Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

Törölt nick 2009.11.18 Creative Commons License 8697
„Rablóbanda”

 

 

"Heves ellenállást fejtettek ki bizonyos Actio Catholica elnevezésű csoportok. 1938. október 2-án Rutherford testvér nyíltan beszélt a „Fasizmus vagy szabadság” című előadásában, amely később füzet formájában is megjelent és milliószámra terjesztették. Rutherford testvér számos törvénytelen cselekedetet részletezett e beszédében, hogy bizonyítsa, hogyan játszanak össze bizonyos közhivatalnokok a római katolikus egyház képviselőivel.

A tények ismertetése után Rutherford megjegyezte: „Amikor az emberekkel olyan tényeket közölnek egy csoportról, amely vallási köntös alatt működik, hogy elrabolja a jogaikat, a hierarchia üvölt és ezt mondja: »Hazugság! Hallgattassátok el őket, és ne hagyjátok őket beszélni!« — Majd ezt kérdezte: — Helytelen közzétenni az igazságot egy rablóbandáról, amely megrabolja az embereket? Nem! . . . Hallgattassanak el a tisztességes emberek, arra kényszerítvén, hogy maradjanak csendben, miközben ez a rablóbanda lábbal tiporja az emberek szabadságjogait? Mindezeken felül, tagadtassék meg az emberektől az Istentől kapott kiváltságuk arra vonatkozóan, hogy békésen összegyűljenek és szabadon imádják a Mindenható Istent, valamint az, hogy szabadon beszéljenek királyságáról és azokról, akik ellenzik azt?”

Ezt az éles bírálatot követően az Actio Catholica csoportjai részéről jövő ellenállás folytatódott az Egyesült Államok egész területén. Jehova Tanúi jogi csatákat vívtak az imádat szabadságáért, és azért a jogukért, hogy hirdethessék Isten Királyságát. A helyzet azonban csak rosszabbodott, ahogy a világ a háborúba keveredett. Jogi megszorítások és bebörtönzések is következtek Jehova Tanúira egyik országban a másik után Európában, Afrikában és Ázsiában."

 

jv85.old.

szipucsu2 2009.11.17 Creative Commons License 8696
Ha mást nem, lehet imádkozni az abortusz betiltásáért. Az imákat Isten meghallgatja és válaszol is rájuk. Az imára való válaszában van a megoldás, Ő mondja meg, hogy mi legyen, mit tegyünk, mert emberileg ezt úgyse tudnánk kitalálni, többféle nézet van, mint látható. Ezért tartom a Szentlélek vezetését sokra, mert ha Ő mond valamit, hogy mit tegyek, akkor Ő a lehetőségeimet, körülményeimet is úgy alakítja, hogy meg tudjam tenni, és ilyenkor mindegy, mások mit gondolnak, nem értenek-e egyet velem, stb. A tanítói hivatal, hagyományok vagy bármi más nem képes erre, az embert így vezetni és együttműködni vele. De az sem kaphatja meg a Szentlélek vezetését, aki Jézust nem fogadja el megváltónak, hanem őrtornyozik helyette. :) Vannak dolgok, amikre csak Isten képes, aki felé Jézus nyitotta meg az utat. :)
Előzmény: Törölt nick (8694)
szipucsu2 2009.11.17 Creative Commons License 8695
A ti Jehova istenetek oldott már meg valamilyen (pl. ahhoz hasonló, amiket írsz) problémákat a környezetedben?

A körülményeket teljes egészében nem tudom, meg lehet-e oldani, de egyes emberek életében természetes Jézus, a megváltó tehet csodákat és vezethet jó útra, megtérésre embereket.
Azért mondom, hogy nem valószínű, hogy teljes egészében meg lehet oldali a problémát, mert a Bibliában az van, hogy a gonoszság megsokasodik az utolsó időkben, egyre inkább eltávolodik a világ Istentől, míg Jézus vissza nem jön az övéiért, ill. azután meg még inkább.
De aki Jézus követését választja, annak megváltozik az élete és kiszorulnak azok a rossz dolgok az életéből, melyek pl. az abortusz elkövetésére és sok más dologra is kényszerítik. Ha úgy tetszik, ez nevezhető a protestáns álláspontnak.

A katolicizmus és a JT milyen kiutat tud ajánlani egy embernek arra, hogy az ilyen rossz dolgokból (pl. abortusz oka) kijöjjön?
Előzmény: Törölt nick (8690)
Törölt nick 2009.11.16 Creative Commons License 8694

"Az abortusz törvényi betiltásáért igen is küzdeni kell."

 

 

Jó ürügy arra, hogy ilyen nemes célokkal politikai ellenfeleiteket támadjátok.........

Előzmény: Törölt nick (8692)
0330 2009.11.16 Creative Commons License 8693
Nem kell.
Előzmény: Törölt nick (8692)
Törölt nick 2009.11.16 Creative Commons License 8692

Ezt nem tudom, hogy mi a büdös francnak kellett bemásolni, nem vagyok olyan idióta, hogy azt se tudom mik azok a hitnézetek, amikről vitázok.

 

Az abortusz törvényi betiltásáért igen is küzdeni kell. 

 

Aki csak egy életet megment...

Előzmény: Törölt nick (8688)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8691

Te még csak megteheted, de az a lényeg hogy Jézus is így gondolja-e..........

 

 

 

"Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« 23 De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek."  (Máté7:21-23)

Előzmény: Törölt nick (8684)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8690

Ez rendben van, csak az abortusz-ellenességet nem volna szabad politikai célokra, támadásokra felhasználni.............

 

 

A körülményeket-amelyek az abortuszt is előidézhetik- politikus meg soha nem fogja tudni megoldani, csak Jehova Isten..............

Előzmény: szipucsu2 (8689)
szipucsu2 2009.11.15 Creative Commons License 8689
OFF:
Nem szeretek törvénykezni, de aki abortuszt követ el (és a férfit is, aki a dolog mögött van) 1 hónap kényszermunkával kéne büntetni. X-edik abortusz után X-szer 1 hónap kényszermunka járna külön-külön. Ezzel az állam is jól járna (legalább ez megtolná a költségvetés döcögő szekerét és nem a mi adónkból vonnák le az abortuszok költségeit sem) és a kicsapongó életmódot folytató honfitársak is esetleg meggondolnák, hogy valami emberhez méltóbb életet éljenek.
Persze ezeknek a bűnöknek megvannak amúgy is a következményei, Isten jobban tudja, mint én, hogy mi jár az egyes bűnökért.

Másik kérdés, hogy ha emiatt több gyerek születne, az mennyivel lenne jobb, mert úgy felnőni, hogy nem is akarták a szülei és ezeknek különböző következményeit a gyereknek hordoznia megint csak nem jó.
Persze ez megint nem biblikus gondolkodás, hiszen Isten mindenkit eltervezett, terve, célja van vele, aki megszületett, megfogant. Csak a hanyag szülők bűneinek a következményeit is hordozniuk kell.

A lényeg, akik olyan életmódot élnek, ami esetleg abortuszhoz vezethet, jó lenne, ha összeszednék magukat, befejeznék a bohóckodást, nem hülyülnének azzal, hogy egy születendő gyerek életét tönkreteszik. Igaz, egy emberélet, ma már, mi az... mondhatják bizonyára sokan.
ON
Előzmény: Törölt nick (8688)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8688

Kedves Józsika, tudom hogy ezt nekünk szántad, de sajnos rosszul közelíted meg a dolgot. Jehova Tanúi is elítélik az abortuszt, és tanítják is a Biblia alapján hogy ez bűn. De nem használjuk fel ezt  tanítást arra, hogy pártokat, politikusokat támadjunk vagy póbáljuk elmozdítani a helyéről, azért mert ő ezzl nem ért egyet.   Az első és legfontosabb, hogy az egyénekkel kell megismertetni Jehova Istent, és ezután sorolhatjuk az elvárásait-köztük az abortusz mellőzését.

 

Azért mert valaki nem teli torokból üvöltözi mindenfelé hogy bűn az abortusz, még nem jelenti azt hogy "lapít"........

 

Az Abortusz Tragikus Áldozatai

ÉVENTE 50—60 millió meg nem született gyermek pusztul el abortusz miatt. Fel tudod fogni ezt a számot? Ez annyi, mintha a Hawaii-szigetek teljes lakosságát minden héten mindenestül lesöpörné a térképről egy vihar!

A pontos számadatot azért nehéz megadni, mert a legtöbb kormány nem készít gondos feljegyzést az abortuszokról. És ahol az abortuszt szigorítják vagy nem engedik meg, a szakértők csak becslésre támaszkodhatnak. De világviszonylatban hozzávetőleg az alábbiak jellemzik az abortuszhelyzetet:

Az Egyesült Államokban az abortusz a mandulaműtét után a második leggyakoribb sebészeti beavatkozás. Évente több mint 1,5 millió abortuszt hajtanak végre. A nők egyértelmű többsége — 5-ből 4 — nem él házasságban. Egyedül álló nők esetében kétszer olyan gyakran kerül sor terhességmegszakításra, mint szülésre; ugyanakkor a férjes asszonyok esetében átlagban tízszer nagyobb a szülések, mint az abortuszok száma.

A zömmel katolikusnak számító Közép- és Dél-Amerikában a legszigorúbbak a világon az abortusztörvények. Ennek ellenére itt is szaporodnak a tiltott művi vetélések, amelyek súlyos veszélyt jelentenek az anyákra. A brazil nők közül például körülbelül négymillióan estek át abortuszon a múlt évben. Közülük több mint 400 000 nőnek kellett orvosi kezelést igénybe vennie komplikációk miatt. Latin-Amerikában az összes terhességnek körülbelül egynegyedét szakítják meg.

Az Atlanti-óceán szigeteitől kezdve az afrikai kontinensig a törvények mindenütt szigorúak. Gyakoriak a sérülések és a halálesetek, különösen a szegényebb nők körében, akik törvénytelen orvosi gyakorlatot folytatók segítségét veszik igénybe.

Egész Közel-Keleten sok országban szigorúak az írott törvények, de az abortusz továbbra is széles körben keresett és elérhető mindazon nők számára, akiknek módjában áll kifizetni a magas tiszteletdíjakat.

Nyugat-Európa legtöbb országában bizonyos esetekben engedélyezik a művi vetélést. Skandinávia a legliberálisabb ezen a téren. Nagy-Britannia Nemzeti Egészségügyi Szolgálata 1967 óta, mióta törvényileg engedélyezett az eljárás, figyelemmel kíséri az abortuszokat. Megfigyelték, hogy a törvénytelen gyermekek, a nemi úton terjedő betegségek, a prostitúció és egy sereg más nemi betegség számának növekedésével egyidejűleg a duplájára emelkedett az abortuszok száma is.

Kelet-Európa manapság az állandó változás állapotában van, s így van ez az abortusztörvények tekintetében is. A volt Szovjetunió — ahol becslések szerint körülbelül évi 11 millió abortuszt hajtanak végre — azon országok közé tartozik, ahol a legmagasabb az abortuszok száma világviszonylatban. Ezen a területen egy átlagnő, akinek nemigen áll rendelkezésére fogamzásgátló, és aki gazdaságilag igen mostoha körülmények között él, élete folyamán akár hat—kilenc abortuszon is átesik.

Szerte Kelet-Európában az irányzat félreérthetelenül a liberalizálódás felé halad. Drámai példa erre Románia, ahol a volt rezsim a népesség növekedésének fokozása érdekében szigorúan tiltotta a terhességmegszakítást és fogamzásgátló szerek használatát. A nőknek az előírt norma legkevesebb négy gyermek volt, és 1988-ra a román árvaházak megteltek magukra hagyott kisgyermekekkel. Azóta, hogy az 1989-es forradalmi kormány könnyített ezeken a szigorú abortuszrendeleteken, minden 4 baba közül háromnak abortusz a sorsa — Európában ez eddig a legmagasabb arány.

Ázsiában hajtják végre a legtöbb terhességmegszakítást. A Kínai Népköztársaság az ’egyke’ politikával és a kötelezővé tett abortuszokkal világelső a ranglistán az évi 14 millió abortusszal. Japánban a nők terhességmegszakítás miatt elvesztett gyermekeik emlékére kis agyagszobrokat készítenek apró partedlikkel és játékokkal. A közvélemény nagyon aggódik az antibébi tabletták miatt, és ennélfogva az abortusz a családtervezés elsődleges eszköze.

Szerte Ázsiában, és különösen Indiában az orvosi technika igen kellemetlen helyzetet teremtett a nők jogaiért küzdő aktivisták számára. Ugyanis magzatburok-csapolással és ultrahangos vizsgálattal előre meg lehet állapítani a gyermek nemét már a terhesség egész korai szakaszában. A keleti kultúrközösségben régóta uralkodó felfogás, hogy többre tartják a fiúgyermekeket a leánygyermekeknél. Ott tehát, ahol mind a magzat nemének meghatározására szolgáló eljárás, mind az abortusz könnyen igénybe vehető, a leánymagzatokat nagy számban megölik, s ezzel eltolják a fiúk és lányok közötti születési arányt a fiúk javára. A feminista mozgalom így igencsak paradox helyzetbe került azzal a követelésével, hogy a nőknek legyen joguk a leánymagzatukat elabortáltatni.

Amit egy anya érez

Mint minden más orvosi eljárás, az abortusz is együttjár bizonyos veszéllyel és fájdalommal. A terhesség alatt a méhszáj vagy a méhnyak szorosan összezárul, hogy a kisbaba biztonságban legyen. A tágítása és orvosi eszközök bevezetése fájdalmas és sérüléssel is járhat. A vákuumos abortusz eltarhat akár 30 percig is, s ezalatt a nők közepestől egészen a hasogató fájdalmakig és a görcsölésekig mindent érezhetnek. Amikor sóoldatos abortuszt hajtanak végre, ezzel idő előtti vajúdást próbálnak előidézni, olykor prosztaglandin segítségével — ez az anyag váltja ki a vajúdást. A méhösszehúzódások órákig vagy akár napokig is eltarthatnak: igen fájdalmasak és érzelmileg kimerítők lehetnek.

Az abortusszal közvetlenül összefüggő komplikációk között említhetjük: a vérzést, a méhnyak berepedését vagy megsérülését, a méhfal átfúródását, a vérrögképződést, az érzéstelenítési reakciót, a görcsölést, a magas lázat, a hidegrázást és a hányást. Rendkívül nagy a fertőződés veszélye, ha bizonyos magzati- vagy lepényi részek a méhben maradnak. Elég gyakori a részleges vetélés és időnként műtéti beavatkozásra van szükség a visszamaradt szövetek, vagy olykor az egész méh eltávolítására. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és a volt Csehszlovákiában a kormány megbízásából készített tanulmányok azt sugallják, hogy az abortusz nagymértékben növeli a későbbi meddőség, a méhkürti terhesség, a vetélés, a koraszülés és a fejlődési rendellenességek előfordulását.

C. Everett Koop, az Egyesült Államok volt tiszti főorvosa megjegyezte, hogy eddig senki sem „tanulmányozta, milyen annak a nőnek az érzelmi reakciója vagy a bűntudata, aki korábban abortuszt hajtatott végre magán és most nagyon szeretne gyermeket, de kiderül, hogy már nem lehetséges”.

Az abortuszokról készült tanulmányoknak ki kellett volna terjedniük más kontrollcsoportokra is: olyan erkölcsileg tisztán élő fiatal keresztényekre, akik Isten törvénye és az élet iránti tiszteletből szűzek maradtak. E tanulmányok megállapíthatták volna, hogy ezek a [fiatal keresztények] egészségesebb kapcsolatoknak, nagyobb önbecsülésnek és tartós elmebeli békének örvendenek.

Amit egy meg nem született kisbaba érez

Hogyan érezheti magát az a meg nem született kisbaba, aki biztonságosan beágyazódva az anyaméh melegének örvend, aztán hirtelen vad erővel az életére törnek? Ezt csak elképzelni tudjuk, mivel soha nem hallhatjuk tőlük első kézből ezt a beszámolót.

A legtöbb abortuszra az élet első 12 hetében kerül sor. Ebben az életszakaszban a pici magzat már gyakorol lélegezni és nyelni, és a szíve is ver. Képes begörbíteni piciny lábait, ökölbe tudja szorítani a kezét és bukfenceket tud vetni vízi világában — és érzékelni tudja a fájdalmat is.

Sokszor a magzatot kitépik a méhből és egy edénybe szívatják egy éles peremű vákuumcsővel. Ezt vákuumszívásos eljárásnak nevezik. Az erőteljes (az otthoni porszívónál 29-szer erősebb) szívás széttépi a pici testet. Más babák esetében az abortusz módszere a küret; ez utóbbi eljárásnál egy kanál alakú késsel kikaparják a méh belsejét, eközben szinte darabokra szeletelik a magzatot.

A 16 hetesnél idősebb magzatokat sóoldatos abortusszal vagy sómérgezéses módszerrel ölik meg. Hosszú tűvel átszúrják a magzatburkot, a magzatvíz egy részét kiszívják és helyébe tömény sóoldatot injektálnak. Amikor a kisbaba lenyeli és belélegzi ezt a tömény sóoldatot, érzékeny tüdeje megtelik e mérgező folyadékkal és görcsös rángások kíséretében fulladozni kezd. A méreg maró hatása leégeti a bőr külső hámját s marad a nyers és összezsugorodott hús. A magzat agya vérezni kezd. A fájdalmas halál talán csak órák múlva áll be, bár előfordul az is, hogy amikor a vajúdás egy-két nap múlva elkezdődik, az anya élő, de haldokló kisbabát hoz a világra.

Ha a kisbaba túl fejlett ahhoz, hogy ilyen vagy más hasonló módszerrel megöljék, akkor nincs más választás: méhmegnyitást, azaz császármetszést kell végezni, de nem azzal a céllal, hogy megmentsenek, hanem hogy elpusztítsanak egy életet. Az anya hasüregét műtétileg felnyitják és majdnem mindig élő gyermeket emelnek ki. Még az is előfordul, hogy sír. De sorsára hagyják, hogy meghaljon. Némelyiküket szándékosan megfojtják, vízbe fojtják, vagy más módon ölik meg.

Amit az orvos érez

Évszázadokon át az orvosok olyan értékeket vallottak magukénak, mint a híres hippokratészi esküt, amely kivonatosan ezt mondja: „Senkinek nem adok halálos gyógyszert, még ha [a beteg] nyomatékosan kérné is, sem olyan tanácsot, hogy valaki ezzel vessen véget az életének; és egy nőnek sem adok [abortuszt kiváltó] ártalmas végbélkúpot, hanem tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarom gyakorolni a mesterségemet.”

Vajon milyen lelki tusa mehet végbe azokban az orvosokban, akik a méhben lévő életnek véget vetnek? Dr. George Flesh ily módon írja le: „Az első abortuszok, amelyeket mint kórházi gyakornok és bennlakó orvos hajtottam végre, semmiféle gyötrelmet nem okoztak. . . Az elégedetlenségem sok száz abortusz után kezdődött. . . Miért változtam meg? Orvosi gyakorlatom kezdetén egy házaspár jött hozzám és kérte, hogy hajtsak végre abortuszt. Mivel a páciens méhnyaka rigid volt, képtelen voltam kitágítani és elvégezni a beavatkozást. Megkértem, jöjjön vissza egy hét múlva, amikor a méhnyak esetleg lágyabb lesz. A házaspár visszatért, de közölte velem: meggondolták a dolgot. Hét hónappal később én segítettem a világra kisbabájukat.

Évekkel később ezzel a kis Jeffrey-vel játszottam a teniszklub uszodájában. Szüleivel együtt én is e klub tagja voltam. Jeffrey boldog és szép fiúcska volt. És ekkor beleborzongtam abba a gondolatba, hogy csak egy technikai akadály gátolt meg abban, hogy kioltsam Jeffrey kibontakozó életét. . . Én hiszem azt, hogy egy fejlett magzat kikaparása, feldarabolása — csupán az anya kérésére — olyan aljas tett, amelyet a társadalomnak nem volna szabad megengednie.”

Egy ápolónővér, aki nem akart többé segédkezni az abortuszoknál, így beszélt egy abortuszklinikán végzett munkájáról: „Az egyik feladatunk az volt, hogy megszámláljuk [az elvetélt kisbabák] testrészeit. . . Ha ugyanis a leányanya úgy tér haza, hogy a baba valamelyik része a méhében maradt, az komoly problémákat okozhat. Nekem gondosan meg kellett számlálnom a magzat minden testrészét, például megvan-e mindkét karja és lába, a törzse és feje. . . Négy gyermekem van. . . Óriási konfliktus dúlt bennem: képtelen voltam összeegyeztetni a hivatásomat a magánéletemmel. . . "

 

 

Inkább többek közt így próbáljuk meg meggyőzni az embereket az abortusz embertelenségéről. 

 

 

De erre hivatkozva nem indítunk  támadásokat pártok és politikusok ellen........

Előzmény: Törölt nick (8682)
Nemo 2009.11.15 Creative Commons License 8687
Ahhoz végig kellene olvasnom. Majd talán később, most sok a dolgom.
Előzmény: Törölt nick (8686)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8686

Nemo: benézhetnél pl. az "Isten választott népe: Jehova Tanúi" c. topicba is...

Kíváncsi vagyok mi a véleményed erről a jelenségről...

Nemo 2009.11.15 Creative Commons License 8685

 

Én sem azellen szólaltam fel, hogy egy pap politikus legyen, mert ezt még kend sem követelte. Csakhogy a pap dolga nem a közéletben, hanem a szorosan vett egyházi életben keresendő, hiszen azért pap. Kiváltságai, intézményes jogai erre képesítik, és elvben erre kapta karizmáját is. A politikusság is, de a politikában való rendszeres működés is az általam már előadottak szerint nem a papok, hanem a "laikusok" feladata volna a kend felekezetében (annak belső logikája szerint).

 

Nem gnosztikus-manicheista vonás az a közvélemény részéről, ha a r.k. papot vagy a prot. lelkészt eltanácsolja a politizálástól. (Ezen ők nem az alkalmi, hanem a rendszeres politikai véleménynyilvánítást értik.) Hacsak nem annyiban, hogy a r.k. felekezet hierarchiája maga is eltanácsolta őket ettől mindaddig, amíg a pápa a maga kezébe ragadott hatalom erejével képes volt akár a fejedelmek, királyok ellenében is eredményesen fellépni.

 

Az abortuszra vonatkozó törvényjavaslatról a r.k. hierarchia már sokszor elmondta a véleményét, és a szerintem templomban továbbra is hirdetheti, hogy az abortusz bűn. De a papnak nem való pl. sajtópolémiákban védelmeznie vagy támadnia akár ilyen témájú politikai állásfoglalásokat is. Az ilyesmi az elkötelezett "laikusok" feladata volna, legalábbis a r.k. alapelvek szerint.

 

"Arra válaszolj inkább: tilos-e a kereszténynek nemet mondani egy kormány anti-keresztény intézkedésére, szabad-e támogatni egy keresztény értékrendet szorgalmazó-támogató politikust egy anti-keresztény ellenében?" - Hogy jön ez ide? Én a r.k. papról és az ő működési köréről beszéltem.

 

"Homokba dugni a fejünkeket? Istentelen szekularizmus? Álszent tétlenség?" - Annyit mondtam, hogy a r.k. papok (s utóbb, hogy a prot. lelkészek) ne politizáljanak. Azaz hagyják rá a politizálást nyájuk ama tagjaira, akiknek sajátlag ez az elhívásuk.

 

"Azóta hova lett ez? Vagy ez egyszeri alkalom volt?" - Olvassa kend topikok szerint a hozzászólásaimat, talál még hasonlókat.

Előzmény: Törölt nick (8682)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8684

Épp kend ezen

http://www.freeweb.hu/iratok/romkat/magyvita/BUBO.HTM

derék válaszait olvasom. Körülbelül ez lenne a helyes minden protestánstól.

 

"Szerintem (bár megrögzött protestáns vagyok és a pápaság határozott bírálója) a világ sokkal rosszabb volna pápaság nélkül."

 

Azóta hova lett ez? Vagy ez egyszeri alkalom volt?

 

Megjegyzem én is ugyanezt teszem, ha valami egybites ateista vagy szektás hasonlóan idióta érvekkel támad a történelmi protestánsokra...

Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8683

Nemo:

Egy kérdés: megoldható lenne-e, hogy a hozzászólásomnak nem csak az antitézisét adod meg, hanem megmondod azt is, hogy szerinted mi volna a helyes?

Homokba dugni a fejünkeket? Istentelen szekularizmus? Álszent tétlenség?

Hogy nem csak azt adod meg, hogy a hozzászólásomban előadott érvelés szerinted mért hibás, hanem hogy mik a legjellemzőbb tévedések a szekták részéről?

Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8682

Nemo: a hangsúly nem azon volt, hogy legyen-e a pap politikus. Mellesleg legjobb tudomásom szerint nincs olyan pap ma Magyarországon, aki konkrétan politikus (pl. parlamenti képviselő, kormánytag, polgármester stb.) lenne.

 

A szektások momentán azt mondják, hogy az Egyházak helytelenül teszik ha véleményt nyilvánítanak a közéletben folyó eseményekről, mert a kereszténység valami puhány, szekuláris vallás. Hogy a kereszténynek nincs véleménye, csak házal.

 

Nem szólalsz fel az ellen ha ezek gnoszticista-manicheus módra a "politizálást" (amelyet képtelenek közelebbről meghatározni) a maga anyagában eleve tilosnak tartják.

 

Például egy abortuszt könnyítő javaslat ellen nem az a keresztény aki álszent módon lapít, hanem aki a háztetőkről hirdeti, hogy BŰN, BŰN, BŰN!

 

Arra válaszolj inkább: tilos-e a kereszténynek nemet mondani egy kormány anti-keresztény intézkedésére, szabad-e támogatni egy keresztény értékrendet szorgalmazó-támogató politikust egy anti-keresztény ellenében?

 

2 Tim 2,4

Hadi ember nem avatkozik a polgári élet ügyeibe, hanem egyedűl hivatása körében marad; így minden apostoli munkás, minden keresztény is csak az Úrnak éljen. – A régieknél szigorún tiltva volt a katonáknak másnemű ügyekbe avatkozni. A görög szerint: hogy annak tessék, a ki őt választotta.

Előzmény: Nemo (8681)
Nemo 2009.11.15 Creative Commons License 8681

"Sokan azonban azért szónokolnak a papok állítólagos politizálása ellen, mert a pappal együtt a kereszténységet magát is ki szeretnék rekeszteni a nemzeti élet irányításából, vagy mert a papot rosszabbnak tartják, mint akit bármely polgári jog is megillethet. Kissé különös dolog, ha valaki éppen csak Krisztus papjától tagadná meg azt a jogot, amit a legszerényebb műveltségű állampolgárnak is megadunk."

 

Erre nekik lesz egy nagyon frappáns és találó válaszuk: ugyan miért tagadja meg a "papoktól" a nősülés jogát maga a r.k. egyházi törvénykönyv? Tán rosszabbnak tartja őket más egyháztagoknál? Ugyan miért legyen az állam vagy a közvélemény engedékenyebb a "papok" iránt, mint a saját felekezeti hierarchiájuk? A műveltebb ellenzők pedig felidézhetik az egyháztörténetből az összes olyan zsinati kánont és pápai dekrétumot, amely megrendszabályozza, felfüggeszti, esetleg leteszi azt a "papot", aki vadászik, kártyázik, üzletel, harcol, vagy netán "házasságot kísérel meg."

 

Ha erre az a válasz jön, hogy "egy magasztosabb cél érdekében", azt az ellenpárt is átveheti: "nos, ugyanezért nem való politizálni a "papnak" sem." Ezen az sem változtat, ha a r.k. felekezet idővel következetlenné vált egyik saját alapelvének alkalmazásában. Ezt az alapelvet pedig a 2Tim 2,4 mondja ki: "Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harczossá avatta."

Előzmény: Törölt nick (8679)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8680

Ez azért került ide, mert az utóbbi időben gyakran felmerült, hogy mért "politizál" az Egyház. Jézus nem álszent tétlenséget, testpedtséget vár el tőlünk, sőt. Bizonyos dolgokat a maguk anyagában rossznak tartani gnoszticista-manicheus téveszme, ma a szekták szokása. Az a szó, hogy "politizál" önmagában éppoly semitmondó, mintha azt mondanánk, hogy "beszél". Önmagát nem értékelhető kategória, a maga konkrét valójában kell nézni.

 

Világi = földi érzületű.

Az én országom nem e világból való = Az én országom nem olynemű, mint a földi királyoké, hanem szellemi, és annyiban természetfölötti.

 

 

Előzmény: Törölt nick (8679)
Törölt nick 2009.11.15 Creative Commons License 8679

Ide írom, mert itt a helye.

 

Politizáló papok, papoló politikusok Kalandra hív Krisztus

Balás Béla kaposvári püspök új könyvét két rövid részlettel mutatjuk be: Surján László választotta ki és tette ezeket közzé az mkdsz.hu honlapon. A politika és a kereszténység viszonyáról beszél itt "Beton atya".

 

"A politizálás a szó eredeti értelmében a szeretet művészete, élet másokért. Már Arisztotelész is foglalkozott vele, láttatva a nagy összefüggéseket. Az ő gondolkodásrendszerében a filozófiának vannak elméleti ágai: a logika, a fizika, matematika, és vannak gyakorlati ágak, ide tartozik az etika, az ökonómia, a politika. Tőle tanulva gondoljuk végig, hogy nézne ki a világ, ha valaki szégyellné a matematikát, mondván, nem fontos ilyesmivel foglalkozni. Abban a pillanatban megbénulna a tudomány, leállna a közlekedés, megzavarodna a kereskedelem, lehetetlenné válna a földi élet. Ahogyan nem lehet, kidobni a matematikát, ugyanúgy nem lehet letagadni sem az etikát, sem a politikát.

A politikusoknak a szeretet hercegeivé, művészeivé kellene válniuk. Nem a szélhámosokról, a romlottakról kell megítélnünk a politikát. A matematikusok sem arról híresek, hogyan gazdagodtak meg, hol csaltak."


"Korunk számos zaklatott jelensége közül az egyik legjellemzőbb, hogy a politikából eltűnt a spirituális tartalom. Nemrégiben egy televíziós műsorban elhangzott, különös világban élünk, a politikusok papolnak, és a papok politizálnak. Eltekintve a mondat bántó felhangjától, visszakérdeznék: mit kellene tennünk? Nem az lenne a normális, hogy a politikus papi szívvel beszéljen, mert nemcsak közgazdaság létezik a világon, hanem számtalan más érték és halhatatlan lelkek. Nemcsak deficitek és energetikai problémák, hanem negatív szellemek is ellepik a világot, s végre tudomásul kellene vennünk: amit a teológia mond, az véres valóság.

Ugyanakkor a papoknak mélyebbre kellene ereszkedniük az emberi gondok megértésében. Milyen jogon lebeg egy pap mások fölött, amikor Jézus együtt éhezett az éhezőkkel, magokat rágcsálva ment faluról falura, s bajlódott a gyerekekkel, beteg asszonyokkal. Mesterünk a periférián mozgott egész életében, katedra és trón nélkül. A pap milyen jogon játszik urat és fennköltet? Nem kéne egy csipetnyivel többet törődnünk másokkal, vagyis politizálnunk? Ennek szellemében az említett tévéműsor egészen bölcset mondott."

(Szent István Társulat, 2007)

 

Vád: Valamikor hasznos lehetett az Egyház közeli bevonása az akkor még kezdetleges állami életbe, de ma jobb lenne, ha az Egyház nem ártaná magát bele a világi és állami ügyekbe.

Megengedjük, hogy régente az egyháziak állami közreműködésére sokkal nagyobb mértékben volt szükség, mint manapság. Hiszen eleinte úgyszólva csak a papok képviselték a legtöbb országban a művelődést és a tudományt, s előfordult, hogy nagy királyok és hadvezérek még a nevüket sem tudták leírni. Azonban ha ma szűkebbre szorítkozik is az egyháziak állami szereplésének szükségessége, az Egyház és az állam viszonya lényegében sehogy sem változott meg. A kereszténység ma éppoly szükséges alapja minden erkölcsi jellegű társulásnak, - s így az államnak is - mint valaha, sőt ma talán még különösebben. Ma, az erkölcsök lazulása, a családi élet felbomlása, minden jog és tekintély aláaknázása, az állambomlasztó marxista és anarchista eszmék terjedése idején az államnak kétszeresen szüksége van a kereszténység erkölcsi támaszára s nemzetépítő munkájára. Aki ilyen körülmények közt az Egyház közreműködését nem fokozni, hanem inkább csökkenteni akarja, az egyenesen vak s a nemzet ellensége.

 

Vád: Azért mégsem helyes, ha a papok politizálnak.

Mindenekelőtt: más dolog, hogy a papok politizáljanak-e és más kérdés, hogy a kereszténységnek és az Egyháznak a nemzet életében legyen-e irányító és döntő szava. Ami a papok politizálását illeti, az Egyház maga is csak nagy megszorításokkal és inkább csak kivételesen engedi meg egyes papjainak a rendszeres politikai szereplést. Ahhoz pl., hogy egy pap képviselőnek lépjen fel, az egyházi törvények szerint az illető saját püspökének és azonkívül még ama terület püspökének engedélye is szükséges, amelyben a papi jelölt fellép. Ha pedig egy pap-politikus visszaél politikai befolyása eszközeivel, a püspöknek joga és kötelessége őt rendre inteni, esetleg a politikától el is tiltani. Ezt a főpásztorok szükség esetén meg is teszik. Annyi bizonyos, hogy általában jobb, ha a papok aktív napi politikával nem foglalkoznak, kivéve akkor, ha ezzel a népnek s az Egyháznak nagy szolgálatot tehetnek,

Viszont kétségtelen, hogy voltak papi politikusok, akik közéleti működésükkel rendkívül hasznos szolgálatokat tettek nemcsak az Egyháznak, hanem a hazának is. Hollandiában pl. az azelőtt teljesen elnyomott katolikusok egyenjogúsítását egy pap-politikus, Schaepman prelátus vívta ki, s a háború után is a forradalom veszélyét ugyancsak egy pap-politikus, Nolens prelátus hárította el Hollandiától, amivel a protestáns királynőnek s az egész nemzetnek háláját érdemelte ki. Seipel prelátus mint osztrák szövetségi kancellár ismételten megakadályozta, hogy Ausztria a bolsevizmus karjaiba süllyedjen. Nálunk Prohászka Ottokár és más egyháziak közéleti téren is nagy szolgálatokat tettek a nemzetnek. Ebből persze nem következik, hogy ne akadtak volna esetek, amikor jobb lett volna, ha egyik-másik pap-politikus inkább megmaradt volna szűkebb hivatása mezején s nem bocsátkozott volna le a politika arénájára. Nagy hiba, ha egy pap olyan politikát folytat, amellyel megosztást okoz a hívek közt s meggyűlölteti a papi reverendát. Pártpolitikával a pap csak akkor foglalkozzék, ha erre éppen a keresztény és katolikus érdek szinte kötelezi, s amikor ez a politizálás nem sodorja veszélybe a pap első feladatát, a lelki élet gondozását.

Sokan azonban azért szónokolnak a papok állítólagos politizálása ellen, mert a pappal együtt a kereszténységet magát is ki szeretnék rekeszteni a nemzeti élet irányításából, vagy mert a papot rosszabbnak tartják, mint akit bármely polgári jog is megillethet. Kissé különös dolog, ha valaki éppen csak Krisztus papjától tagadná meg azt a jogot, amit a legszerényebb műveltségű állampolgárnak is megadunk.

Paleokrites 2009.11.14 Creative Commons License 8678
Monjam a fellelhető igazságot és nem a mellébeszélést?
Előzmény: csokipaci (8677)
csokipaci 2009.11.14 Creative Commons License 8677
Te most ki a szöszt képviselsz?
Előzmény: Paleokrites (8676)
Paleokrites 2009.11.14 Creative Commons License 8676
Ja, idézni én is tudok, akár Zeusz szavaiból egy párat, persze kérdés, hogy Zeusz mondta, vagy az aki írta?
Előzmény: csokipaci (8675)
csokipaci 2009.11.14 Creative Commons License 8675

>Nos, nem mondtam, hogy Isten igéjét, avagy szavait bárki is ismerné, avagy hogy a >biblia az!
>A biblia nem Isten szava, sohasem volt, nem is lesz,

Jujj, ez fájt!

Akkor most kivételesen had idézzem Neked a Katolikus Katekizmust:

81.Kánon: "A Szentírás Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava."

133.Kánon: Az Egyház "nyomatékosan buzdítja és sürgeti (...) az összes Krisztus-hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg Jézus Krisztus fönséges ismeretét (Fil 3,8). Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust."

>Ha Isten akar valamit, azt meg is cselekszi, vagy nem így van?

Igen. De ez hogy jön ide?
Előzmény: Paleokrites (8671)
Törölt nick 2009.11.14 Creative Commons License 8674
De jó poén.......:)
Előzmény: Törölt nick (8673)
Törölt nick 2009.11.14 Creative Commons License 8673
Nem áldotta meg. Ez egy poén, te... áh..
Előzmény: Törölt nick (8669)
abani 2009.11.14 Creative Commons License 8672
Igazad van, mert Isten szava belülről jön. Vagy meghallod, vagy nem.
Előzmény: Paleokrites (8671)
Paleokrites 2009.11.14 Creative Commons License 8671
Nos, nem mondtam, hogy Isten igéjét, avagy szavait bárki is ismerné, avagy hogy a biblia az!

A biblia nem Isten szava, sohasem volt, nem is lesz, de ha bárki,l bármilyen csoportosulás egy könyvgyűjteményt tesz Isten szavává, el kell, hogy mondjam igencsak hamisan teszi!

Pál az ószövetséget ismerhette, de nem Isten szavát, és kizárt, hogy egy Istent is ismert volna a valóságban, annál inkább a hellenizmus vallásideáljait!

Isten halhatatlan?

Ha igen, akkor él, nem?

Ha él az úgymond akárkicsoda Isten, neki nem egy könyv írói és szerkesztői jegyzik elő szavait, vagy tévedek?

Ha Isten akar valamit, azt meg is cselekszi, vagy nem így van?
Előzmény: csokipaci (8664)
Törölt nick 2009.11.14 Creative Commons License 8669

:)

 

És mi a véleményed arról, hogy a pápa megáldotta Bajnai Gordont ? 

 

Most már nem is fogjátok gyűlölni az MSZP-t ? :))

Előzmény: Törölt nick (8668)
Törölt nick 2009.11.14 Creative Commons License 8668

Te, nem tűnt fel, hogy ez egy poén blog? :/

 

Nem igaz, hogy máshogy nem tudsz érvelni. Ezek egész egyszerűen lényegtelen kérdések.

Előzmény: Törölt nick (8665)
Törölt nick 2009.11.13 Creative Commons License 8667