Lenne egy kérdésem: lehe-e perelni a bírót. Ha egy mérnök rosszul tervezi a hidat és az leszakad, ha egy orvos műhibát csinál és meghal a beteg, őket börtönbe csukhatják. Ha egy bírói döntés hibás és másodfokon az ellenkező dötés születik megbűntetik az elsőfokú bírót? Vagy be lehet őt perelni? Neteán több tévadés után elbocsájtják?
Ez a riport a nepszava febr. 27-i szamaban ment le. Gyorsan becopypastezem mielott eltunne. Erdekes megallapitasok vannak benne:
A bíró nem mindig szolgáltathat igazságot
Dr. Kiss Gábor: a cégeknek létkérdés a gyors döntés
Egyre többször fordul elô, hogy a bírók az ítéletükben jogszerűen járnak el, mégsem érzik úgy, hogy egyben igazságot is szolgáltattak - mondta lapunknak adott interjújában dr. Kiss Gábor, a Fôvárosi Bíróság gazdasági kollégiumának vezetôje. Véleménye szerint egyes bírók azt is igen nehezen dolgozzák fel, ha az általuk tárgyalt pert rendkívül nagy közérdeklôdés kíséri.
Nagy Gergely NÉPSZAVA
- Általában mennyi idôbe telik, amíg egy gazdasági pert jogerôs ítélettel lezár a bíróság?
- Nehéz általánosítani. Általában akkor sem fejezôdik be egy év alatt, ha elsô fokon jogerôssé válik. A Pesti Központi Kerületi Bíróságra beérkezô ügyeknek például három-négy hónapot kell várniuk csak arra, hogy kiszignálják ôket, azaz hogy bíróhoz kerüljenek. Több hónap, esetleg egy év is eltelik addig, amíg a bíró megtartja az elsô tárgyalási napot. Összességében az az idô, amíg az elsôfokú döntés megszületik, átlagosan egy-két évet vesz igénybe. Ha fellebbezéssel megtámadják az ítéletet, további hat-nyolc hónap telik el, míg a Fôvárosi Bíróságon megszületik a jogerôs ítélet.
- Miként viselik a perben álló gazdasági társaságok, hogy a közöttük lévô jogvita ilyen lassan zárul le?
- Természetesen elég roszszul. Sajnos nem ritka, hogy a cégek nem élik meg az eljárás végét. Elôfordul, hogy felszámolják ôket azalatt, amíg arra várnak, hogy a bíróság megítélje számukra a vitatott pénzösszeget.
- Mekkora összegek sorsáról döntenek?
- Megint csak azt mondhatom, hogy elég nehéz általánosítani. A Fôvárosi Bíróságon tízmilliós perérték alatti ügyek nem indulhatnak elsô fokon, de az igazság az, hogy ritka a húszmillió alatti per. Viszont egyre több az olyan ügy, amelyben százmilliók vagy akár milliárdok forognak kockán. Egy évben a legóvatosabb becslések szerint is 30-40 milliárd forint az öszszesített perértéke a nálunk folyó gazdasági pereknek.
- Ki lehet azt mondani, hogy a lassú ítélkezés önmagában komoly károkat okoz a cégeknek?
- Tény, hogy a perek elhúzódásának ilyen következménye is van, pontosabban lehet. Mondhatnám azt, hogy a bíráknak még jobban, s még gyorsabban kellene dolgozniuk, ettôl azonban nem változna meg az a helyzet, hogy egy-egy per elbírálására nem ritkán éveket kell várakozniuk a feleknek.
- Csak Magyarországon ilyen rossz a helyzet, vagy tôlünk nyugatabbra is hasonló problémákkal küzd a gazdasági bíráskodás?
- Nyugat-Európában sem születnek meg egy-két hónap alatt az ítéletek, de az tény, hogy gyorsabban zajlik az ítélkezés. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy ott meglehetôsen gyakori, hogy a perben állók az eljárás folyamán megegyeznek egymással, s így zárják le a vitát, s egyben az eljárást is. Magyarországon ilyen perbeli megegyezések szinte nem is léteznek, pedig a jog lehetôséget teremt erre. Nyugat-Európában a jogvitákat nem ritkán már azelôtt sikerül lerendezniük a feleknek, hogy bírósághoz fordulnának. Megegyeznek a per megindulása elôtt. Ez itthon szintén elképzelhetetlen. Ha vita támad, azonnal rohannak a bíróságra.
- Úgy érti, mi magyarok sokkal indulatosabbak vagyunk a bíróság elôtt, mindenki ragaszkodik a maga igazához még akkor is, ha ésszerűbb lenne esetleg megegyezni?
- Igen. Bár az is kétségtelen, hogy Nyugaton gyakran azért is könnyebb egyezséget kötniük a peres feleknek, mert van mibôl engedniük, mivel megfelelô anyagi háttér áll a vállalkozások mögött. Nálunk, mint ahogyan errôl korábban szó volt, gyakran cégek sorsa múlik egy-egy peren, s elôfordul, hogy egyszerűen nincs mibôl engedni.
- A külföldi tôkével rendelkezô cégek mennyire vették át a pereskedô szokást?
- Egy multi nem pereskedik. Inkább soha többé nem köt üzletet azzal a partnerrel, akivel vitája volt. De a kisebb tôkéjű nyugati vállalatok is csak igen ritkán fordulnak bírósághoz, az ô üzleti filozófiájukba a pereskedésnek kicsi a tere. Működésre és megegyezésre törekednek.
- A jogi kultúra megváltozása mellett mi kellene ahhoz, hogy gyorsabbá váljon a peres ügyek intézése?
- Ez igen összetett kérdés. Rendkívül fontos lenne, hogy végre megfelelô eljárási törvényeket alkosson a parlament. A polgári perrendtartásról szóló törvényt például nemrég módosították, ám annak, hogy megváltoztatták a helyi és a megyei bíróságok hatáskörét, nem lett komoly pozitív következménye. Egy ilyen reformot sokkal komolyabban kellene átgondolni, s felmérni, hogy a hatáskörök módosításának mi lesz a következménye, például hol kell új bírói státusokat létesíteni, s honnan lehet elvonni bírákat.
- Az ítélôtáblák mint új bíróságok felállítása segítette volna a gyorsabb ítélkezést?
- Az ítélôtáblák véleményem szerint a Legfelsôbb Bíróság munkaterhét csökkentették volna. Az új bíróságok felállításától a helyi és megyei bíróságok leterheltsége nem nagyon csökkent volna. A táblabíróságok működésének pozitív hatásai legfeljebb jó néhány évvel azután érvényesülnének, hogy megkezdték működésüket. Azonnali könnyebbséget biztosan csak a Legfelsôbb Bíróság számára jelentenének.
- Eddig szóba került, milyen bíróságokon kívüli tényezôk segíthetnék a gyorsabb bíráskodást. Mit tehetnek ennek érdekében maguk a bírók?
- Fontosnak tartom, hogy tovább szigorítsák a bíróvá válás feltételeit. Pontosabban azt, hogy ezeket a szabályokat végre vegyék komolyabban. Az elmúlt években alig-alig indult eljárás bíró ellen azért, hogy alkalmatlansága okán távolítsák el a testületbôl. Pedig annak ellenére, hogy a téma tabunak számít, tény, hogy a magyar bírói karban dolgoznak tisztségük betöltésére alkalmatlan bírók.
- Kiknek kellene kezdeményezniük az ilyen bírók elmozdítását?
- Ezt a bíróságok vezetôi tehetik meg. A bírósági vezetôk néha húzódoznak az eljárás megindításától.
- Ön mint kollégiumvezetô javasolta már, hogy a Fôvárosi Bíróság elnöke alkalmatlanság miatt kezdeményezze egy bíró tisztségébôl történô elmozdítását?
- Volt már dolgom alkalmatlan bíróval. Igaz, nem indult vele szemben eljárás, de más módon sikerült rávenni arra, hogy hagyja el a pályát.
- Hogyan érinti a bírákat, hogy a gazdasági perekben gyakran százmilliók, esetleg milliárdok sorsáról döntenek? Nyomasztja ôket az összeg nagysága?
- A perérték nagysága nincs ilyen hatással a bírókra. Érzékelték és tudomásul vették, hogy ekkora pénzek mozognak a gazdaságban. Ami szokatlansága vagy újszerűsége miatt nyomasztólag hat a bírók jelentôs részére, az az, ha nagy közérdeklôdés kíséri az általuk tárgyalt ügyet. A bírák többsége ezt még nagyon nehezen viseli el.
- Milyen gyakoriak az ilyen ügyek?
- Egyre több ilyen per fordul elô. Hogy csak az utóbbi idôbôl említsek néhányat. Ilyen a Postabank-Nádor Rt. ügye vagy a Football Duó Kft. körüli jogvita. De a napokban jogerôsen lezárult ORTT-Írisz Tv-per is ebbe a kategóriába tartozott.
- Ha már a pereket kísérô közfigyelemnél tartunk, azt hogyan dolgozzák fel a bírák, ha az ítéletük nem esik egybe azzal, amit a közvélemény igazságosnak érzett volna?
- Tudomásul kell venni, hogy a bírák a jogszabályoknak vannak alávetve. Tény, hogy egyre több ügyben kell megállapítania a bírónak azt, hogy bár döntése jogszerű, nem szolgáltatott igazságot.
- Milyen típusú ügyek ezek?
- Elôfordul, hogy egyes gazdasági társaságok vezetôsége kicserélôdik, vagy magát a céget is eladják. Ennek ellenére az új vezetôknek természetesen vállalniuk kell elôdeik döntéseinek, tetteinek következményeit. A korábbi vezetôség gyakran különbözô jogsér- tô trükkökkel csak pénzt akart kimenteni a társaságból, ennek következményeit azonban az új cégvezetôknek kell viselniük. Ilyenkor megesik, hogy egy bírói döntés annak ellenére igazságtalan, hogy a jogszabályoknak megfelel. Tudomásul kell venni, hogy a jog nem feltétlenül annak az oldalán áll, akinek igaza van. A bíróktól pedig nem lehet csodát várni, mindössze annyit, hogy a jogszabályok alapján legjobb tudásuknak megfelelôen eldöntsék az ügyeket. A magyar gazdaságban tapasztalható anomáliákért nem a bírók felelôsek, s ezeket a problémákat nem is tudják megszüntetni.
- Gyakori, hogy ilyen helyzet miatt, lelkiismereti okra hivatkozva a bírók visszaadják az ügyet?
- A jogalkalmazás és az igazságszolgáltatás különbözôsége miatt ritkán. Hiszen a bíró pontosan tudja, hogy kollégája sem tudja megoldani ezt a problémát, vagyis az ügy visszaadása csak késleltetné az eljárást. Inkább a már említett nagy közfigyelem, médiaérdeklôdés miatt nem vállalnak ügyeket. Van, aki nem bírja elviselni, hogy munkáját az újságok és tévékamerák kereszttüzében kell végeznie.
- Sokan mégis úgy gondolják, bár elsôsorban a büntetôügyekre vonatkoztatva, hogy a bíróságok szigorúsága s a gyors ítélkezés kulcskérdés.
- Mostanában egyre inkább divat lett a bíróságok munkáját kritizálni. Ám azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a bűnözés attól jelentôsen visszaszorul majd, hogy a magyar bíróságok gyorsabban hozzák meg az ítéleteiket, s minden vádlottat börtönbe zárnak. A bíróság csak a jéghegy csúcsa. Egy büntetôbíró már nem tudja megakadályozni, hogy az elítélt ne kövese el azt a bűncselekményt, amiért éppen elôt-te áll. A bíró a büntetést szabja ki. Azzal, hogy ne történjenek bűncselekmények, másoknak kell foglalkozniuk. Hasonlóképpen igaz, hogy a gazdasági perek gyorsabb elintézése sem oldhatja meg önmagában a magyar gazdaságban tapasztalható problémákat. Ezzel együtt én nem vagyok a gyakori és gyors jogszabály-változtatások mellett. Németországban százéves szövetkezeti törvénynyel dolgoznak, eredményesen. Nem állítom, hogy a törvényeink hibátlanok, azt viszont igen, hogy a meglévôk helyes és következetes alkalmazásával sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint a kapkodással.
Mondandója utolsó bekezdésében a vonatkozó névmást helytelenül használta ("bíróságok, akik" helyett bíróságok, amelyek a helyes), de természetesen nem ezért válaszolok.
Túl nagy hatalmat képzelnek el a bíróságok kezében és mindenhatónak gondolják őket.
Miért olyan hihetetlen, hogy a bíró pusztán a nyomozati anyagra és a tárgyaláson elhangzottakra alapítja döntését? Miért keresnek politikai ráhatást, szellemi befolyást a legegyszerűbb ügyekben is?
Soltika honnan szedi tapasztalatait? Hosszú évekig dolgozott bíróságon?
Mert ha a sajtóból szerzi ismereteit, akkor semmin sem csodálkozom.
soltika szerint olyan mint birói, ügyészi függetlenség a mai Magyarországon nem létezik, mármint az éppen aktuális politikai, gazdasági ,talán kultúrális elitektől való függetlenségre gondolnák.
soltika szerint az a birói ,ügyészi jogértelmezés ami az elmúlt években az átlag/és általában pénztelen /sokszor gondatlanságból/mármint elkövetés/ elitélt emberek ellen irányult, ez egyet jelent a például általam általában kultúrországoknak nevezett, jogállamok álltalában mostanság ellentétes joggyakorlatával.
soltika úgy látja hogy a nyugati kultúrdemokráciák mostanság a "fejétől bűzlik a hal elvére"(régi jó magyar közmondás)hajlanak és nem az egyszeri emberkéket akarják rendszabályozni, hanem a választott avagy a tisztségbe jutott embereket a korrupciótól,stb,néminemű emberi gyengeségekből kifolyó perverzitástól elriasztani.
Talán /és szerintem ez a találó/ az embernek a születésétől való jogegyenlőség elvét követik nem az állam és éppen aktuális kormányok alkalmazásában/és nem a közvéleménytól befolyásoltan/ állnak ,hanem a normális társadalmi működésbe be nem illő magatartást itélik el /talán gondolnak a magyar biróságok általl mostanság nem ismert össztársadalmi értékrendre is/
soltika + Finci kutya 02.19-én a magyar biróságokat nem tekinti olyan biróságoknak/birótól és ügyésztől függetlenül/akik egy bármely adott perben igazságosan és a tényeknek megfelelően itélkezhetnének felette.
Ezt a kijelentést soltika bármikor büntethetőjogi felelőségével tisztában levő személy létére fenntartja!
soltika/a fentiekért felelősséget vállaló/ + Finci kutya
Most olvastam egy erdekes meghatarozast Székely Anna tollabol a Feb 18-i Nepszavaban. "De a magyar bírónô nem jött zavarba, elmagyarázta: a bíráknak nem az a feladatuk, hogy értékeljék a cselekményt, hanem az, hogy a jogszabályok és a körülmények pontos ismeretében döntsenek. Igaz. Lehet, hogy ezért érezzük mostanában egyre több hazai bírói döntés nyomán is, hogy a jog betűi szerint minden stimmel, csak az ítélkezés eredeti értelme, az erkölcsi igazság tűnik el valahogy kézen-közön?"
Igen. Sajnos a jog a jozan esz az erkolcs es az etika ritkan talalkozik egymassal.
T cukorka!
Mivel a többség nem dolgozik bírák közelében, csak az itéletekből, ill. a tárgyaláson történtekből tud következtetéseket levonni.
Hogy sokat dolgoznak, ezt nem vitatja senki, itt az elvégzett munka minőségéről van szó, és ezen az sem javít egy-egy téves itélet esetén, ha egyébként a bírók " nagy többsége igenis becsületesen dolgozik (mint írod)
Erre csak azt lehet mondani, még jó, hogy nem mindegyik bíró hoz selejtes és csak magára nézve kedvező és kényelmes itéletet.
Bírósági dolgozó vagyok, bírák között dolgozom. Úgy vettem észre, többen elképesztő tudatlanságot mutattak föl a bírói függetlenség témájával kapcsolatban. Még mindig sztereotípiák, a valóságtól elrugaszkodott képek élnek az emberekben.
Kezdeném ott, hogy sokan nem is gondolnák, milyen embertelen munkát végeznek a bírók. Nem ritka látvány az aktáját estére, hétvégére hazacipelő bíró, gyakran több száz (több ezer)oldalas a nyomozati anyag.
A "bírók vajszíve" kifejezés abszolút hibás, hiszen a törvény írja elő, hogy adott bűncselekményre mi a maximálisan kiszabható büntetés és milyen enyhítő körülményeket kötelező(!!!) a bírónak figyelembe vennie.
Hiába háborított fel mindenkit a taxisgyilkos lányok esete, ha a kiszabható büntetés 16 éven aluliaknál 10 év és a beismerés nyomatékos enyhítő körülmény . Ilyen esetben a bíró még ha akar sem adhat 10 évet.
"A cigányok kiemelten enyhe büntetést kapnak" mondat még kommentálásra sem méltó.
Végezetül: minden szakmának vannak "selejtes" tagjai (ismerünk lelkiismeretlen orvost, szadista tanárt,vevőriasztó eladót),de úgy érzem a nagy többség igenis becsületesen dolgozik. Higgyék el, a bírák 100-szor is megrágnak magukban egy-egy döntést, hosszadalmas bizonyítási eljárás végén mondják ki a döntő szót.
Ha az ember birot es ugyeszt nem valaszthat, csak ugyvedet, akit viszont meg kell fizetni, akkor lehet mondani, h akinek pl tobbszaz millioja van erre, az elonybe kerul?
Több kollégámmal együtt (ügyvéd vagyok) nem egyszer tapasztaltam, hogy a tárgyalóteremben érezhető hátrányban vagyok a bíróval láthatóan jó viszonyban álló ellenérdekű ügyvéddel szemben. Különösen olyankor fordul ez elő, amikor fővárosi ügyvédként vidéki kisvárosba megyek tárgyalásra.
Olajperben koronatanú nyilatkozta, hogy melyik helyi bírónak mennyi az árfolyama.
Más. A szegedi olajperben most másodfokon gyökeresen ellentétes ítélet született, új eljárásra és bizonyításra kötelezte másodfokon a vádat a bíró, mondván az elsőfokú ítélet alkalmatlan.
Ez számomra érthetetlen.
( Szia Vera! )
A bíró független tud-e maradni saját bizonytalanságától, felkészületlenségétől?
Ha nem, akkor persze egyszerűbb felmentő itéleteket hozni, mintegy súlytalanná tenni az egész peres ügyet. Felmentő, ill. elutasító itéletből kevésbé lehet botrány.
Sajnos a bírói függetlenséget még a gyakorló jogászok is tévesen értelmezik. Az a körülmény, hogy a BÍRÓ nem utasítható, csak látszólagos függetlenség. A függetlenség ott kezdődik, hogy a bíró tudja (nem érzi, vagy sejti), hogy milyen lehetőségei vannak, mi a mozgástere. Ehhez TUDNI kell az anyagi és eljárásjogot, meg kell ismerni és érteni az ügyet, fel kell tárni a tényállást. Ezek hiányában a bíró csak a jogtól, igazságtól és tényektől lehet független. Ez a függetlenség eredményezi az évekig tartó, kilátástalan eredményű pereket. A bírósági ügymenet elviselhetetlen időtartama okozza, hogy aki meg tudja és akarja fizetni, inkább a jogon kívüli eszközökhöz folyamodik. Gondolok itt az erőszakos behajtásokra és egyéb büntetőjogilag is értékelendő kényszerítő és egyéb erőszakos cselekedetetekre.
Jó volna olyan bíróságokat látni, melyek valóban függetlenek, de nem a tényektől, a jogtól és az igazságtól.
Ezekhez a problémákhoz képest elenyésző a bírák esetleges befolyásolása, vagy befolyásolhatósága. Egy politikai érzékkel megáldott bíró mindig tudja, hogy egy-egy fontos ügyben mit várnak el tőle. Legfeljebb nem érdekli. Valószínüleg ezt mweg is teheti, mert az elvárások nem teljesítése általában nem jár retorzióval.
Tisztelt Moderátor.
Az első mondatot nem véletlenül írtam!
A bírót nem csak közvetlenül hanem rokonai kapcsán közvetetten is lehet fenyegetni - befolyásolni - .
A bíró is ember s mint ilyen szaporodik is.
Hogy lehet független az a bíró kit megfenyegetnek?
Védi egyáltalán a bírókat valami vagy valakik hathatósan?
Erdekes volna megtudni, hogy hogyan probal egy biro objektiv maradni?
Tevedesek. Egy emberrel talalkoztam meg, aki ellenezte a halalbuntetes visszaallitasat. Ezt azzal indolkolta, hogy a csaladjaban harman is birok, es latja azt, hogy mennyit tevednek. Az altala emlitett szam 20%-ek korul volt, vagyis szerinte minden otodik itelet teves. Van valami szam erre vonatkozolag? Az biztos mervado lehet, ha egy feljebbviteli forumom ellentetes dontes szuletik. Szerintem ez azt jelenti, hogy valaki tevedett. Ilyet pedig rengeteget hallani, ugyhogy valoszinu a szamszerusiteni is lehetne. Aztan a valosag ennel nagyobb lehet, mivel feltelezheto, hogy tobb forumon is tevednek egymas utan.
Nwkwmegyáltalán nincs jó tapasztalatom a bírói függetlenségről, abban a tekintetben , hogy a bírók valóban függetleníteni tudnák magukat a külső körülményektől.
Ez az utóbbi tíz évben pedig szerintem kizárólag a bírók rátermettségén múlna.
A bíróságokról meglévő általános rossz vélemény kialakulásában a legfelsőbb bírósági vezetés is hibáztatható, aki csak a látszólagos függetlenségre ügyel, a minőségi munkára nem.
A bírói hatalom függetlenségét még diktatúrákban és áldemokráciákban sem illik megkérdőjelezni. Az emberi civilizációnak ugyanis évezredes hagyománya, hogy aki a törvényt megszegi, azt bíróság vonja felelősségre. A bírák a közösségtől kapott felhatalmazás alapján, a közösség törvényei szerint ítélkeznek.
Hogy van mindez a hatalommegosztás elve alapján működő modern jogállamban? Mit jelent a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtás, ítélkezés) szétválasztása? Hol húzódnak a határok, milyen a viszony a hatalmi ágak és intézményeik között?
Miben áll a bírói függetlenség? Milyen szakmai és emberi kritériumok alapján lehet valakiből bíró? A jelenleg 2438 fős bírói kar csupa tévedhetetlen emberből áll? Az esetleges tévedéseket a fellebbviteli fórumok korrigálják? Mi a biztosíték arra, hogy a felsőbb fórumokon jobban ítélkeznek, mint lejjebb? Van-e következménye annak, ha valaki sorozatosan téved?
Árthat-e a bíróság tekintélyének, ha működését olyan sok kritika éri, mint az utóbbi időben Magyarországon? Nem kellene-e az elefántcsonttoronyból kilépni és beavatni a társadalmat az ítélkezés jogelveibe és gyakorlatába? Miért tilos a bíráknak - még pályafutásuk befejezte után is - ügyeikről beszélni?
A Mélyvíz vendége ezen az estén: Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, Somogyvári István, az IM közigazgatási államtitkára, Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke, Holakovszkiné Pestovics Ilona, a PKKB elnökhelyettese, Bócz Endre fővárosi főügyész, Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Takács Albert és Fűrész Klára alkotmányjogász.
Várjuk a kérdéseket, véleményeket, hozzászólásokat az adás előtt és alatt is!
