Frona, Fróna: Román eredetű családnév (vö. Frona), amely a gyakoribb Fronea, illetve Frone nevek változata. Ezek eredetileg a román Sofronie egyházi férfi személynév csonkolt, köznapi formái. Családnévvé úgy lettek, hogy a leszármazottak a névadó ős személynevét örökölték megkülönböztető névként. A Sofronie a görög Σωφρόνιος (Szófroniosz) név románosodott formája, és a VII. sz.-i jeruzsálemi Szent Szofróniosz tisztelete nyomán terjedt el elsősorban a keleti egyházban. Etimológiáját tekintve a görög σώφρων (szófrón) ’épeszű, józan, okos; megfontolt, mértékletes, fegyelmezett, szemérmes; jámbor, tiszta lelkű’ melléknév személynévi származékáról van szó.
Bico, Bicó, Biczó: Az elterjedése alapján magyar eredetű családnévnek tűnik. A magyaros Biczó írásmód mellett ugyanis a rekonstruálható szlávos alakok mint Bico, Bicov, Бицо (Bico), Бицов (Bicov) stb. csak esetlegesen, több nagyságrenddel ritkábban jelennek meg. Magyarnak tekinti Kázmér Miklós is a családnévszótárában, és képzőtlen apanévnek tartja egy régi világi személynévből, amelynek legkorábbi adata Bychov írásmódú. Ez utóbbi etimológiája nem tisztázott.
Itt látszólag visszafordul a 16319-beli megjegyzésem, miszerint a Hiczó név azért nem magyar, mivel „a hic- szótő nem adatolható a magyarban”. Ugyanis a bic- szótő sem igazolhatóan magyar. Az etimológiai megfontolások mellett ezért fontosak az előfordulási adatok is. Valószínűnek látszik, hogy a régi Bicó (Bychov) személynév etimológiája nem magyar: ebből a szempontból a megjegyzésem helytálló. Ugyanakkor a korai magyar személynévkincsnek részei voltak a környező népektől (akár beolvadással, akár névdivattal) átkerült nevek is, és ez utóbbiakból már magyar környezetben is kialakulhatott képzőtlen apanév ugyanúgy, mint a magyar etimológiájú személynevekből.
Rapport: Német, ezen belül sváb-alemann területen kialakult képzőtlen apanévi eredetű családnév, amely egy ilyen személynevű felmenő leszármazottait jelöli. A Rapport alapszemélynév a német Rappert (régebbi Ratbert) és Rappoldt (régebbi Ratbold) személynevek vegyülése. E két utóbbi összetett német (germán) név, és közös előtagjuk a Rat ’tanács’, utótagjuk pedig az ófelnémet beraht ’fényes’, illetve bald ’merész, bátor’ szó.
Kutnyánszky, Kutnyánszki: Összevethető a szlovák Kutňanský vezetéknévvel, amely elsősorban Kovarce (magyarul Kovarc) és Solčany (magyarul Szolcsány) településeken fordul elő. Solčany külterületén van Kutné lúky dűlő. A Kutňanský név kialakulhatott e dűlőnév előtagjából ’ott lakó, oda való, ott földet bíró’ jelentéssel. Kutné dűlőnév név előfordul a Vég mentén Lisková (Liszkófalu) és Nová Ves nad Váhom (Vágújfalu) külterületén is. Tehát máshol (a felsoroltakon túlmenően) is kialakulhatott ilyen nevű külterületre utaló lakóhelyi név.
A kutné szóalak a szlovák kutný ’turkáló, cserkésző’ melléknév semleges nemű, illetve többes számú alakja. Ilyenformán olyan helyre utal, ahol valami után kutattak, illetve valamilyen bányaművelés folyt (pl. agyagkitermelés, kőfejtés). Esetleg előfordulhat, hogy a szlovák kútny ’sarki, sarok-, zugbeli, zug-, valaminek a szegletében lévő’ melléknév átértelmezéseként keletkezett.
A FamilySearchből kirajzolódó kép alapján a Kutnyánszky ~ Kutnyánszki név mai Magyarországon való elterjedésének kezdőpontja a Tolna megyei Mözs lehetett, ahová a XVIII. sz. elő felében történt újratelepítés során szlovákok is érkeztek. Ezzel párhuzamosan Pečenice (magyarul Hontbesenyőd) községben adatolható az anyakönyvekben a Kutnianskÿ vezetéknév, egy generációval korábbról pedig Kovarcéban előfordul a Kutnansky (mai helyesírással Kutňanský) családnév.
Hiczó: A hasonlóság ellenére teljesen már eredetű ez a név, mint a Hizó ~ Hízó családnév. Ugyanis míg létezik a magyar híz(ik) szótő, a hic- szótő nem adatolható a magyarban.
A FamilySearch adatbázisa a nevet a XVIII–XIX. sz.-ból Nagyrőce (ma Revúca, Szlovákia), illetve Puhó (ma Púchov, Szlovákia) környékéről adatolja szlovák környezetből. A jelenkorban Szlovákiában a nőnemű Hicová ~ Hícová alakja adatolható. Ennek alapján a rekonstruálható szlovák kiindulási forma a Hico volt. Ez egy Hi- kezdetű személynév – pl. Hieronym ’Jeromos’, Hilbert, Hipolyt ’Hippolit’ – nyílt szótagos rövidülésének továbbképzése a szlovák -co kicsinyítő képzővel. Hasonlóhoz l. pl. Fico <: Filip ’Fülöp’, Jaco <: Ján ’János’, Laco <: Ladislav ’László’, Šteco <: Štefan ’István’.
Hizó, Hízó: Magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós a XVI. sz. elejétől adatol. Eredetileg külsőre utaló ragadványnév lehetett, amely arra utalt, hogy az elsőnek elnevezett ’feltűnően elhízott’ volt. Kázmér a hasonló motivációjú magyar vezetéknevek közt említi az alábbiakat: Duca, Duci, Dusza, Gombóc, Gömböc, Gönde, Hájas, Hízó, Köpcös, Kövér, Nagyhasú, Pofók (Pufók), Pohos, Potroh, Portohos, Sűrő (Sűrű), Széles, Temérdek, Terepély, Tüdős, Vasmat, Vastag, Zsíros, Zsufa.
Kincses, Kintses, Kinces, Kencses: magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós már a XIV. sz. első feléből adatol. Hajdú Mihály szerint ma a nyelvterület déli részén, Zala, Baranya és Békés megyében gyakoribb. Motivációja többes. Egyrészt társadalmi helyzetre utaló ragadványnévként azt jelölhette, hogy az elsőnek elnevezett ’tehetős’ volt. Ilyen értelmű vezetéknevek még: Boldog, Bő, Dukát, Dús, Fontos, Forintos, Gazdag, Jópénzű, Marhás, Pénzes, Tallér, Talléros, Vagyon, Vagyos, Zsíros. Másrészt foglalkozás-, illetve tisztségnév is lehet ’kincstartó, kincstárnok’ értelemben, azaz egy nemesi család, uradalom vagy más önállóan gazdálkodó szervezet (pl. városi tanács, céh) pénzügyi intézőjének megkülönböztető neve is lehetett.
Fellegi: Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárában csak a XV. sz.-tól megjelenő Felleg vezetéknevet adatolja, valamint a XVII. sz.-tól a rokon értelmű Felhő családnevet. Ezekhez azonban motivációt nem tudott adni, tehát ismeretlen az, hogy mi alapján kapták ezt a nevet az elsőnek elnevezettek.
A Fellegi név adatolásának hiánya miatt kérdéses, hogy ez egy ritka természetes névforma volt-e, és ezért maradt ki a családnévszótárakból, vagy mesterséges alakulat. A természetes névalakulás feltételezése esetén abból indulhatunk ki, hogy a magyar -i végződésnek apanévképzői szerepe is van, így a Fellegi név jelezheti egy Felleg ragadványnevű felmenő leszármazottait.
Ugyanakkor Fellegi névre magyarosított 1876-ban a budapesti Flisz Antal (gyermekeivel, Ottóval, Antallal és Irmával), 1881-ben a temesvári Flegel Ferenc (és gyermekei: László, Antal, Alajos, Laurencia, Emil, Emma, János és Ferenc), 1868-ban a k.-lődi Folk János, 1881-ben a szegedi Fischer János (és Antal gyermeke), valamint 1865-ben a pesti Polencsár Viktor és Irma.
A FamilySearchön a legkorábbi adatok a XVIII. sz. végéről Kolozsvárról, Dömösről és Alsótarócról (korabeli Alsó-Tvaroscz, ma Nižný Tvarožec, Szlovákia). Az előző kettő magyar környezetre utal, az utóbbi szláv (ruszin) görögkeletire, tehát több családról lehet szó, és az utóbbi esetben a korai névmagyarosítás sem zárható ki.
A Sipos F. Tamás és Nagy Sz. Péter, valamint a hasonló nevekben ún. megkülönböztető betűjel van. Ennek alkalmazását az anyakönyvi szabályok hol megengedik, hol tiltják. Eredetileg nem a családnév (vezetéknév) része, hanem az illető (vagy az egyik felmenője) a saját választása alapján alkalmazta. Ezért ezekhez konkrét magyarázatot ezen a fórumon nem tudok adni, minthogy itt a konkrét családtörténettől független, „természetes” névalakulással foglalkozhatom. Adott esetben a válaszhoz mindkét megnevezett esetén családtörténeti kutatást kellene végezni.
A megkülönböztető betűjel felvétele az esetek túlnyomó többségében az ún. „művészi álnév” kategóriájába esik. Ennek célja, hogy az érintettet egyértelműen meg lehessen különböztetni a hasonló nevű pályatárs(ak)tól. Van aki a teljesen új nevet vesz föl, pl. Ignotus vagy Alfonzó, de a többség nem ilyen radikális, hanem csak a megkülönböztető betűjel alkalmazásához folyamodik. A művészi álnév legtöbbször (illetve kezdetben) nem hivatalos név, így nem öröklődik: ez az eset Alfonzó esetén, akinek a fia Markos György humorista. Kevesebben a művészi álnevüket anyakönyveztetik is, ilyen volt Ignotus is, akinek a fia (a közös névváltozás után) Ignotus Pálként alkotott. A megkülönböztető betűjel alkalmazására dokumentált eset Hegedűs D. Géza színész, aki Hegedűs Gézaként született, és a gyermekét is csak Hegedűs Barbarának hívják. A D. megkülönböztető betűjelet Hegedűs Géza íróról való megkülönböztetés végett használja. Ez egyébként a tipikus motiváció: a fiatalabb pályatárs alkalmazza a névmódosítást egyrészt a régebben a pályán lévő iránti tiszteletből, másrészt a névegyezés elkerülése némiképp elvárás is.
A megkülönböztető betűjel megválasztása teljesen önkényes és egyéntől függő motivációjú: lehet az anya vezetéknevének első betűje, de bármi más is. Ez az, amit gyakran csak kimondottan intim családi feljegyzésekből, visszaemlékezésekből lehet(ne) megtudni.
A Wikipedia Nagy Sz. Péter esetén megemlíti, hogy az eredeti neve Nagy Péter volt. Sipos F. Tamás esetén nincs ilyen utalás, de minthogy ő zenész, vélhetően az ő esetében is a maga választotta művészi álnévről van szó.
Ui. A fentihez hasonló jelenség az azonos nevűek sorszámozása (jellemzően római számmal). Ezt az illető nem feltétlenül önkéntesen vállalta, illetve lehet, hogy maga nem is alkalmazta. Gyermekkoromban volt ismert futballista a Dunai testvérpár, akiket a jobbadán csak vezetéknevet használó sportsajtó Dunai I. és Dunai II. néven emlegetett („sportolói álnév”). A régi rendőrviccek egyik állandó szereplője Kovács XXIII. tizedes volt: a szolgálati jogviszonyban az azonos nevűeket (vezetéknevűeket) is volt, hogy így különböztették meg. Ezeknek egyébként elég pedigrés előtörténete van, mivel eredetileg a nemesi címereskönyvekben szerepeltek ilyen sorszámozott megkülönböztetéssel az azonos vezetéknevű, de nem rokon (vagy genealógiailag elkülönült) nemesi családok: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Siebmacher-siebmacher-wappenbuch-1/der-adel-von-ungarn-magyarorszag-2/csaladok-29/?page=30
A Nemes családnevet Kázmér Miklós először 1335-ből adatolja. De természetesen családonként változóan ennél újabb alakulású is lehet. Ő még az általam a 16303-asban adott motivációkon túl egy továbbit is lehetségesnek tart, azt, hogy egy nemes szolgáját is jelölhette. Ilyen módon tehát a Császár, Király, Gróf, Pap stb. vezetéknevek sorába is tartozhat.
Nemes: Magyar családnév, amelynek motivációja többes:
1. Jogállási névként olyan kisnemes (bocskoros nemes) megkülönböztető neve lehetett, aki nem nemesek (falun jobbágyok, városban polgárok) közt, velük azonos életkörülmények közt élt.
2. belsőre vagy külsőre utaló ragadványnévként „tiszteletre méltó, értékes, jó tartású, arányos termetű, szép arcú személyekre is alkalmazták”.
3. Mint minden magyarosnak érzett vezetéknév esetén hivatalos névadás keretében is felvehették. Hajdú Mihály összefoglalásában: „Igen sokan, főleg Neugeboren, Neumann, Neumeister, Neuwirth, Nemcsik nevűek, de Nábróczky, Neszvada, Neuhercz, Neuhold, Neuhred, Neuwelt, Nezseszány nevűek is magyarosítottak erre a XIX. században.”
Az 1. és 2. motiváció esetén a név kialakulása régi is lehet. Este majd megnézem Kázmér Miklósnál, hogy ő mikortól adatolja.
Bomlász: A legkorábbi adatát egy 1898. évi születési anyakönyvben találtam meg a FamilySearchön, ahol a Sándor keresztnevű gyermek Gelsén született, az azonos nevű apa pedig Balkányban. Itt még a családnév még Bomlás alakú, de az 1900-tól kezdődő bejegyzésekben már Bomlász. Fontos lehet, hogy az apa vallása görög katolikus volt.
Azt kezdettől fogva kizártam, hogy a név a magyar bomlik igével állna kapcsolatban, még a Bomlás formájában is. A görög katolikus vallás keleti szláv gyökerek felé mutat. Egy anonim belorusz dolgozat, amely Fehéroroszország Litvániával határos vidékén (a Hrodnai terület voranavai és lidai járásainak határán) lévő falu nyelvjárását dolgozza föl, említi a Бомлясь /bomlʲȧszʲ/ nevet. Emellett szerepel a Бомляк /bomlʲȧk/ név is. Ennek megfelelően azonosítható egy Бом- (Bom-) alapnév, amelyhez a -як (-jak), illetve -ясь (lengyeles latinizációval: -jaś) kicsinyítő képzők járultak. Az -л- (-l-) a keleti szláv nyelvek azon fonológiai sajátosságát tükrözheti, hogy a lágy ajakhangok után egy szervetlen -l- hang jelenik meg. Ilyen módon ennek a névnek a lengyel fonetika szerint az igen ritka Bomaś vezetéknév felel meg. A lágy сь (lengyel ś) hang nem létezik a magyarban, a magyar fül egyaránt helyettesítheti s vagy sz hanggal, és ez indokolhatja a korai előfordulások kettősségét.
A név a ruszin levándorlással kerülhetett a Nyírségbe. Kérdés, hogy fehérorosz területen alakult-e ki, vagy a fenti előfordulás annak köszönhető, hogy a család másik ága az eredeti lakóhelyről nem délre, hanem északra települt át.
