "betrays a lack of understanding" of press freedom as "an essential accomplishment of democracy."
(Tegnap ota a France Soire tulajdonosa kirugta a szerkesztot, szoval a kedelyek itt egy ideig izzani fognak.)
Nem konnyu gyorsan allast foglalni az ugyben, mert termeszetesen nagyon logikusnak tunne azt hangoztatni, hogy egy ilyen feszult idoszakban nem szerencses ilyen provokativ dolgokat lekozolni. Es valoszinuleg ez a legpragmatikusabb hozzaallas is. De ugyanakkor ez esetben nyilvan elvekrol van szo, es ezek megfelelo erteken valo kezelesehez le kell szogezni, hogy Dania nem Szaud-Arabia. Es nincs se sarja, se mas hasonlo elem a torvenyek kozott, amelyek Daniaban (vagy mashol Nyugaton) tiltana Mohamed abrazolasat. Marpedig itt egy kicsit arrol is van szo, hogy Rijadbaol es Ramallahbol egyesek elvarjak, hogy Ny-Europaban is olyan szabalyok szerint eljenek az emberek mint ok. Csakhogy, a vilag ezen masik reszen bevett szokas a vallas karikirozasa (bar itt is vannak belole konfliktusok) es az emberek sajat valasztasuk okan elnek egy olyan orszagban ahol nem szamit perverzitasnak "Brian eletet" vagy "Jezus utolso megkiserteset" megnezni.
Mas sikon, szerintem rovidtavon az varhato a dologbol, hogy nehany napon belul az irani kormany es a Hamasz ezen ugy moge bujva probal kibujni az erdemi targyalasok alol.
Érdekes dolog, hogy náluink Európában, a XIX század második felében amikor a gazdaság felbörgött és kezdett kialakulni egy erős középosztály, szintén ez a réteg volt a legnacionalistább.
Vajon ugyanez fog megismétlődni keleten is? (Iránban például szintén erős a középosztály, és ők is szivessen látnának a nemzeti nagyság jelképeként atombombát.)
Az ügyész szerint Orhan Pamuk befeketítette a török nemzetet, amikor egy interjúban arról beszélt, hogy az első világháború idején egymillió örményt, a nyolcvanas években pedig 30 000 kurdot gyilkoltak meg Törökországban, és erről máig sem szabad beszélni.
A török író nemzetgyalázási perét elnapolták, mert a bíró nem tudta eldönteni, hogy a régi vagy a megreformált büntetőkódex alapján kell-e ítélkezni felette.
A reformra azért kerül sor, hogy a büntetőtörvények megfeleljenek az Európai Unió követelményeinek. A régi törvények lehetővé tették, hogy a fennálló politikai viszonyok bármiféle kritikáját üldözzék. De az új kódex is büntetni rendeli az olyan kritikát, amely „lealacsonyítja a törökséget” és a török állam alapintézményeit.
A tárgyalás előestéjén megjelentetett esszében az író egy különös ellentmondásra keresi a magyarázatot. A kormány felháborodottan utasítja vissza azt a feltételezést, hogy a török állam képes ilyen rémségek elkövetésére, de felháborodását azzal juttatja kifejezésre, hogy történettudományi konferenciákat kerget szét, újságokat tilt be, és írókat csukat le. Sok polgár maga is úgy érzi, hogy török ember nem képes ilyen gyilkosságokra, s megbántottságában halálos fenyegetéseket zúdít a gaz rágalmazók fejére.
Ez nemcsak azért zavarja Pamukot, mert többek között az ő bőrére megy a játék. Legalább ilyen kínos számára, hogy magyarázkodnia kell nyugati barátai és pártfogói előtt, akik minden jóindulatuk ellenére hajlamosak „a keleti lélek furcsaságai” közé sorolni a török kormány és a polgárok magatartását.
„Pedig itt – írja Pamuk – nem valami groteszk és megfejthetetlen török drámával van dolgunk, hanem egy olyan globális jelenséggel, amelyet csak most kezdünk felismerni. Az elmúlt években elképesztő gazdasági fellendülés ment végbe Indiában és Kínában, s mindkét országban gyorsan bővült a középosztály. Bármilyen névvel illetjük is őket – keleti burzsoázia vagy meggazdagodott funkcionáriusok –, ezek az új elitek az én hazám nyugatos elitjéhez hasonlóan kétféle, látszólag összeegyeztethetetlen módon próbálják igazolni frissen szerzett gazdagságukat és hatalmukat. Ők voltak azok, mondják, akik elsőnek tették magukévá a nyugat nyelvét és szokásait, s az egész népnek a javára válna, ha őket követné. De amikor szemükre lobbantják, hogy elszakadtak a hagyománytól, bizonytalanságukban a harcias és intoleráns nacionalizmus karjába vetik magukat.”
Az új elitek „minél gyorsabban be akarnak kapcsolódni a globális gazdaságba”, ugyanakkor tele vannak dühös nacionalizmussal, s „a demokráciát és szólásszabadságot nyugati huncutságnak tartják”.
Pamuk szerint a jövő regényíróinak a dolga lesz, hogy a keleti új középosztály magánéletét bemutatva megértessék e kettősséget. De csak szerénykedik, valójában a mai regényírókra, saját magára is gondol. Például a Hó című regényére, amely nemrég jelent meg magyarul.
Igen. Körübelül ennyire megalapozott minden értékitélet. És éppen ezért nincs jelentősége annak, hogy miért jó, vagy rossz valami. Jelentősége annak van, hogy ki szerint jó, vagy rossz az a bizonyos dolog. Teljesen mást jelent az, hogy ha szerintükrossz valami, mintha szerinterossz valami. Az előbbiekre megelőző csapást mérünk, az utóbbinak meg megpróbáljuk elmagyarázni miért is bombázzuk az előbbit, miután az felrobbantott az utóbbiak közül jónéhányat. Például. :)
Ahogy én nézem a nyugati civilizáció lakosai számára igenis véget ér a történelem. A történelem mint belpolitika. A létrejövő egyre nagyobb politikai egységek felszámolják a helyi politikákat. A helyüket egy központi adminisztráció veszi át. Mint Brüsszel például. Különösebb jelentősége, pláne történelmi jelentősége egy helyi döntésnek, egy választásnak mondjuk már nincs. A lakosság már csak nézője a világtörténelemnek.
ui. Rangsorolni a legegyszerűbb. Kijelentem, hogy ez jobb és ez rosszabb. Ennyi. A többi mellébeszélés.
Fukuyamával én se értek egyet. De ez nem változtat azon, hogy a ma politikai korrektség módszertanát a szélsőjobb gyakorolja (a relativizáció, egyes kissebbségek előnyben részesítése, például palesztinok), míg múlt század végi liberalizmus halott. Helyén 9/11-re hivatkozva nem maradt más, mint egy civilizációs fensőbbségtudat. És az, hogy nem értek egyet Fukuyamával még nem jelenti azt, hogy nem tartom egészségesebbnek a jelenlegi állapotot és annak az esélyét, hogy újra elhisszük, hogy a mi civilizációnk jobb mint másoké, annál, hogy töketlenül téblábolunk a világban. Ráadásul a nacionalizmus, és a sovinizmus is elviselhetőbb, ha nem egyes nemzeteket, hanem a kontinens civilizációját tekinti felsőbbrendűnek. Vagy legalábbis az európai egység irányába hat. Az azonosságtudatra mindig jótékony hatást gyakorol, ha feltalálják a különbözőt. A mást! Az ellenséget...
Fukuyama azóta már beismerte hogy tévedett jókorát. Azt hiszem ebben a topicban is be lett idézve valahol lentebb hogy most mi a véleménye. Ettől függetlenül a világ lehet szürke sokféle árnyalatban.
Mivel a franya tortenelem valahogy csak nem akar veget erni, szvsz a jo oreg Fukuyama naprol-napra nevetsegesebbe valik .... Kulonben en azert nem eretek egyet a civilizaciok rangsorolaqsaval, mert nincs mindenki altal elfogadott, univerzalis merce ami szerint merheto lenne, hogy melyik civilizacio mennyire jo. E nelkul meg egy kicsit olyan, mintha a vallasokat probalnank rangsorolni ....
Dehogynem! Sőt, épen ez a jelen és a jövő legfontosabb üzenete. A XX. század véget ért, és vele véget ért a nyolcvanas évek végén elterjedt és a kilencvenes években fénykorát élő politikailag korrekt relativizmus is. A XXI. század a liberális demokráciák felsőbbrendűségéről, a nyugati civilizációról, mint egyetlen érvényes normáról szól. A világ újra fekete-fehér. -->Fukuyama!
A PC hívei európában jelenleg már a szélsőballal egyre inkább összecsókolódzó szélsőjobboldalon találhatók. Egy egyre inkább egységesülő európai szélsőjobbon, amely részben antiszemita felhangokkal palesztin érdekeket képviselve, részben amerikaellenes célból az USA bármelyik ellenfele érdekében kész a "politikailag korrekt" -tehát USA és izraelellenes- álláspont képviseletére. A PC múlt század végi hívei -a múlt századi PC-vel együtt- ma már egyértelműen neokonok, vagy legalábbis nem utasítják vissza a liberális demokrácia felsőbbrendűségét hirdető tanokat.
liberális demokrácia: az USA és az EU vezető tagállamainak jelenkori politikai berendezkedése.
Talán mert nem élünk Kinában, vagy valahol Irán perzsák lakta vvárosaiban. Ott gond nélkül lehet olyan retorikát alkalmazni mint Európában az 1900as évek elött 25-40 évvel. Ma már ez itt nem PC
Hat ilyen kijelentesekel, valszleg nem csokken a civilizacios osszecsapas eselye. Miert nem lehet azt mondani, hogy a mi civilizacionk mas, de nekunk a legidealisabb es ezert fontos nekunk....?
Szinkronban, de magyar ütemben A Fidesz osztja a Néppárt szabadpiaci elveit Népszabadság • Muharay Katalin • 2005. szeptember 26.
Az Európai Néppárt és a Fidesz politikája között igen nagy, közel kilencvenszázalékos az átfedés - hangsúlyozta Szájer József, az Európai Parlament legnagyobb frakciójának alelnöke az Európai Néppárt lisszaboni nyári egyetemén elhangzottakkal kapcsolatban.
- Európának kéz a kézben kell haladnia az Egyesült Államokkal - mondta Loyola de Palacio volt spanyol külügyminiszter az Európai Néppárt lisszaboni nyári egyetemén. Az európai keresztény és konzervatív pártokat tömörítő szervezet tanácskozásán a fő témákat a globalizáció, a transzatlanti kapcsolatok, a terrorizmus elleni fellépés kérdései jelentették. Martonyi János volt külügyminiszter, aki a jövő kihívásairól szóló vitát vezette, összefoglalásképpen megerősítette: "mindnyájan Amerika barátai vagyunk, és osztjuk a liberális értékeket".
Nem volt vita abban, hogy Európának vissza kell találnia civilizációs gyökereihez, védelmeznie kell alapvető értékeit, mint a család, a keresztény hit, a jogállamiság. - A mi nyugati civilizációnk magasabb rendű, mint bármely más civilizáció - jelentette ki José Maria Aznar. A spanyol exkormányfő szerint a nyugati civilizáció veszélyben van az iszlám terrorizmus fenyegetése miatt. Európa külső és belső biztonsága nem választható külön, így "az iszlám terror elleni harc stratégiájának kidolgozásában az EU-ra fontos szerep hárul".
Gazdasági téren a Néppárt az állami szektor visszaszorítását szorgalmazza, ellenzi a protekcionista lépéseket, és a liberalizáció, valamint a privatizáció mellett áll ki. A globalizációval kapcsolatban elhangzott, hogy Európának az immár megállíthatatlan folyamat élére kell állnia, és, mint José Manuel Barroso fogalmazott, azt saját hasznára kell fordítania. Az Európai Bizottság elnöke aggasztónak nevezte a növekvő euroszkepticizmust és populizmust.
Amiben a legkevésbé értenek egyet a néppártiak, az Törökország csatlakozása. Míg a frakció elnöke, Hans-Gert Pöttering az EU számára "gazdaságilag, kulturálisan és történelmileg" is megterhelőnek nevezte, Loyola de Palacio a csatlakozás mellett érvelt.
Szájer József a lisszaboni fórumot különböző nézeteket képviselő személyiségek véleményeinek ütköztetésének nevezte, amelyek inspirációt adnak majd a politikai irányvonal kidolgozásához. - A Néppárt és a Fidesz filozófiája nem különbözik, hangsúlyozta, több mint kilencvenszázalékos a megegyezés. A Fidesz is az erős transzatlanti szövetséget védelmezi, még ha az iraki háborút nem is tartja szerencsésnek. A gazdaság működését szintén privát alapon képzeli el, de - mint emlékeztetett rá Szájer - Magyarországon mások az aktuális feladatok, egyelőre a meglévő rendszer stabilizálása szükséges.
Huntington 60 év múlva Európában csak titokban lehet majd csak olvasni, és csak azon kevesseknek akik még ismerik a latin betűs ABC-t. Arab irásjelekkel nem lehet mert azok a nyomdák ugye, szigorú ellenőrzés alatt állnak majd a Mutawa által, így csak az USA-ból becsempészett példányokról lehet szó..:-)
Kíváncsi lennék, mondjuk 60 év múlva hogyn értékelik majd Huntington írását - egy esetleges sikertelen "War against terror" időszak után majd a nyugati világ társadalmai ?
<a href="http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=6255&rovat=1&sessid=KjQxMzQxMDkyMTEyNzI4NTM5NTQ2ODYyNDAz" target="_blank">Elképzelhető-e több millió mohamedán békés integrációja az európai társadalmakba?</a>
Huntington újabb jóslata jöhet be. Törökország ultimátumot adott Brüsszelnek, mondván, ha az EU ismét új feltételeket szab Törökország csatlakozási tárgyalásain vagy egy olyan státuszt ajánl fel az országnak, amely nem jelent teljes jogú tagságot, Törökország végleg eláll a csatlakozástól.
A terrorcselekményeknek nem szabad ártaniuk a három nagy monoteista vallás, az iszlám, a kereszténység és a judaizmus közötti párbeszédnek, mondta XVI. Benedek pápa szerdán. "A terrorizmus irracionális. Nincsen civilizációk közötti konfliktus, csak fanatikusok kis csoportjai vannak. A három vallás között fontos a párbeszéd" - jelentette ki újságírók előtt az olasz Alpokban nyaraló katolikus egyházfő. "Csak imádkozni tudunk, hogy a vallások közötti párbeszéd óhaja megerősödjön a világban. Reméljük, hogy ez a óhaj erősebb lesz, mint az erőszak" - fogalmazott a pápa. A több mint ötven emberéletet követelő július 7-i londoni merényletek óta a pápa harmadszor ítélte el a terrorizmust.
"A vámeljárások egyszerűsítése, a szerzői jogok védelme és az elektronikus kereskedelem területén is megegyezést keresnek az Ázsia-Európa Együttműködési Keret vezető szakértői ülés résztvevői - mondta Gilyán György, a gazdasági tárca közigazgatási államtitkára kedden.
Az államtitkár az MTI-nek Kínából telefonon adott interjújában elmondta: a másfélnapos tanácskozáson résztvevő 37 ország egyetértett abban, hogy igyekezni kell a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) dohai fordulóját jövőre lezárni úgy, hogy lehetőleg kiegyensúlyozott megállapodás jöjjön létre.
Megjegyezte: ebben a témában azonban nem volt mélyreható eszmecsere, pusztán egy megnyilatkozás. A találkozón egyebek között befektetői fórumok előkészítésével is foglalkoztak - mondta a közigazgatási államtitkár.
Az ülés egyik legfontosabb napirendje a szeptember 17-18-án Rotterdamban megrendezésre kerülő miniszteri találkozó előkészítése volt."