Nem kis meglepetést okozva, kisebbfajta politikai mobilizációt váltott ki Magyarországon a minap a szlovákiai magyar, vagyis, amint az elhivatott magyarok szokták volt átszellemülten definiálni: "felvidéki" füstölt lapocka. A kereskedelmi tévéállomások hírműsorai olyan nekibuzdulásról tudósítottak, mintha annak idején holmi rothadó kapitalisták által felbérelt osztrák hegyi kommandók támadták volna meg a kádári "sonka-Magyarországot". A nemzetféltő emeszpések és fideszesek összeesküvés-elméletei nyomán élelmiszerkommandók szerveződtek ugyanis, leleplezendő a Magyarországon vagonszám fölbukkanó "szlovák" füstölt lapockát. Pedig azt a lévai járásbeli, szlovákiai magyarok lakta Fegyvernek községben gyártották. A húsvéti csemege azért bukott le, mert egy multik által tulajdonolt áruházlánc üzleteiben állítólag szemtelenül alacsony áron kínálták, legalábbis az echte magor füstölt sonkához képest...
Lám, nemcsak állampolgárként nem kellünk, de a füstölt lapockánk sem köll már az anyanemzetnek! - mondhatnók. Vagyis a saját profitjáért reszkető henteslobbinak. Amely - az anyaországi kormány- és ellenzéki pártokkal egyetemben - puszta piacféltésből fordult ellenünk. A nemjóját, már megint a nyakunkon egy antant, meg Trianonnak átka...! Kalász, kalász, árva magyar kalász! - kántálhatnók újfent.
Pedig, akárha szűz és persze naiv bakfisok, már-már azt hittük itt sokan, hogy ez az Európai Unió, vagy micsoda, egyesíti majd a nemzetet. Elölről-hátulról, orálisan, kulturálisan, nem utolsósorban kulinárisan. Eme nemes gerjedelem által vezérelve és jegyében küldtük pediglen, mintha frigyládát, a szóban forgó füstölt oldalast is Budapestre - szittya hordószónokaink és fundamentális nemzeti küldetéstudattal nem kevésbé felvértezett előtapsolóik és füttyöseik nyomában. Még jó, hogy meggondolták magukat azon buzgó felvidéki parasztgazdák, akik borsos áron lízingelt traktoraikat és gulyásfőzésre alkalmas üstjeiket az ország háza elé készülődve csutakolták fényesre, díszítették kokárdásra - az ottani sorstársaik iránti szolidaritás okán. Mert ördög tudja, minő lett volna a fogadtatásuk, ha már baloldali kommandó toboroztatott, harcos jobboldali sajtóértekezletek gerjedtek egy kis füstölt lapocka miatt is - ellenünkben és a rovásunkra - odaát.
Persze, előbb-utóbb bizonnyal lesz még egyszer ünnep a világon! Annál is inkább, mivel az anyaországi hivatalosság nemtelen fenekedése korántsem össznépi jellegű. Hiszen a kilónként ötszáz forintért kínált jófajta fegyverneki füstölt oldalas, mondhatni, trójai falóként funkcionál a velünk szemben ágáló élelmiszerkommandók hátországában. Kémeink ugyanis folyamatosan azt jelentik, hogy az anyaországi mezei shoppingolók lassan, de biztosan felvásárolják, majd, annak rendje-módja szerint, meg is emésztik a heveny nemzetközi vita tárgyát képező határon túli magyar húsvéti ínyencséget. És e tekintetben a legkevésbé sem fontos számunkra, hogy a füstölt oldalas nyakló nélküli konzumálásával az ugyancsak velünk szemben elkövetett decemberi népszavazás gyászos eredményének jóvátétele a céljuk, avagy sem. Bár ezen még nekünk is rágódnunk kell egy ideig...
Bortnirtságotok (KZ-al együtt) és elfogultségotok már szinte fájó! Mi a fészkes fenének ne dolgozhatna egy jogász egy törvénytervezeten? Az más tészta, hogy egyáltalán szóra méltatja valaki! Bármelyik tanár vagy kollektiva dolgozhat oktatási törvényen, orvos vagy egészségpolitikus egészségügyi törvénytervezeten s igy tovább! Milyen alapon tilthatnátok meg egy szakembernek, hogy az adott helyzeten javitani akaró szándékát egyáltalán elkezdje? Észnél vagytok?
Ez a vita, amely a szólásszabadság és azon belül az internetes kommunikáció korlátozhatatlanságáról vagy korlátozandóságáról szól, nem az Indexen, hanem az Élet és Irodalomban kezdődött, ám az első pengeváltás után sajnos az ÉS papírja elfogyott - egyéb levelek is vártak közlésre, és az Agora rovat terjedelme véges -, ezért jelenik meg ez a viszonválasz nálunk, ahol sose fogy el a papír. A vitaindító itt, György Péter válasza pedig itt olvasható.
Szomorúan olvastam György Péter válaszcikkét. Két okom van a szomorúságra: egyrészt ha György Péter adekvátnak érzi a válaszát, akkor nyilván nem voltak elég precízek a kérdéseim, másrészt az alig leplezett mellébeszéd arra figyelmeztet, hogy naiv voltam, amikor úgynevezett vitára számítottam. De lehet, hogy csak különböznek a vitáról alkotott fogalmaink, és György Péternek van igaza, aki alighanem úgy ül le sakkozni, hogy menten kétségbe vonja a sötét és világos fogalmát, ami amúgy is fasisztoid.
vajon a szabadpiacot, a kapitalizmust, vagy a fogyasztói akaratot szüntessük meg?
Arra az állításra, hogy amit ma a kereskedelmi tévék művelnek - a tömegszórakoztatás -, az mindig is létezett, olyasféle választ vártam, amely végre elválasztja Fábry Sándort a cirkusztól, a commedia dell'arte-tól, vagy Hofi Gézától, vagy kiradírozza a történelemből a ma már kanonizált slágereket. Ehelyett György Péter az irreleváns mellékösvényen bóklászik, a mindig és a tömeg fogalmát dekonstruálja, mintha ez befolyásolná az alapállítást: hogy a szórakoztatás a gazdaság része, ezért egy kicsit is szabad társadalomban a maximális hatásfokra és profitra törekszik, nem másra. Ebből egyenesen következik a gladiátorviadal, illetve a sztárbox. A kérdés az lenne, hogy vajon a szabadpiacot, a kapitalizmust, vagy a fogyasztói akaratot szüntessük-e meg, vagy ha egyiket sem, akkor hogyan hozzuk össze ezeket a dolgokat a szólásszabadság köztársasági újragondolásával, és mit tegyen a rendőr a lenge öltözetű bemondókkal. Mert amikor a köztársaság újragondol, akkor azt törvényben fejezi ki, ugyebár.
T. S. Eliot a kereskedelmi tévék és rádiók üzleti terve szempontjából valóban az, amit György Péter a számba ad: marginális senki. T. S. Eliottal nem számolunk egy olyan médiumnál, amelynek kilenc és félmillió válogatatlan magyar a potenciális közönsége. Kiadjuk könyvben, felolvassuk a parkban, de nem a tévében. A Vers mindenkinek elmúlt. Helyükön kell kezelni a kulturális termékeket, és T. S. Eliotnak nem az RTL főműsoridejében van a helye, de még az MTV-nél sem. Talán plasztikusabb az irodalom helyett egy tárgykulturális hasonlat: én speciel rajongok a régi gépekért, áhítattal csodálom a múzeumokban a múlt század járműveit és fegyvereit. De mégsem követelem, hogy a MÁV álljon vissza gőzvontatásra, a hadsereg pedig a rézágyúra. Azt igen, hogy ha akarom, valahol megnézegethessem a rézágyút, és tudhassak róla mindent.
én sem vagyok előítélet nélküli, undorodom például a pókoktól
Még inkább zavarbaejtő, amit György Péter az internetről ír. Örömmel látom, hogy a net korlátozásának kivitelezhetetlenségét már majdnem belátta, de így sem tudok mit kezdeni azzal a posztulátummal, hogy "a média szabad, azaz mindenki legyen tisztában a személyes felelősségével". A citoyen erre visszakérdez: mert ha nem? Akkor mi lesz? Mi van akkor, ha György Péter diszkvalifikál, a köztársaság újragondol, és megállapítja, hogy nem vagyok tisztában? Semmi sincs. Legfeljebb egy ideges emberrel több.
Végül és utolsósorban a címadó dalról, a rasszizmus védelmének vádjáról. Leginkább az lepett meg, hogy már a vitának hitt interakció első körében eljutottunk oda, hogy György a személyemet próbálja diszkreditálni, hogy ne kelljen válaszolnia. A rossz tanuló felel: eltereli a figyelmet, kibámul az ablakon, gondosan kidolgozza az írásjeleket - csak az eredményt nem böki ki. Azt ugyan kézből megkontrázhatnám, hogy úgymond nem szálltam szembe a rasszizmussal, de utálok saját magamtól idézni, úgyhogy erre majd rákeres, akit érdekel. Hogy emellett előszót írtam egy (György Péter szerint, de hát más origó úgysincs a világon) előítéletes ember könyvéhez? Töredelmesen bevallom, hogy én sem vagyok előítélet nélküli, undorodom például a pókoktól. Éppen ezért érteni vélem, hogy mi az előítélet, és hogyan keletkezik. De legalábbis megpróbálom megérteni, és nem söpröm a szőnyeg alá, mint olyasmit, ami igazából nincs is. Azt is, hogy az esztéta válaszában hivatkozott Európai Unió - mint társadalmak rendszere - korántsem oly monolitikusan toleráns, mint ő szeretné. Pim Fortuyn szellemét a torkolattűz nem égeté meg. Viszont abban meg biztos vagyok, hogy legalábbis a rasszizmushoz fogható csapás, turáni átok, ha két ember nem áll szóba egymással, mert politikai nézeteik különböznek.
hülye, vitaképtelen emberek, úgynevezett droidok albuma, a butaságkutatás szöveggyűjteménye
Családok és barátságok szakadnak szét, mert az individuum öndefiníciójának része lett a politika. Már a kedvenc receptjeinket sem cseréljük ki, ha a másik nem elég liberális vagy nem elég konzervatív. Ütközésig fordítunk minden fogantyút, és ha valakiről kiderül, hogy egyáltalán vannak előítéletei, akkor nem disztingválunk, nem teszünk különbséget a kispolgár természetes gyanakvása és Mengele közt. Cserébe a liberális mind buzi. A doktriner liberalizmus és a doktriner konzervativizmus a német vallásháborúk rendszerébe lökte az országot. Nincs egymáshoz más kérdésünk, csak az, hogy buzi-e vagy? Liberális-e vagy? Előítéletes-e vagy?
Ettől még remekül elbeszélgethetnénk bármi egyébről - igen, van élet a politikán és a rasszizmus problémáján kívül is! -, de akár arról is, amiben nem értünk egyet. Még értjük egymás nyelvét, ha akarjuk. Nem szégyellem, ha jóízűen meghallgatok egy Wagner-operát, meg azt sem, ha hozzájárulok egy könyvhöz, amelynek szerzőjével bőven vannak vitáim, de amely könyv nem rasszista kiáltvány, sőt nyomokban sem az. Csak hülye, vitaképtelen emberek, úgynevezett droidok albuma, a butaságkutatás szöveggyűjteménye.
A kérdés tehát sajnos a választól érintetlenül megmaradt. Melyek is azok a "szólásszabadsággal kapcsolatos mítoszok", amelyeket "a köztársaságnak újra kell gondolnia"? Mi az, amit ne szabadjon leírni és kimondani? Ki legyen a horgerantalunk, aki dekódolja az üzeneteket és ellenőrzi a nyugati filmeket, hogy megállapítsuk, nem ütközik-e törvénybe? És ha ez megvan, akkor hogyan állítsuk a világ összes rendszergazdáját a köztársaság oldalára? És ha utóbbi tényleg lehetetlen, akkor minek blamálja magát a köztársaság azzal, hogy hoz egy betarthatatlan törvényt?
A szólás szabad
Viszonválasz György Péternek
KULT.............
Az utolsó gondolatra hívom fel a fugyelmet. Szász Attila dolgozik a Hegyalja-törvényen: azért van mit ízlelni ezen a mondaton. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a jelenlévők nem egyszerűen leforgácsolni tervezték az állami tulajdont, de megkezdik az állam bekebelezését. A törvényhozást magát rendelnék alá a kft. tulajdonszerzéseinek, és bár Orbánnak ez már érezhetően kezd sok és kínos lenni -sietve kijelenti, hogy közvetlenül nem vásárolhatnak semmit - a törvénymódosítás hallatán nem áll föl, nem megy el, ott marad....."
" ..Méhes György friss Kossuth-díjának hírét, akik a szerzőt és műveit ismerik, elképedve fogadták. Az nem stimmel, hogy egy igaz, nagy szorgalmú, ám igencsak közepes tehetségű író-iparos részesült egy merőben más nagyságrendű teljesítménynek szánt díjban. Persze volt már hasonló eset a magyar irodalmi díjak történetében. A Rákosi-kurzus is jutalmazott fércművet, ha az a rendszer dicsőségét zengte. Ám a Méhes-eset ennek éppenséggel fordítottja. A Méhes "életmű" a "létező szocializmus" negyven évében, annak szolgálatában, a szocreál jegyében jött létre. A szerzőnek ez ügyben egyetlen igénye volt: fizessék meg érte. Meg is fizették. Főként sablonszínműveit a színházak. Kellettek egy repertoár jóváhagyásához.
Egy idevágó anekdota. Egy szilveszterkor Bajor Andor írótársait rigmusokban jellemezte (fonákul). Méhesnek ez jutott: "Én vagyok a Nagy Elek / Minőséget emelek." Méhes megsértődött, inszinuált.: Bajor nem is őt, hanem a szocialista realizmust akarja lejáratni. Előbb békítgették, hogy Lexi drága, szilveszteri marhulás, nem kell mellre szívni. Nem ment. Jó, mondta Bandikó, írok inkább egy másikat. Rövidesen kész volt az új rigmus: "Én vagyok a Méhes / Nem vagyok pénzéhes." Mindkét rigmus telitalálat: a fonákja stimmel.
Az "átkos" szolgálatában keletkezett ilyen produkciót jobboldali kultúrpolitika ép ésszel nem jutalmaz. Ha ez mégis sikerült, annak egyetlen ésszerű magyarázata lehet. A hálás fiú (ifj. Nagy Elek Vegyépszer vezérigazgató) szerezte meg a szeretett atyának (id. Nagy Elek, írói nevén Méhes Györgynek.) Akkor viszont érdemes alaposabban végiggondolni, hogy mármost a Vegyépszer minősíthető-e Fidesz közeli cégnek, vagy inkább a Fidesz Vegyépszer közeli pártnak. Ami nem mindegy, hiszen fordított függőségi viszonyt jelent .."
Tóth Sándor
Kolozsvár-Budapest
Medgyesi vagy alkoholos állapotában irja cikkeit vagy tényleg ennyire ostoba.
Amikor a honvédséggel felépittették a tisztek házait, amelyben a mai elvtársak is laktak, akkor kussolt.
Ha pedig a jogtalanul felépitett házakat valaki elvenné az elvtársaktól, ö lenne a legjobban felháborodva.
Egyébként a Stadlerröl miért nem ir? Az smafu, vagy megtiltották az ÉS támogatói.
Tényleg semleges az ÉS?
Vágvölgyibé a Fidesz élén várható változással kapcsolatban ír, s ebben azt állítja, hogy Kövér László "Csurkaegyenesmagyarember"-esezett. Nos, Kövér soha nem mondta Csurkáról, hogy egyenes, magyar ember. (Azt viszont mondta, hogy a Miép-pel való együttműködés nagyon káros volna az országra nézve, de erről a nyilatkozatról VBA nyilván nem hallott. Vagy hallott, de. A szocialista József Attila Alapítvány által támogatott lap szerkesztői szintúgy.)
MEGYESI GUSZTÁV:
Borászati gyakorlatok
A miniszterelnök nemrégiben katonák közt járt, és megtetszhetett neki a katonaélet, mert azt mondta: az a cél, hogy "mindenki vonuljon be katonának". Túl sok az alkalmatlan fiatal, és ez nekik se jó, hiszen "azokra kicsit másként tekint az ember, mint a katonaviseltekre".
Hát, nem tudom. Elottem egy videofelvétel kimerevített képei, épp sorkatonaságot viselo, életeros fiatalembereket mutat, amint egy katonai dzsip ajtaját nyitják. Az újságban megjelent fotó alatt mindjárt képaláírás is található: "A fiúk a pincészetbe indulnak". S csakugyan: a következo képen gyakorlóruhába öltözött, szolgálatban lévo magyar honvédek állnak felfejlodve a pinceszerben, és kannákba bort töltenek.
A felvétel a honi valóságfeltárás és igazságkeresés jegyében készült: valaki három napon át szalagra rögzítette, hogy a tapolcai kiképzobázis honvédjeit kivezényelték a helyi pincegazdaságba, ahol eroltetett menetben bort fejtettek muanyag kannákba. A honvédségnél most mindenki fel van háborodva, hogy ilyen eset még nem fordult elo a honi hadtörténetben, államtitkártól kezdve vezérkari fonökön át a laktanya parancsnokáig mindenki vizsgálattal fenyegetozik. Utóbbi, miután nagy nehezen felocsúdott a hír okozta döbbenetbol, már meg is kezdte a vizsgálódást, s megállapította, hogy a katonák kiképzés helyett tényleg bort mértek, de csak két napon át, és feltehetoen egy ornagy parancsára, már sejti is, hogy kicsoda, de nem mondja meg.
Mármost az nyilvánvaló, hogy országos méretu vitának nézünk elébe, a képviseloház pártállás szerint azon fog anyázni a ciklus végéig, hogy két vagy három napig folyt-e a borászati gyakorlat, és tényleg magyar ornagy áll-e az ügy mögött vagy egyenesen az orosz titkosszolgálat, már csak azért is, mert mint kiderült, a felvételt a laktanya egyik tisztje készítette, gondolom, szintén sorkatonák igénybevételével (világosító, gyártásvezeto, sminkmester etc).
Az egészen persze nincs mit csodálkozni. Ez a katonaság épp olyan züllött, ostoba és impotens, mint az én koromban volt, azzal a különbséggel, hogy én nem bort fejtettem, hanem vezérkari tisztek hétvégi telkét ástam, s téglát szállítottam ezredemmel idült alkoholista elhárító tiszteknek és törzsfonököknek. A név nélküli videós tiszt szerint Tapolcán is errol van szó. A laktanyában a tisztek tudta nélkül nem történhet semmi, de ha mégis, akkor is tény, hogy a borgazdaság szolgáltatja a kiképzobázis repikeretét, és ha kell, egyéni igényeket is kielégít.
Értjük, mirol van szó. Bármibe lefogadom, hogy a vizsgálat végére az összes érintett makulátlan és absztinens lesz, aki semmirol se tudott, egyedül az ornagy fogja nagyon megszívni, nála jobban már csak a sorállomány, rábukhatnak leszerelésükig a folyosóra, nem lesz idejük centit se vágni. Ez az én idomben is így volt. Azzal a különbséggel, hogy létezett szolidaritás. Az elképzelhetetlen volt, hogy midon valaki a katonáit megdolgoztatja a parancsnok telkén, vagy eladja a sorállomány összes derékszíját és mikádóját a lillafüredi mészégetoknek, akkor mindezt mondjuk lefényképezze vagy magnóra vegye, és mikor úgy érzi, hogy eljött nála a "D-nap", akkor bevigye a Néphadsereg címu újsághoz, amely busás honorárium fejében azonnal leközli.
Mára azonban úgy látszik, hogy a katonaság is lezüllött a közélet szintjére. Mostanra vált egészen világossá, hogy a társadalmi elorelépésnek, sot, már az életben maradásnak is egyetlen tárgyi és intellektuális feltétele van: videokamera birtoklása és annak szakszeru kezelése. Magyarországon egy közepes kamkóderrel is hatalmas pályát lehet befutni a közéletben, segítségével felebarátunk, szövetségesünk, bizalmasunk, fonökünk és beosztottunk, de még tán tulajdon anyánknak is minden lépését rögzíthetjük, és adott pillanatban lejátszhatjuk a legszélesebb nyilvánosságnak; aki ad magára, még szépen meg is vágja a felvételt. A mai helyzetben, amikor már mindenkinek van a saját környezetérol egy könyvre vagy egész estét betölto mozifilmre való kompromittáló anyaga, legcélszerubb az volna, ha az állampolgár egyenesen saját magáról készítene felvételeket, lehetoleg leleplezoket, és azt egy kelloen extrovertált pillanatában a köz elé tárná. "Tessék, ott van egy alak, aki éppen lop, na, az vagyok én." "Ez meg egy magnókazetta, fehéren-feketén rajta van, hogy milyen szar ember vagyok."
Ez nem vicc. Itt most már a létezés egyedüli szubsztanciája, hogy bebizonyosodjék, rongy emberek vagyunk mindannyian, mindenki lop és csal, nem bír magával, rongálja a nemzetet. Hogy ez így legyen, egyéni érdek is. Ha ugyanis a feljelentésem nyomán bebizonyosodik, hogy közönséges szélhámos vagyok, csaló, akkor ez száz százalék garancia arra nézvést, hogy az égvilágon semmi bajom nem lesz, épp ellenkezoleg, ha lelepleznek is, teljes mértékben szabad elvonulást kapok, sot, busás lelépési díjjal. Logikus, hiszen a hatalom belolem él. Ebben az országban zéró kimenetelu játékrendszer van érvényben: a fiúk úgy vélik, ha minél több mocsok derül ki nemcsak ellenfeleikrol, de saját szövetségeseikrol, sot, az általuk irányított intézményekrol is, ok annál tisztábbak lesznek a közvélemény szemében. Minél több botrány és árulás van, annál kevesebbet foglalkozik a választópolgár az o mocskukkal, és senkinek se jut eszébe, hogy ami van, az éppen az o produktumuk, és éppen nekik kellene leleplezniük és megszüntetniük, de nem teszik, hogy aztán a nagy káoszban a végén a haza tiszta kezu, józan és bölcs vezéreinek tessenek. Szinte önjáró a rendszer: bor van, kanna is egyre több, videofelvétel pedig a nap minden percében készül, az ország saját magát adja a kezükbe. Erre épül a mechanizmus; ha nem volnának borpincészeti gyakorlatok, ezek belepusztulnának. És ami még külön elony: a vesztes se biztos, hogy rájön, át van verve, hiszen mennyivel jobb bort fejteni a pinceszerben katonaruhában, mint teszem azt, elméleti kiképzésen órák hosszat a honvédelmi miniszter képmását nézni, ráadásul ahol bor van, ott csurran-cseppen is valami.
Menthetetlen ország.
Népszabadság, 2001. február 20.: "...elkészült az MSZP egységes kommunikációjára vonatkozó javaslat. E szerint az elemzéseket, kutatásokat, háttértanulmányokat a József Attila Alapítvány által felkért szakemberek készítik majd."
Megyesi Gusztáv: A mi Szücsünk
(Czoma Kálmán apropóján)
"Mint ahogyan az egész független és szabad és demokratikusan megválasztott kormány is általunk legitimálja hallgató beleegyezésével a civilizálatlanságot; tulajdonképpen maga a miniszterelnök is egy másik Szücs, semmi közünk hozzá, s nagy a gyanúm, az ő körzetében is részeg volt a postás. Ezenközben egy közönséges buffó, egy zeneipari tévedés meg ott röhög a Ferihegyi reptér kormányvárójában és széltyúkokról, szélbaromfiakról beszél, a szabad és független magyar sajtó pedig vele röhög, hogy mennyire jópofa. S nem az a bűn, hogy a magyar sajtó ott van, hanem hogy a civilizálatlansággal és a bunkósággal együtt röhög, együtt viccelődik, kuncogva, kacsingatva odamond ahelyett, hogy azt mondaná, elég, ez már szalonképtelenség. Micsoda mosdatlanság.
De nem, így nem lehet élni. Az nem lehet, hogy ezek márpedig igenis a mi Szücseink. Nem, ezeket csakis a posta küldhette, mi nem lehetünk ennyire hülyék. Ez az ország tíz éve képtelen megfejteni, hogy mi történik vele: nincsenek oroszok, pluralizmus van és szólásszabadság, szabad akarat, akkora, amekkorát pacsai szűcsök és géplakatosok el nem tudtak volna képzelni. Erre fel (vigyázat, amikor e sorokat írom, a kultúra napja van!) vad, geszti bolondok, gyújtogató, csóvás emberek, úrnak, magyarnak egyként rongyok rajzolják az országimázst, írta volna a múlt hét végén Ady, ha nem lett volna épp az Operabálon.
Amelyen egyébként Dávid Ibolya miniszter asszony méltatta Pintér Dezső életútját, Sepsey Tamás államtitkár léggömbökön ugrált, s ha egy kipukkadt, jóízűen kacagott, a körbenállók megtapsolták; a magyar elit, a mi Szücseink"
Pénteken kaptam, de csak most lett időm beírni.
Két nagyon elgondolkodtató cikket olvastam.
György Péter: Zámbó Jimmy és Mázsa Péter : Nemzeti Minimum - Meddig tart a magyar állam?
Látszólag nagyon eltérő témája van a két írásnak, de tulajdonképpen ugyanarról szól.
Mi lesz velünk? Olvassátok el, mindenkinek javaslom, pártállásra való tekintet nélkül.
Két kis idézet:
György Péter: " A civilizáció semmi egyéb, mint mértéktartás és felelősség - olyan pillanatokban, amelyekben épp a legkönnyebb a legalpáribbnak lenni.....
...S az üzenetet, amelyet közvetített, akkor is meg kell értenünk, ha saját kulturális normáinktól és formáinktól független, idegen módon halljuk meg. Az idegen világok megértése : önmagunk jobbá tételének első lépése lehet. S talán nem árt érdeklődést mutatni azok iránt, akiktől az Idő újra és újra megvonja a társadalmi szolidaritás ismert formáit, a akik végül mi magunk vagyunk. Mert nyomát sem látom annak, hogy az eli Magyarországa civilizáltabb lenne azoknál, akiknek jelenlétéből egyébként nem kér. "
Mázsa Péter: ".. De honnan kezdhetünk bizakodni abban, hogy felkészülőben vagyunk a köztársaságunk elött álló roppant kihívásokra... ...Erre a kérdésre előzetes válasz adódik.Csak akkor készülhetünk fel a nagy vonalakban ismert, részleteiben azonban végiggondolatlan kihívásokra, ha a helyzet felmérése és a felmerülő problémák ötletes megoldása során mindannyiunk számára nyilvánvalóan sikerült elkerülünk az amatőrséget. A rokonszenvesnek tünő jelszavakkal nyomuló, talán jó szándékú, de mindenképpen ellentmondásteli, végiggondolatlan és ellenőrizhetetlen, tehát veszélyes amatőrséget. ...A politikától azonban - az állampolgárok kényszerítően kreatív közgondolkodása nélkül - láthatóan nem várhatunk többet, mint a pártokhoz csapódó amatőr értelmiségi gondolatfoszlányok inycsiklandó tálalását. ..
...De mindenek előtt - ..tisztáznunk kell.. Hogyan fejleszthetjük az észt nyilvánossá?"
"Úgy nyilatkozott Várhegyi Attila kultuszminisztériumi államtitkár, hogy Siklós Mária építészkamarai kizárása egykoron nem a mostani kormányzat, hanem a kamara szégyene lesz? az épület időtállóan hírdeti mahd egy virulens korszak erejét, és akkor már különben sem az lesz a kérdés, hogy milyen lesz az épület, hanem a tény: a nemzetnek van színháza. A Népszabadság riportere ugyan fölvetette, hogy a kizárás, nem mellékesen, etikai, nem pedig szakmai alapú volt, a politikust ez már igazán nem érdekelte. Az akcionista politizálásnak amúgy is az a lényege, hogy a hatalmi szándék erejéhez képest minden egyéb elgyengül és lényegtelenné válik. Ha például egy szakmai szervezet mindenáron érvényesíti alapszabályát, akkor magára vessen. A nemzeti kobontakozás szempontjából bizonyos esetekben jobban tenné, ha szemet hunyna tagjai alapszabályszerűtlen viselkedése fölött. Ez a kormányszintre emelt etikai relativizmus egyre súlyosabban rongálja a hazai közéletet, amennyiben kikezdi az önkormányzatok és önálló szakmai szervezetek, szövetségek függetlenségét. A polgári rendet hírdető kormány épp a polgári létállapot alapját, a szabad akaratú véleménynyilvánítást lehetetleníti el, amikor pl. helyhatósági választáson útépítést ígér be a neki szimpatikus jelölt megválasztása esetére, máskor mellékessé válhat a határon túli magyarságot úgy-ahogy, de mégiscsak valamennyire képviselő világszövetség sorsa, ha az - önállóságának ügyét illetően saját téves feltevésében - olyan elnököt választ, amelyik nem a kormány favoritja, aztán többmilliárdos futballpálya-rekonstrukciót igér, ha a szakszövetség leváltja az addigi elnököt, és a sort helykíméleti okokból nem folytatom.
Siklós Mária kizárása egy kamara legitim döntése volt, és mert ezzel szemben hatalmi lépés jogszerűen nincsen, megjelenik a hatalmi arrogancia, és egy államtitkár eldönti, kinek mi lesz a szégyene a jövőt illetően.
Kezemben egy levél, Patonai Dénes, a Magyar Építészek Szövetségének elnöke címezte a miniszterelnöknek:
" Mind az előző Nemzeti Színház, mind a legutóbbi Nemzeti Színház ügyében a magyar építészek teljes tudásukkal vettek rész a feladat megoldásában. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy erre itt nincs szükség. Itt egy tervre van szükség, amelyet Silkós Mária minden hivatalos szakmai elítélő vélemény ellenére, a hazai és a nemzetközi szokásokat és előírásokat mellőzve, pályáztatás nélkül, közvetlen megbízás alapján kapott meg az Ön által kijelölt kormánybiztostól. (..) Sajnálom, hogy a legjobb építészek nem vehettek részt a nemzet színházának szellemi megalkotásában és a Nemzeti Szaínház egy építészeti torzóként fogja reprezentálni korát, melyben megfogant." A levél szeptember közepén íródott, válasz a mai napig nem érkezett rá, ami nem meglepő, miniszterelnökünk egy hetvenes évekbeli brit piár-szakirat szerinti problémamegoldó típusra van belőve, nem pedig válságkommunikálásra. "
".. a liberális és az oligarchikus demokrácia közötti különbség a tét."
Arra gondoltam: mit szólna az utóbbihoz Arisztotelész ha feltámadna?
Azonban félek, hogy a szerzőnek nagyon is igaza van:
" .. könnyen előfordulhat, hogy még mindig szabadon fogunk választani... csak éppen leválthatatlan és egymással is összekuszálódott oligarchiák fogják cserélni egymást, és két választás között gyakorlatilag beszámoltathatalan lesz a mindenkori kormány..."
Alakul...
Üdv. mic.
"Mértékadó jobboldali személyiségek attól tartanak, hogy Demszky Gábor SZDSZ-es kampányirodát csinál a fővárosi önkormányzatból stb.stb.
Nos, Demszky szemében még szálka sem látszik, a mértékadó jobboldali személyiségeknek viszont máregy ideje meg van a maguk gerendája, az Országimázs Központnak keresztelt, az idén 4,3, jövőre (ha jól tudom) már 7 milliárd adóforinttal gazdálkodó Fidesz-kampánycentrum. Tessék már emiatt is aggódni egy kicsit."
(H.Kovács János)
Ha rendszeresen és régóta (min. 4-5 év) olvasod az ÉS-t, akkor magad is tudod, hogy nincs igazad. KZ és MG az ÉLET-ben történő aktuális eseményekről, fennforgó személyekről ír rendszeresen. (Vetésforgó: 3 hetente) Így kb. 2 éve a jelenlegi kormányról. Régebben a régebbi kormányokról.
Ha van türelmed végigolvasni a hetilapot, remek sportcikkeket olvashatsz: KZ és MG írásait is.
Annyira tehát nem együgyüek.
Nem hinném, hogy az igazság bajnokai, csak teszik a dolgukat: megírják amit látnak. Az, hogy ismétlik önmagukat (esetleg) nem az ő hibájuk. Az események is ismétlik önmagukat, illetve egy helyben toporognak
Igen, és ha a stílust kritizálnád, előre mondanám: ezekről az eseményekről ilyen stílusban lehet írni.
Na, és a Torgyán? Róla mi a véleményed?
üdv: ms
Most meg fogsz lepődni, de MG egy mondatával tökéletesen egyetértek ! Azzal, hogy az a fő elmedoktor is közzétehetne egy listát. Mindjárt volna is két ötletem arra, ki legyen a listán: KZ és MG. VI csak azért nem, mert benne még az értelem halvány szikrája feltűnik néha a README sorozatban.
KZ-nek és MG-nek ellenben mindenről ugyanaz jut az eszébe (lásd Móricka). Van néhány sablonjuk, pl.: kajatót, bánya, Kövér bajusza, Orbán király stb. Ezeket variálják hetek, évek óta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az igazság bajnokaként állítják be magukat, akkor a diagnózis : skizofrénia, vagy súlyos üldözési mánia.
Úgyhogy Veér doktor, lássuk csak az a listát, de iziben !
Nem enyhíti. Van (illetve jó lenne, ha volna) számos etikai szabály, amit bűntetlenül meg lehet szegni. Ezt az egyet kivéve. Illetve gyanúm szerint nálunk ezt is meg lehet.
Virágzó ország
"Nem értem mi ez a cirkusz a miniszterelnöki imázslista közzététele körül, hiszen nem történt több, mint hogy végre ki lett jeletve: az ország egyenlő a kormánnyal, tágabban értelmezve a fiúkkal.
Akkor viszont mi a gond?
....Ha azt vesszük, hogy az ország egyenlő a kormánnyal, akkor szemmel látható a jólét. Az emberek fő tápláléke a szarvasgomba, az évi rendes szabadság akár a százhetven napot is eléri, amit távoli, egzotikus országokban töltenek el."
(MG)
Nemrég húztam el a Országház mellett, kihallatszott a hattyúdal. :)
Átfutottam a múltheti cikket. Amit Kis János mond - nem túl jelentős mondat. Úgy értem bárki számára nyilvánvaló dolgot mond. Én nem tudom mennyire súlyos etikai vétséget követett el a két újságíró illetve enyhíti-e a vétséget a mondandó esetleges súlya/súlytalansága.
Persze, hogy nem, ugyanis erre valóban nincs mentség. Egy ilyen eset után jobb helyeken egyetlen lapban sem puklikálhatnának az illetők.
Mondom ezt annak ellenére, hogy Seres Dekódert kifejezettem kedvelem. :-)
