Hello NTHAM! Szerintem vállald el! Max nem tetszik a dolog és akkor bármikor hazaköltözhetsz, végülis csak 200kmre költözöl és nem 2000re! Bár nem ismerlek, de akiket ismerek és felköltöztek Pestre egy jó állás reményében, azok közül talán ketten ha nem maradtak, 25en igen, nem rossz arány! Unatkozni nem fogsz, mert ezer lehetőség van és itt főleg nem a bulizásra és a plázázásra gondolok, lehet sétálgatni, kiállításra, múzeumba járni, fel lehet fedezni ezt a gyönyörű várost!
Köszönöm a sok tanácsot, segítséget, nagyon jólesett, hogy ilyen rendesek vagytok! Igazából azért is lesz rossz az elején, mert még soha nem éltem külön a családomtól, de be kell látnom, hogy ha előre akarok lépni, akkor ezt meg kell tenni. És igen, Pesten valóban sok a lehetőség eltölteni a szabadidőt, csak pénzzel győzze az ember:) Arra is gondoltam, hogy megfűzöm valamelyik havert(párom sajna most nincs), hogy jöjjön fel velem, akkor talán nem lenne olyan rossz az elején. Aki már volt ilyen helyzetben mennyi idő után jött az, hogy megszokta ,mert én attól félek a legjobban, hogy amint végzek a munkával és hazamegyek nagyon fog hiányozni a családom és szarul fogom érezni magamat, ezt meg nem szeretném, max. rossz emlék lenne az egészből.
Lenne kérdésem hozzátok. Minimális igényekkel (szó szerint mert lakásra és kocsira szeretnék minél több pénzt félre rakni)mennyiből lehet Pesten megélni? Olyan albérlet kellene ami átlagos, tehát nem lepusztult, és kényelmes (igazából kb. aludni járnék haza). Ilyet mennyiért lehet szerezni? Olyan helyen lenne jó, ahol éjjel nem támadják meg az ember, mert lesz, hogy pl. reggel fél 5re kell járnom, vagy éjjel egykor végzek és sajna kocsi(az elején)nem jár a melóhoz.
De, van telefon, internet. Vannak uj latnivalok Bp.-en.
Aztan, konyv, TV stb.
És gondolj arra ,miert vagy kiert melozol. Azatn eszrevetlenul megszokod.
Ne legy zarkozott es lesznek barataid, haverjaid.
Ha Isten segit , elkezdek egy uj melohelyet én is.
Nem valtozik semmi korulottem, de megis idegelek az allando kotott minkaidotol, az uj fonoktol, az uj munkatarsaktol, de menni kell elore, hogy elobbre jusson az ember
Helló mindenkinek!
(Neked külön is, Fokhagyma, látom, benne vagy a formában :)).
NTHAM! Én budapesti vagyok és Budapesten belül kellett így külön költöznöm. Hogy értsd: lakom valahol és egy koliba kellett betelepednem egy szakképzés miatt. Addig én is így voltam: szülők, közeli barátok, kutya s a többi állatom. Mit ne mondjak, nem volt könnyű. Beszéltük akkor a többiekkel, hogy ez mindenkinek nehéz időszak (lehet), s embere válogatja, mennyi idő alatt szokik hozzá. Viszont hozzászokik. Most már nyugodt szívvel megyek be a koliba, s ezt nem sínylették meg az otthoni kapcsolataim. A kutyám azóta mondjuk meghalt, de ez nem emiatt volt ;). Ellenben lett új kutyám. Igyekeztem minél többet foglalkozni vele, s noha most újra ritkábban fogok csak hazajönni, eddig sem zavarta, ha ki-kimaradtam egy-egy hetet.
Aztán már annyira belejöttem a dologba, hogy a fővárostól kb. 240 km-re folytattam ugyanezt, egy olyan városban, ahol egy fia ismerősöm se volt.
Szóval meg lehet szokni, és az otthoniak is túlélik, sőt nálunk itthon jobban megbecsülik azt az időt, amikor együtt vagyunk (de ez sem ölt gyászmise jelleget).
Azért irok, mert van egy problémám, amire biztosan van valami megoldás, csak én még nem találtam rá. Szóval az a helyzet, hogy kaptam egy nekem tetsző és jólfizető állást. Egy a probléma vele, tőlem 200Km-re, Budapesten. Még nem döntöttem, de azt tudom, hogy itt a környéken semmi esélye a hasonló munkahelynek. Az az én nagy problémám, hogy ehhez fel kell költözni a fővárosba, itt kell hagyni a családomat, a barátaimat és a kutyáimat, akiket rajongásig szeretek. A kezdet nagyon nehéz lesz, egyedül lakni mivel senki ismerősöm nincs Pesten, nem tudom, hogy hogyan fogom egyedül kibirni. Persze később biztos szerzek barátokat, meg egy idő után megszokom, de azt nem tudom, hogy az elején mi lesz, még sohasem éltem tök egyedül, főleg egy számomra idegen városban. Persze minden 7végén hazajövök, de a további 5 nap akkor is ott van. És igazából ez az amiben a segítségeteket, tanácsotokat kérem, hogy hogyan lehet túlélni, elviselni, megszokni az ilyen helyzeteket, szituációkat, az egyedüllétet. Nagyon megköszönném, ha tudnátok ebben segíteni.
Azért irok, mert van egy problémám, amire biztosan van valami megoldás, csak én még nem találtam rá. Szóval az a helyzet, hogy kaptam egy nekem tetsző és jólfizető állást. Egy a probléma vele, tőlem 200Km-re, Budapesten. Még nem döntöttem, de azt tudom, hogy itt a környéken semmi esélye a hasonló munkahelynek. Az az én nagy problémám, hogy ehhez fel kell költözni a fővárosba, itt kell hagyni a családomat, a barátaimat és a kutyáimat, akiket rajongásig szeretek. A kezdet nagyon nehéz lesz, egyedül lakni mivel senki ismerősöm nincs Pesten, nem tudom, hogy hogyan fogom egyedül kibirni. Persze később biztos szerzek barátokat, meg egy idő után megszokom, de azt nem tudom, hogy az elején mi lesz, még sohasem éltem tök egyedül, főleg egy számomra idegen városban. Persze minden 7végén hazajövök, de a további 5 nap akkor is ott van. És igazából ez az amiben a segítségeteket, tanácsotokat kérem, hogy hogyan lehet túlélni, elviselni, megszokni az ilyen helyzeteket, szituációkat, az egyedüllétet. Nagyon megköszönném, ha tudnátok ebben segíteni.
