Keresés

Részletes keresés

Mimoza_virag Creative Commons License 2006.05.31 0 0 77
„Hét lépés az együttműködő iskoláért” Nyitó konferencia az iskolakultúra humanizálásáért, az átélhető partnerségért. HOGY AZ ISKOLA VALÓBAN MINDANNYIUNKÉ LEGYEN! Szakmai és szülői szervezetek, a téma iránt nyitott szülők, óvodapedagógusok, pedagógusok, intézményvezetők, társadalmi, önkormányzati és kormányzati partnerek részvételével.

Budapest, 2006. június 8-9. 10 órától 17 óráig. Hotel Mercure Buda (I. ker. Krisztina krt. 41-43) Részletes program: www.gordoniskola.hu

szilva Creative Commons License 2006.05.26 0 0 76
No, ennek már majdnem két éve. Azóta csak beigazolódott, hogy nem volt érdemes erősködniük a tanítóknak a "különleges bánásmód" miatt. A gyerek nagyon jól beilleszkedett a környezetbe, az első félévben még rendszeresen voltak magatartásbeli problémái, de aztán ezek mára olyanokra redukálódtak, hogy nagyritkán vannak "nevettem órán, mert vicceset mondott a szomszédom" miatti zöld, esetleg fekete pontok. Persze a srác érzékeny, kell is vele foglalkozni, de jár szolfézsra és zongorára, rendszeresen visz focit és mozognak a többiekkel a suliban, úgyhogy ezzel a részével szerintem semmi baj nincs. Egyedül a pedagógusoknak kellett egy kicsit több türelmet tanúsítaniuk a kezdetekkor.
Előzmény: szilva (75)
szilva Creative Commons License 2004.10.15 0 0 75
Köszönöm az ötletet, körülnézünk ezeken az oldalakon, bár azt hozzá kell tenni, hogy legjobb szándékunk ellenére sem tudunk felvállalni havi többtízezer forintos kiadást az iskola miatt.

Jelenleg ott áll a dolog, hogy hétfőn kapunk időpontot a fővárosi önkormányzattól, ahol majd megvizsgálják szakemberek a gyereket, és szakvéleményt fognak kiadni arról, igényel-e különleges bánásmódú iskolát, vagy erről nincs szó, csak megfelelő pedagógust kell találni. Ha a szakemberek szerint is különleges iskolába kellene járnia (én úgy gondolom, hogy nem, csak jó tanár kellene hozzá), akkor ezt az önkormányzat támogatja, de csak azokban a sulikban, akikkel szerződésben áll (még nem tudjuk, hogy melyek ezek, de Csepelen van egy Géniusz iskola, ahol biztos foglalkoznának a kölökkel, viszont évi 350e + havi majd' 11e a tandíj, ami nekünk elérhetetlen). Ha csak tanító nénit kellene a gyerekhez találni, abban is állítólag tudnak segíteni az önkormányzatnál, de ebben saját magunk is léphetünk, léphetnénk, ha tudnánk, merre induljunk.
Előzmény: szomorce (74)
szomorce Creative Commons License 2004.10.15 0 0 74

Szia Szilva! Van egy kedvenc oldalam, ideírom:

www.waldorf.lap.hu

Neked erről mi a véleményed?

 

Bent voltam pár órán a Kincskereső iskolában is a Fogócska utcában (XI. ker.), Winkler Mártánál. Ő kétség kívül jobban odafigyel a gyerekekre.

 

Még egy oldal van, talán ez is érdekes lehet, ha fölkeresed őket, még az is lehet, hogy tudnak jó tanítónőt (iskolát) ajánlani:

www.ame.hu

 

Előzmény: szilva (73)
szilva Creative Commons License 2004.10.15 0 0 73
Sziasztok!

Nem jártam erre (lehet, hogy nem is a jó topicba írok, de akkor majd remélhetőleg elirányítotok a jó helyre) , vissza sem olvastam (még).

Problémám lenne a nagyobbik gyerekemmel. Ő egy elég problémás magatartású fiú, idén indult iskolába. Az iskolában olyan dolgok történtek, főleg az utóbbi időkben, amik miatt elgondolkoztunk azon, hogy máshová kellene járnia. A "pedagógusok" szerint egy kis létszámú iskola lenne neki való, de nem tudjuk, hogy merre induljunk. Csepelen lakunk, Dél-Pest is megoldható lenne. Ha valaki tud ajánlani valamit, azt nagyon megköszönném!

A gyerekről írok néhány szót: nagyon jó képességű, de szétszórt, figyelmetlen, illetve trehány, a változást (pl. új közösségbe illeszkedést) rendkívül nehezen viseli, ilyenkor szinte dühkitörései vannak. Egyébként is akaratos, az akaratossága a dühével szinte kezelhetetlenné teszi ilyenkor. Azért írom, hogy "szinte", mert nekünk eddig sikerült mindig megoldani a helyzetet, sőt, az oviban, ahová járt, a két óvónénije is megtalálta a hangot a gyerekkel. A gyerek figyelmetlensége nem azt jelenti, hogy pl. egy tanórát nem képes végigülni, mert azzal nincs gond, olyanokban nyilvánul meg inkább, hogy nem foglalkozik a váltócipők használatával, vagy nem találja meg a dolgait. Ha az ember megtalálja a hangot vele, akkor viszont mindent meg lehet beszélni, mindent meg lehet csináltatni vele. Fegyelmezni tényleg nehéz, de van egy-két dolog (számítógép, autók), amiknek a megvonásával, illetve a megvonás kilátásba helyezésével lehet eredményeket elérni, ezen felül ha kap plusz tennivalókat, főleg olyanokat, amik érdeklik, akkor a "pozitív ösztönzés" is használható.

Legutóbb abból adódott probléma, hogy a tanító nénik beírkáltak, hogy a gyerek kezd hazudozni, de ezt meg is mondták neki, hogy ne hazudjon. Eddig sosem hazudozott, kifaggattam este otthon, elmesélte, hogy olyanok történtek, hogy "nem találta" a tornazsákját, aztán "nem találta" a tisztaságiját, és mikor odamentek a tanító nénivel, akkor meg is találták mindkettőt. Az igaz, hogy nem ott volta egyik sem, ahol a gyerek számított rá, mert a tornazsákra kabát volt téve, a tisztasági meg a fogas helyett a földön volt. De tudom, hogy a fiam ilyen, ha nem ott van, ahol gondolja, hogy lennie kellene, akkor lehet akár a szeme előtt is, nem fogja észrevenni.

Végül tegnap arra a kérdésre, hogy "elpakoltad az eszközöket?" azt válaszolta, hogy igen. Kiderült, hogy a holmit elpakolta a zsákba, a zsákot pedig otthagyta a padon (rendben, kimaradt az olló a zsákból). Viszont a tanító néni szerint az "elpakoltad" azt jelentette volna, hogy a zsákot a zsákok tárolására szolgáló kosárba is bele kellett volna tenni. Ezt is hazugságnak állították be.

Az amúgy rendszeres, hogy a gyerekre nem figyelnek oda, "nincs nekik arra idejük", kimegy a gyerek benti szandálban az udvarra, utcai cipóben van egész nap, elmegy úszásra úgy, hogy az úszótáskáját ottfelejti, stb. Én tudom, hogy rá kell kérdezni, rá kell szólni, mert ilyen. De elég szólni neki és csinálja. Oviban sosem volt ilyennel gond, pedig már amikor odakerült, is egyedül öltözködött, tehát az óvónéniknek nem kellett közvetlenül az ő öltözködésével foglalkozniuk, csak szólni egy szót, hogy ezt vagy azt vegye fel vagy vegye át. Az iskolában ennyit sem tudnak megtenni...

Ma reggel megnéztünk egy másik sulit, amit ajánlottak, de a fiam produkálta magát, teljesen kiborult, mondván, ő nem akar másik iskolába menni, és ezt ott is bemutatta (úgymond a legrosszabb arcát). Erre természetesen az volt a reakció a suliban, hogy az osztályban van már 3 problémás gyerek, nem tudnak még egy hasonlót felvállalni. Keresték a kifogásokat...

A reggeli kiruccanás után elmentünk a gyerekkel a suliba, bevittük az osztályba és sikerült beszélnünk a tanító nénivel. Hát elszomorító volt, mert váltig állította, hogy a gyerek direkt hazudozik, és hogy ezt mi biztos nem vettük eddig észre (mellesleg az óvodában is rákérdeztem, ott sem hazudott soha), és egyébként is, mit akarunk mi, miért kérjük számon a tanító nénitől, hogy ő mit mond a gyerekre. Kibukott belőle, hogy ő ugye nem fenyítheti "úgy, mint otthon", mikor erre rákérdeztünk, hogy miér mondja ezt, akkor kiderült, hogy "mert a gyerek 7 éven keresztül hozzászokott a pofonokhoz", és ő nem verheti. Erre elkerekedett a szemem, kérdeztem, hogy ezt honnan veszi, nem szoktuk verni a gyereket. Kiderült, hogy a nejem mondatát, miszerint amikor már teljesen reménytelen a dolog, hogy értsen a szóból, vagy csúnyán beszél szokott kapni "jelzésértékű" suhintást a szájára. Két kezemen meg tudom számolni, a 7 év alatt hányszor kapott. Szóval a tanító néni védte az igazát, önérzeteskedett, hogy ne szóljunk bele abba, ő hogyan nevel, de a legjobb lesz, ha elvisszük a gyereket. Rá is kérdeztem, hogy erre megy-e ki a játék, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy a gyereket akarja kicsinálni, ahelyett, hogy nevelné. Napersze dehogy, nem erre megy, de ő nem tud mit kezdeni a gyerekkel. (Gondoltam magamban, akkor meg minek van ott, adja vissza a diplomáját...) Nekem az sem érv, hogy huszonéve tanít és eddig megoldott mindent, amikor a mostani helyzettel láthatólag nem képes mit kezdeni.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lettem, a ma reggeli történések nagyon felzaklattak. Minden használható ötletet, vagy iskolajavaslatot szívesen veszek!
szomorce Creative Commons License 2004.09.26 0 0 72
Szerintem az, hogy megy-e a tanulás nem csak attól függ, hogy tud-e valaki tanulni, hanem attól is, hogy mennyire marad egyedül vele. Ha a szülő is résztvevő, és érdeklődő részvevő, aki példát mutat, és még utána is olvas a felvetődő témáknak... De ehhez melyik szülőnek van ereje?...
Előzmény: G_Agi (70)
texaner Creative Commons License 1999.09.27 0 0 71
Hát had mondjak én is valamit.

Valamikor tanitottam, 25 éve, pár évig. Mindig azt mondogattam, csak a szülöktől mentsen meg az isten, a gyerekekkel majd csak elboldogulok valahogy. Most van egy elsös kisfiam, (igen elsős egy második házasságból). Részt vettem az első szülői értekezleten és ismételten csak az alapgondolat maradt meg bennem. CSAK A SZÜLÖKTÖL MENTSE MEG A JÓ ISTEN A TANITÓNÉNINKET.

És ez a jó az alapitványi iskolában, ott egyértelmüen a szülő az úr ugyanis Ő fizet. Persze az eredmény is olyan. Az állami iskola, talán nem lenne olyan rossz kis hazánk nagyobbik részén, ha tényleg állami és nem szegény kopaszseggű Önkormányzati iskola lenne.

Igazán csak és kizárólag azok vesznek el akikért az egész iskolát pár száz éve kitalálták a gyerekek.

G_Agi Creative Commons License 1999.09.27 0 0 70
Figyelem a hozzászólásokat. Beszélünk itt tanáról, nebulóról, iskoláról, rossz tapasztalatokról, elvétve jókról is.
Én mindennek okát abban látom, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeinket tanulni.Sem a pedagógus, sem a szülő nem gondol erre, vagy csak ritkán. Az a gyerek, amelyik magától rájön, már mindegy, hogy hol, kitől kellene ismereteket szereznie, Ő nyeregben van. Én az írás, olvasás elsajátítás után bevezetnék egy ilyen tantárgyat:
Tanulási technikák
Persze egy jobb nevet kéne kitalálni erre. Többféle módszer létezik, ha a gyerek rátalál a neki legmegfelelőbb módszerre (persze nem árt, ha többfélét kipróbál), akkor már az iskola szórakozás. Ezt a tárgyat nem kell osztályozni, amikor eljön a többi tárgy tanulásának ideje, kiderül, hogy sikerült-e rávezetni a neki legmegfelelőbbre. Ha úgy tűnik nem, akkor a pedagógus segítségével újabb módszereket kell vele begyakoroltatni.
A jelenlegi iskolarendszer egy féle tanulóra van felkészülve, amelyik órán képes mindvégig figyelni, és önállóan képes tanulni. De erre a két alapvető dologra a kutya sem fordít külön figyelmet, hogy ez is egy tanulás eredménye.
Gyedmaroz Creative Commons License 1999.01.29 0 0 69
Csak óvatosan jegyzem meg, hogy a szabad iskolaválasztás is csak elmélet. Ha nincs megfelelő kapcsolatom (nem vagyok Hungaroszervízes ;-)), nem veszik ám föl a gyerekemet a kiszemelt iskolába. Marad a területileg illetékes.
hula Creative Commons License 1999.01.28 0 0 68
Nem gondoltam volna, hogy ebben a topicban először én fogok bepörögni. A nagypolitika kisvárosi leképeződése: tizenegykétezres városka 3 általános iskolával. Mindegyik kis saját specialitással. Szépen meg is oszlottak a srácok. Most a háromból egyet csinál elsöprő 10-9-es konzervatív többségével a k.testület, 11 milliós megtakarítást elérve, miközben duplájára emelik a képviselők tiszteletdíját 8 milkáért. Állítólag fel lehet bontani osztályokat, egy részüket a másik iskolába irányítva, ezzel mintegy lesz@rva azt, hogy én melyik iskolát pedagógust, stb. választottam. Nem folytatom, mert attól tartok, hogy a topic szelleméhez nem méltó szavakat használnék.
U.i: A 3 igazgató a másik oldalon ül.
girlee Creative Commons License 1999.01.28 0 0 67
Szia banya!Már én is hiányoltalak, de azt hittem még vizsgázol!
/bocs az offtopicért!/
A föiskoláról én is tudnék mesélni, ki mindenki jutott diplomához - hál'istennek csak diplomához, gyerekhez aztán nem - de az ellenpélda is igaz, ismerek jónéhány olyan egykori csoporttársat, aki a szó igazi értelmében pedagógus, és sok úgynevezett "szülö" foglalhatja imába a nevét, mert ha nem vele kerül kapcsolatba, a gyerek már rég elkallódott volna.
Üdv:girlee
banya Creative Commons License 1999.01.28 0 0 66
Girlee, kedves!
De jó újra látni Téged!!!

Ha már a pedagógusoknál tartunk:
Anno, mikor Tanítóképzőre jártam, 35-en voltunk a csoportban. Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy kire bíztam volna jó szívvel a saját gyerekem!!!!! (Tudom, hogy szubjektív az ítéletem.) Naná, hogy első körben ők voltak pályaelhagyók!!!
Tudniillik, olyan készségekkel, képességekkel rendelkeztek, hogy ezzel a végzettséggel másutt is helyt tudtak állni.
Nem akarom természetesen azt állítani, hogy _minden_ tanító vacak, de sajan erős a kontraszelekció! Nagy mázli és éles szem kell ahhoz, hogy a gyerek jó tanítóhoz kerüljön.
Kétségkívül a pedagógus is ember, noha ezt nehéz néha elképzelni. Mint minden munkahelyen, célszerű lenne, ha a saját problémáit félretudná tenni, de a bőréből ő sem tud kibújni!
Félreértés ne essék: nem védeni akarom a pedagógusokat, csakcsupán megértetni, hogy ők is esendők.

girlee Creative Commons License 1999.01.28 0 0 65
Kedves luciferi!
Ha arra vagy kíváncsi, hogy én mit tettem volna a tanító néni helyében, akkor azt mondom, hogy a "kedves" nagymamát minimum kitessékeltem volna a teremböl - erre egyébként törvényes joga is lett volna, pláne, ha óra alatt ront be a fúria -, és a folyosón megpróbáltam volna vele megértetni, hogy nem itt és így intézendöek az ilyen ügyek.
Itt visszakanyarodhatnék a saját példámhoz - ahol egy szülö mindenkinél okosabbnak kikiáltva magát akart minösítéseket osztani a saját gyerekének, s ezt minden eszközzel véghezvinni -, amikor én egy idö után kiléptem egy hasonló szituációból, de mivel az ottani pedagógus lehetöségeit nem ismerem, teljesen el sem ítélhetem /Nagy úr a szükség :állást találni manapság nem túl egyszerü /.
Az ember egy darabig tud küzdeni az ilyesmi ellen, aztán vagy feladja, vagy belefásul. A kisfiadat sajnálom, nagy trauma lehetett neki - remélem már túl van rajta -, a tanító néni viselkedése nem éppen etikus, de sajnos elég jellmezö.
luciferi Creative Commons License 1999.01.27 0 0 64
Kedves Girlee!
Hát én is egy kicsit hosszú leszek. Elsős volt a fiam. Örültünk, mert szerette a Tanító nénit és szeretett tanulni. Mígnem egyszer délután mentem érte és az én tündéri szöszi fiam a zokogástól fuldokolva rohant elém. Elképzelni sem tudtam ,hogy mi történt. Hát állítólag a gyerekem belecsípett egy fiú osztálytársába. A kisfiú nagyanyja meg berohant és óra közben nekiesett az én gyerekemnek csípte ahol tudta és megfenyegette, hogy ha mégegyszer hozzáér az ő unokájához elviteti javítóintézetbe. A két tanítónéni meg végigasszisztálta a nagymama örjöngését időként megfeddve a fiamat, hogy nem szabad ám megcsípni a Zolikát. Szerencsétlen gyerekem meg annyira kikészült, hogy még évek múlva is éreztük a hatását.A történtek után felelősségre akartam vonni a tanítónénit hogy miért hagyta a nagymamát örjöngeni. Azt válaszolta, hogy a nagymama férje a Hungaroszervíz vezérigazgatója (92-ben történt az eset) és a kapcsolatai nagyon messze nyúlnak igy esetleg még neki lenne problémája belőle.Ezek után megkerestem az igazgatónőt aki gyakorlatilag ugyanerre hivatkozott és azt ajánlotta ha ez nekem nem felel meg tegyek feljelentést. Hát ezt nem tettem meg a saját fiam érdekében. Annyi pozitív kicsengése volt a dolognak, hogy az osztályban a szülők mellém álltak és végül a nagymama volt kénytelen a kisunokáját másik osztályba vinni mert igen nagy volt a népharag. Kiváncsi lennék a véleményedre. Te mint pedagógus hogy látod ?
girlee Creative Commons License 1999.01.27 0 0 63
Szia luciferi!
Röviden a történet:12 éves tanítói ügyködésem alatt soha, egyetlen szülövel sem volt komoly konfliktusom, a gyerekekkel sem - van olyan volt tanítványom, aki - már felnöttként - azóta is megkeres idönként.A 13. tanévben - szerencsétlen szám?- az egyik kisfiú anyukája azzal nyitott az elsö fogadóórán, hogy elkezdte szidni a gyerek elözö tanító nénijét, a napközis kolléganöt, általában mindenkit, akinek köze volt a gyerekhez eddig, merthogy mindenki félreismerte Krisztiánt.Kicsit furcsállottam, de mondtam, nyugodjon meg, én most találkoztam elöször a gyerekkel, nekem az a fontos, hogy én milyennek ismerem meg.
Innentöl kezdve igyekeztem nagyobb gondot fordítani a fiúra, pláne, miután kiderült, hogy nehezen mennek neki bizonyos dolgok.Sokszor ott maradtam vele órák után, adtam neki otthonra külön feladatokat gyakorolni, ilyesmik.
Hogy rövidre fogjam:anyukának igazából az volt a baja az elözö pedagógusokkal, és késöbb velem is, hogy a gyereket objektíven ítéltük meg - tehát olyan jegyeket kapott, amilyet a teljesítménye alapján érdemelt -,s ö szerinte ez nem volt reális.Késöbb problémák jelentkeztek a magatartásában is, szemtelen lett és csökönyös, nem lehetett meggyözni semmiröl sem, mindenki rossz volt, csak ö nem.A gyerekek is elpártoltak mellöle, persze ez is a mi hibánk volt.
Végül - év végén - volt egy nagy megbeszélés az igazgatói irodában, ahol ott volt anyuka, apuka, az igazgató, és minden pedagógus, aki a kisfiut tanította, de nem jutottunk közös nevezöre, azzal zsarolt bennünket, hogy ha a gyerek év végén 3-ast kap magatartásból, minden létezö forumon feljelent bennünket és járhatunk mindenféle vizsgálatokra, tárgyalásokra./a helyi polgármesternél el is kezdte a dolgot, a dirinek kellett rapportra mennie és elmagyaráznia néhány dolgot, amit anyuka elfelejtett.../.
Itt mondtam azt, hogy elég, erre sem nekem, sem a családomnak nincs szükége - a saját gyerekem itta meg a levét, mert a mindennapos ideg este otthon jött ki rajtam -és kapóra jött egy új munkahelyi ajánlat.
Még annyit, gyerekkorom óta erre a pályára készültem, és soha nem gondoltam, hogy valaha otthagyom.
Bocsánat a hosszú vallomásért.
Neked milyen ügyed volt, engem is érdekelne!
Üdv:girlee
luciferi Creative Commons License 1999.01.27 0 0 62
Girlee!
Kiváncsi lennék a történetedre, sajnos nekem a másik oldalról lenne egy személyes, még általános iskolából.
girlee Creative Commons License 1999.01.27 0 0 61
Kedves Mindenki!
Sajnos csak most bukkantam e topicra, pedig jó lett volna elöbb bekapcsolódni!
Magam is paidagogosz volnék, 14 évig tanítottam alsó tagozatban, jelenleg egy középiskolában dolgozom.Az ok:egy "kedves" szülövel való kapcsolatomat nem engedtem az idegbajig fajulni, inkább én jöttem el.Esetleg bövebben erröl, ha valakit érdekel, tanulságos eset volt.
Sokan írnak az iskolaválasztásról.Szerény véleményem szerint ne iskolát válasszon a szülö, hanem tanító nénit/bácsit.Ugyanis, ahol dolgozik 1-2, vagy több jó hírnévnek örvendö pedagógus, ott az iskolavezetés igyekszik nekik biztosítani a szükséges feltételeket, hiszen ez a suli érdeke is.
Azt hiszem én könnyebb helyzetben vagyok a hozzászólók többségénél, hiszen kisvárosban élek, itt nem olyan nehéz tájékozódni a taneröket illetöen.
Az iskola, ahova gyermekem jár, nem különösebben jó "nevü", a tanító néni viszont, aki elsötöl negyedikig tanítja, annál inkább.Osztályába bekerülni egyet jelent azzal, hogy a szülö biztos lehet benne:gyermeke mindent megtanul, ami elö vagyon írva, nevelve lesz 4 évig - és nem dresszírozva -, a gyerekcsapatból közösség lesz, igazi értelemben, a hátrányos helyzetüt pedig minden áron igyekszik a közösségben tartani - még ha ezzel nem is mindenki ért egyet.
Egyébként a szépen hangzó "müvészeti osztály" elnevezés - ahova gyermekem jár - nem mást takar, minthogy 4 évig néprajzzal is foglalkoztak, elméletben a jeles napok és a hozzájuk füzödö foglalatosságok megismerése, gyakorlatban a technika, ének, rajz és testnevelés tantárgyak - esetenkénti - részleges összevonásával rengeteg manuális foglakozás, néptánctanulás, furulyaoktatás, stb.És persze a "rendes" tananyag elsajátítása - ennek érzékeltetésére:a helyi 8 osztályos gimnázium nem felvételinek nevezett, de természetesen annak számító írás- és szóbeli megmérettetésén fiam a lehetséges 50 pontból 50-et csinált.Stressz és megeröltetés nélkül.
Bocs, ha kissé hosszúra sikerült.
girlee
foti Creative Commons License 1999.01.27 0 0 60
Dárágoj Gyedmaroz !
Nincs harag, amit írtam, abból a savanyú is kiolvasható volt. :-)

Egyébként nem hiszek az iskola szellemében. A pedagóguséban igen.

Tudom, hogy nem egyforma a két testvér, nap mint nap tapasztalom, de az azonos iskola semmit nem jelent náluk.

Mindkettőnek ugyanaz volt az 1-2 tanara. 3-4 ben már mást kaptak. A kisebb tanara most jár valami egyetemre. Rendszeres a nem szakszerű helyettesítés. :-((
Helyesírás - nyelvtan nulla. Még csak január vége van, tollbamondást még nem írtak :-(((

Szülőin előadja a tanárnéni, hogy verseny lesz a suliban, ezért az osztályban majd sokat fognak gyakorolni, hogy kiválassza ki megy. Másnap a hírdető táblán már ott van a három név az osztályból ki vesz részt.

Most akkor mi legyen ? Váltsak sulit, vagy rúgjam jól lábközön a magával amúgy nagyon elégedett kartársnőt ????

banya Creative Commons License 1999.01.26 0 0 59
Luciferi hozzászólásáról jutott eszembe, hogy miylen régi sztori a szülők és az iskola egymásramutogatása: én feladatom, te feladatod.
Az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában (amivel teljesen 1etértek) az a szülői hozzáállás függvénye is. Azt látom a környezetmben, hogy a szülők részéről a fő motiváló erő, hogy "hozz fijam, minél több ötöst".
Azonkívül nehéz ügy a gyerek megítélése. Nagoyn helyesen minden szülő zseninek tekinti a saját gyerekét! A pedagógus pedig sokszor vakargatja a fejét, hogy hoogy is mondja meg a szülőnek, hogy esetleg baj van. Meglehet oldani diplomatikusan is!!!
Typographic Creative Commons License 1999.01.26 0 0 58
Az én kisebbik fiam az ált.iskban 4 évig számtek-matek tagozatos volt. A számítástechnikából 4 éven keresztül nem jutottak el a ma egy kicsit modernebb operációs rendszerekig (He-he-he???), hogy ne is beszéljek a Mac-ről a Linux-ról stb.
Most középiskolába jár, elsős. Na mit tanulnak??? DOS ALAPISMERETEKET! Eggyütt tanulják a „diplomás” tanárral. Többször tapasztaltam, hogy amit már egyszer elkezdet tanulni általánosban, azt újrakezdik előről a középiskolában. A nagyobbik fiam már szerencsére leérettségizett, de ezeket náluk is tapasztaltam.
Pl. a történelmet – egy humán beállítottsági egyetemi végzettségű ember – hányszor kezdte előről tanulni a tanterv szerint.
Typo
luciferi Creative Commons License 1999.01.26 0 0 57
Ugygondolom, hogy nagyon sokat számít, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Hogy legyen ami ambicionálja. Akkor nem kell ostorral a háta mögött állni, hogy tanulj már édes fiam, mert sikerélményt jelen neki egy-egy teljesített akadály.Ebben nagyon sokat tehet az a tanári közösség aki az iskolát alapjában meghatározza. Ha nem egy feszültségekkel terhes tanári kar van hanem egy demokratikus gyerekközpontú légkör szerintem még a közepes képességű gyerek is szárnyakat kap.
Gyedmaroz Creative Commons License 1999.01.25 0 0 56
Foti, elnézést kérek a savanyú szőlőért, nem bántani akartalak, csak sajnos ez egy igen gyakori szemlélet. Az iskolaválasztással kapcsolatban nagyon egyetértek veled, sajna még az is előfordulhat, hogy a nagynehez megküzdött gimnázium se váltja be a hozzáfűzött reményeket. Igazad van, gyereke válogatja, hogy mikorára érik be valamelyest a fejelágya, tényleg fölösleges idomítani egy tízévest este tízig, én nem is ezt mondtam, sőt, nagyon is ellene vagyok. Ilyen esetekben inkább a szülő kényszerképzete dominál, hogy neki milyen egy csodagyereke van. Pedig dehogy.
foti Creative Commons License 1999.01.25 0 0 55
Gyedmaroz 99-01-25 21:17   
Foti, ez a "savanyú a szőlő" szemlélet, szvsz. Akkor is ez lenne a véleményed, ha a gyerkőc veszi az akadályt?

Jelenthetem, hogy igen. Ugyanis amiről írtam az volt két éve, most 6. után gimiben folytatja. Felvették.
Ami alapján ítélhettek az nem sok. Néhány perces beszélgetés, megoldott feladatsor.
Az általános iskolai élményemet pont azért írtam, mert az adott napi koncentráló képesség még semmit (csak keveset) jelenthet a jövő teljesítő képességére, teljesítő kedvére vonatkozóan.

Tehát a kiválasztás nem a következő korszak sikerét alapozza meg.

Persze abban is van valami, hogy ha a jobb képességűek unatkoznak amíg Ödönke is felfogja, akkor valóban rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg őket.

A két évvel ezelőtti szőlősavanyítás ezért sem igaz, mert én korainak tartom -lehet, hogy tévedek - negyedik után a napi este 10-ig tartó tanulllást, a hétvégi külön kutat
sokat. Nem lesz hülyébb akkor sem, ha egy gimit, szakközepet 8. után kezd el.
Abban is biztos vagyok, hogy nem lennék nem lettem volna ilyen nyugodt, ha a 8. utáni továbbtanulásban lett volna esélytelen.

Legfőbb bajom, hogy az ismeretlenből kell választani. Hogy melyik iskola, tanár tesz jót az én kölkömnek az nem kipróbálható. Rá kell bökni az egyikre, aztán lesz ami lesz.

Első ilyen tessék választani élményem első osztályból való. Két bige közül kellett úszóedzőt választanom magamnak. Még csak a mellméret sem volt irányadó, akkoriban ez még nem volt szempont. Mikor nyögtem a választott alatt elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha ... Aztán arra is rájöttem, ilyen kérdéseknek nem sok értelme van utólag. Szerencsére.


Morticia Creative Commons License 1999.01.25 0 0 54
Kérdés az, hogy egy kemény felvételi (tanulmányi verseny) valóban keményebb, színvonalasabb gondosabb iskolát takar-e.
BlumiDC Creative Commons License 1999.01.25 0 0 53
A "vannak egy osztályba" a "kerülnek egy osztályba" és a "vannak egy osztályban" lineáris kombinációjából keletkezett...
BlumiDC Creative Commons License 1999.01.25 0 0 52
Igen, a NAT tulajdonképpen hatosztályos gimiknek ideális. Itt ugyanis nem lép fel az a probléma, hogy 14-15 évesen olyanok vannak egy osztályba, akik különböző helyekről jöttek.
Egyetértek, hogy kell újratanítás, erre mondtam azt, hogy rengeteg munkával el lehetne érni, hogy az új rendszer ne legyen rosszabb, mint a jelenlegi. (16-17 éves korban lehet mélyebb szinten ismételni)
Csakhogy az iskolák többsége nem ilyen, és az átállás rengeteg pénzbe kerülne. A szakmunkásképzéssel is komoly gondok lettek: most két évig csak közismeretet tanítunk, utána két év alatt szerezhet a diák szakmát. Így az új osztályok "A" és "B" héten is a suliban lesznek: nincs elég tanterem. (és a szakmai tanároknak átmenetileg nem lehet munkát adni)
Annyi más hasznos dologra lehetne fordítani a NAT-ra elköltött pénzt...
Gyedmaroz Creative Commons License 1999.01.25 0 0 51
Foti, ez a "savanyú a szőlő" szemlélet, szvsz. Akkor is ez lenne a véleményed, ha a gyerkőc veszi az akadályt? Ha nincs semmilyen besorolás, akkor kapunk egy nagy közepes katyvaszt. Már említettem lejjebb a fűnyíró elvet, aminek az eredménye egy csomó közepes képességű, közepes képzettségü emberke. Miért ne legyen meg a jóknak a lehetőség, ha képesek (esetleg még örömmel is teszik) a magasabb követelményeknek megfelelni? A nagy büdös élet úgyis végig a besorolásokról szól, jó azt idejében megtanulni.
foti Creative Commons License 1999.01.25 0 0 50
Nekem nincs a megmérettetéssel bajom. Inkáb csak nem hiszek benne. A nagyobb két éve megpróbálta a Veress Pétert itt Békáson. Ha jól emlékszem vonal alatt 2. lett.
Én akkor azt mondtam, mondom ma is, hogy legyen az oskola baja (az lesz szegényebb), ha nem kellett az én szépreményűm....
A kölkön azért látszott, hogy bántja. Részünkről nem volt presszió, még csak előkészítőre sem járt.

A másik, ami az érdemi döntés esélye ellen szól az, még saját általános iskolai emlék. Az évfolyam eminense (1-7. osztályig csupa 5) nyolcadikban matekból jó hármasokat tudott csak összeszedni, az egyenletrendszer, a függvények alatt elvérzett. Szerintem kipukkadt, vagy csak megunta, vagy a kamaszkor nála ezt hozta ki.

Egy 10 éves gyereket még korai besorolni bárhova is, és ez szerintem igaz 12,14. évre is.

Morticia Creative Commons License 1999.01.25 0 0 49
Foti
Persze hogy tanulmányi versenyt hirdetnek, mivel nem szabad felvételit tartaniuk. Végülis mindegy, hogy hívjuk a válogatást.
foti Creative Commons License 1999.01.25 0 0 48
Élő egyenes közvetítés nejem és kettes számú ütődött utódom környezet tanulásából:
Feladat: keresd meg, lakóhelyed milyen magasan van (mármint a tengerszint felett)

Gyerkőc: lázasan keresi, hol van az a Lakóhelyed nevű település, aminek magasságát meg lehetne saccolni.

Nekem teccik, az asszony 1 kicsit mintha fáradna....

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!