Érdekes felvetés le is írom az én véleményem, gondolatom:
Alan kiválása óta mely dalok szólnak jobban???
Ha nagyon szigorú akarnék lenni akkor egyik se... de ez így nem igaz na.
Említve volt a WIMS.
Na ez szerintem pont egy rossz példa.
Már említve volt Mise által, csak ismételni tudom, '93 után sajna az említett dobos/dobok csak rondítottak a helyzeten, sőt!
Martin idétlen "gitározása" konkrétan kiherélte a dalt.
És itt meg is említeném azt, hogy amit Dave nyilatkozott nem is rég: "Mi egy elektronikus zenekar vagyunk". Ha ezt kurvára őszintén mondta volna akkor ma nem beszélnénk "rockosított" dalokról!
Ezt szinte az egész post Alan koncertekre értem.
Policy Of Truth:
Igen szerintem is a Delta Machine Touron szólt a legjobban, viszont ott is, és még a Devotional Touron is lehetett volna még dögösebb az a dob!
Personal Jesus:
Ugyanaz a bajom vele mint a Walkinggal! Teljesen gáz amit műveltek vele. Nem szól egyáltalán jobban mint a Devotionalon...
Never: Hát, a 101 felülmúlhatatlan verzió. Gyakorlatilag évről évre ugyanaz a klisé, semmi extra. Ha nincs a karlengetés, nálam full unalomba csapna a dal...
..."Vannak aztán dalok, amik nem sokkal rosszabbak, mint Alan idején (Enjoy The Silence, I Feel You, A Question Of Time, Clean), vannak, amik némileg rosszabbak, de nem veszélyesek (World In My Eyes, Behind The Wheel, Everything Counts, Halo, Fly On The Windscreen, Strangelove), és vannak, amik egészen szörnyűek már (Stripped, Master And Servant, Black Celebration - kivéve a Memento Mori Touron)."...
Itt egyet kiemelnék ami a nem illik a csoportba. Az IFY.
Teljesen ugyanaz a véleményem mint a Walkingnál és PJ-nél.
Totál idegen lett a depecheMode hangzástól. Ultra gáz előadás lett belőle...
Enjoy: Teljesen vállalható, bár megérne már egy variálást a nóta mert kicsit már uncsi, hogy 800 éve ugyanazt a verziót hallgatjuk.
AQOT: Inkább ne játszák, maradjon meg szép emlékünkben a 101-es verzió.
Clean: Jöhet bármikor, mivel relatíve kevés dob van benne(tehát nincs esély szétpüfölni) és gitár sincs benne, így Martin se tudja szétcseszni.
World In My Eyes, Behind The Wheel, Everything Counts, Halo, Fly On The Windscreen, Strangelove: Nem vészes verziók, teljesen vállalhatóak. A felsoroltak mindegyike jöhet bármikor.
Illetve a Strangelove: Tökre örültem mikor bevállalták, viszont a katartikus élmény elmaradt, a már Mise által írt dobtól. Igen, egy szigorúbb dobbal nagyobbat szólt volna.
Ide sorolnám még a Master and Servantot is. Ugyanaz a véleményem mint a Strangelovenál.
Black Celebration: Őszinte leszek. Anno nekem nagy dobás volt az Exciter változat. Viszont utána uncsivá vált a történet. Így igaz, az aktuális verzió viszont fényévekkel jobb mint az előző. DE! Nem jobb mint a 101-es változat.