A Biczó azon régi személynevek, majd családnevek közé tartozik, amelyekben egy t > c változás ment végbe, vagyis a Bitó név egy változatának tekinthető.
(lásd további példaként: Ignát – Ignácz, Czutor – Czuczor, Kont – Koncz stb.; vagy személynévi eredetű helyneveinkben: Tétény – Cétény, Ketel – Kecel stb.)
Röviden és tömören:
A Biczó egy Árpád-kori, magyar férfi személynév, majd a 15. századtól kezdődően apanévi családnév. Megalapozottan feltételezhető, hogy a Bitó név egy változatának tekinthetjük, így eredetük is közös:
Lehetséges személynévi eredet: Az Árpád-kori Bitó személynév levezethető bármely Bit- vagy Vit- kezdetű korábbi személynévből, akképpen, hogy a névtőhöz egy -ó kicsinyítő képzőt illesztünk. Szóba jöhető személynév lehet a latin Vitus, a germán Withold, vagy a trák eredetű Bithus, és tulajdonképpen bármilyen további, hasonló kezdetű korabeli név.
Lehetséges közszói eredet: Feltételezhető, hogy a Kárpát-medence magyar-szláv vegyes lakosságú területein már az Árpád-kor folyamán bekerülhetett a magyar nyelvbe az üt/ver/lecsap/rajtaüt/harcol/legyőz jelentésű szláv bít ige. Az ige tövéhez a magyarban -ó melléknévi igenév képző járulhatott, így a bitó akár ítéletvégrehajtással, akár katonai helytállással kapcsolatos ragadványnévvé, majd családnévvé válhatott.
Frona, Fróna: Román eredetű családnév (vö. Frona), amely a gyakoribb Fronea, illetve Frone nevek változata. Ezek eredetileg a román Sofronie egyházi férfi személynév csonkolt, köznapi formái. Családnévvé úgy lettek, hogy a leszármazottak a névadó ős személynevét örökölték megkülönböztető névként. A Sofronie a görög Σωφρόνιος (Szófroniosz) név románosodott formája, és a VII. sz.-i jeruzsálemi Szent Szofróniosz tisztelete nyomán terjedt el elsősorban a keleti egyházban. Etimológiáját tekintve a görög σώφρων (szófrón) ’épeszű, józan, okos; megfontolt, mértékletes, fegyelmezett, szemérmes; jámbor, tiszta lelkű’ melléknév személynévi származékáról van szó.
Bico, Bicó, Biczó: Az elterjedése alapján magyar eredetű családnévnek tűnik. A magyaros Biczó írásmód mellett ugyanis a rekonstruálható szlávos alakok mint Bico, Bicov, Бицо (Bico), Бицов (Bicov) stb. csak esetlegesen, több nagyságrenddel ritkábban jelennek meg. Magyarnak tekinti Kázmér Miklós is a családnévszótárában, és képzőtlen apanévnek tartja egy régi világi személynévből, amelynek legkorábbi adata Bychov írásmódú. Ez utóbbi etimológiája nem tisztázott.
Itt látszólag visszafordul a 16319-beli megjegyzésem, miszerint a Hiczó név azért nem magyar, mivel „a hic- szótő nem adatolható a magyarban”. Ugyanis a bic- szótő sem igazolhatóan magyar. Az etimológiai megfontolások mellett ezért fontosak az előfordulási adatok is. Valószínűnek látszik, hogy a régi Bicó (Bychov) személynév etimológiája nem magyar: ebből a szempontból a megjegyzésem helytálló. Ugyanakkor a korai magyar személynévkincsnek részei voltak a környező népektől (akár beolvadással, akár névdivattal) átkerült nevek is, és ez utóbbiakból már magyar környezetben is kialakulhatott képzőtlen apanév ugyanúgy, mint a magyar etimológiájú személynevekből.
Rapport: Német, ezen belül sváb-alemann területen kialakult képzőtlen apanévi eredetű családnév, amely egy ilyen személynevű felmenő leszármazottait jelöli. A Rapport alapszemélynév a német Rappert (régebbi Ratbert) és Rappoldt (régebbi Ratbold) személynevek vegyülése. E két utóbbi összetett német (germán) név, és közös előtagjuk a Rat ’tanács’, utótagjuk pedig az ófelnémet beraht ’fényes’, illetve bald ’merész, bátor’ szó.
Kutnyánszky, Kutnyánszki: Összevethető a szlovák Kutňanský vezetéknévvel, amely elsősorban Kovarce (magyarul Kovarc) és Solčany (magyarul Szolcsány) településeken fordul elő. Solčany külterületén van Kutné lúky dűlő. A Kutňanský név kialakulhatott e dűlőnév előtagjából ’ott lakó, oda való, ott földet bíró’ jelentéssel. Kutné dűlőnév név előfordul a Vég mentén Lisková (Liszkófalu) és Nová Ves nad Váhom (Vágújfalu) külterületén is. Tehát máshol (a felsoroltakon túlmenően) is kialakulhatott ilyen nevű külterületre utaló lakóhelyi név.
A kutné szóalak a szlovák kutný ’turkáló, cserkésző’ melléknév semleges nemű, illetve többes számú alakja. Ilyenformán olyan helyre utal, ahol valami után kutattak, illetve valamilyen bányaművelés folyt (pl. agyagkitermelés, kőfejtés). Esetleg előfordulhat, hogy a szlovák kútny ’sarki, sarok-, zugbeli, zug-, valaminek a szegletében lévő’ melléknév átértelmezéseként keletkezett.
A FamilySearchből kirajzolódó kép alapján a Kutnyánszky ~ Kutnyánszki név mai Magyarországon való elterjedésének kezdőpontja a Tolna megyei Mözs lehetett, ahová a XVIII. sz. elő felében történt újratelepítés során szlovákok is érkeztek. Ezzel párhuzamosan Pečenice (magyarul Hontbesenyőd) községben adatolható az anyakönyvekben a Kutnianskÿ vezetéknév, egy generációval korábbról pedig Kovarcéban előfordul a Kutnansky (mai helyesírással Kutňanský) családnév.
Hiczó: A hasonlóság ellenére teljesen már eredetű ez a név, mint a Hizó ~ Hízó családnév. Ugyanis míg létezik a magyar híz(ik) szótő, a hic- szótő nem adatolható a magyarban.
A FamilySearch adatbázisa a nevet a XVIII–XIX. sz.-ból Nagyrőce (ma Revúca, Szlovákia), illetve Puhó (ma Púchov, Szlovákia) környékéről adatolja szlovák környezetből. A jelenkorban Szlovákiában a nőnemű Hicová ~ Hícová alakja adatolható. Ennek alapján a rekonstruálható szlovák kiindulási forma a Hico volt. Ez egy Hi- kezdetű személynév – pl. Hieronym ’Jeromos’, Hilbert, Hipolyt ’Hippolit’ – nyílt szótagos rövidülésének továbbképzése a szlovák -co kicsinyítő képzővel. Hasonlóhoz l. pl. Fico <: Filip ’Fülöp’, Jaco <: Ján ’János’, Laco <: Ladislav ’László’, Šteco <: Štefan ’István’.
Hizó, Hízó: Magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós a XVI. sz. elejétől adatol. Eredetileg külsőre utaló ragadványnév lehetett, amely arra utalt, hogy az elsőnek elnevezett ’feltűnően elhízott’ volt. Kázmér a hasonló motivációjú magyar vezetéknevek közt említi az alábbiakat: Duca, Duci, Dusza, Gombóc, Gömböc, Gönde, Hájas, Hízó, Köpcös, Kövér, Nagyhasú, Pofók (Pufók), Pohos, Potroh, Portohos, Sűrő (Sűrű), Széles, Temérdek, Terepély, Tüdős, Vasmat, Vastag, Zsíros, Zsufa.
Kincses, Kintses, Kinces, Kencses: magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós már a XIV. sz. első feléből adatol. Hajdú Mihály szerint ma a nyelvterület déli részén, Zala, Baranya és Békés megyében gyakoribb. Motivációja többes. Egyrészt társadalmi helyzetre utaló ragadványnévként azt jelölhette, hogy az elsőnek elnevezett ’tehetős’ volt. Ilyen értelmű vezetéknevek még: Boldog, Bő, Dukát, Dús, Fontos, Forintos, Gazdag, Jópénzű, Marhás, Pénzes, Tallér, Talléros, Vagyon, Vagyos, Zsíros. Másrészt foglalkozás-, illetve tisztségnév is lehet ’kincstartó, kincstárnok’ értelemben, azaz egy nemesi család, uradalom vagy más önállóan gazdálkodó szervezet (pl. városi tanács, céh) pénzügyi intézőjének megkülönböztető neve is lehetett.
Fellegi: Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárában csak a XV. sz.-tól megjelenő Felleg vezetéknevet adatolja, valamint a XVII. sz.-tól a rokon értelmű Felhő családnevet. Ezekhez azonban motivációt nem tudott adni, tehát ismeretlen az, hogy mi alapján kapták ezt a nevet az elsőnek elnevezettek.
A Fellegi név adatolásának hiánya miatt kérdéses, hogy ez egy ritka természetes névforma volt-e, és ezért maradt ki a családnévszótárakból, vagy mesterséges alakulat. A természetes névalakulás feltételezése esetén abból indulhatunk ki, hogy a magyar -i végződésnek apanévképzői szerepe is van, így a Fellegi név jelezheti egy Felleg ragadványnevű felmenő leszármazottait.
Ugyanakkor Fellegi névre magyarosított 1876-ban a budapesti Flisz Antal (gyermekeivel, Ottóval, Antallal és Irmával), 1881-ben a temesvári Flegel Ferenc (és gyermekei: László, Antal, Alajos, Laurencia, Emil, Emma, János és Ferenc), 1868-ban a k.-lődi Folk János, 1881-ben a szegedi Fischer János (és Antal gyermeke), valamint 1865-ben a pesti Polencsár Viktor és Irma.
A FamilySearchön a legkorábbi adatok a XVIII. sz. végéről Kolozsvárról, Dömösről és Alsótarócról (korabeli Alsó-Tvaroscz, ma Nižný Tvarožec, Szlovákia). Az előző kettő magyar környezetre utal, az utóbbi szláv (ruszin) görögkeletire, tehát több családról lehet szó, és az utóbbi esetben a korai névmagyarosítás sem zárható ki.
A Sipos F. Tamás és Nagy Sz. Péter, valamint a hasonló nevekben ún. megkülönböztető betűjel van. Ennek alkalmazását az anyakönyvi szabályok hol megengedik, hol tiltják. Eredetileg nem a családnév (vezetéknév) része, hanem az illető (vagy az egyik felmenője) a saját választása alapján alkalmazta. Ezért ezekhez konkrét magyarázatot ezen a fórumon nem tudok adni, minthogy itt a konkrét családtörténettől független, „természetes” névalakulással foglalkozhatom. Adott esetben a válaszhoz mindkét megnevezett esetén családtörténeti kutatást kellene végezni.
A megkülönböztető betűjel felvétele az esetek túlnyomó többségében az ún. „művészi álnév” kategóriájába esik. Ennek célja, hogy az érintettet egyértelműen meg lehessen különböztetni a hasonló nevű pályatárs(ak)tól. Van aki a teljesen új nevet vesz föl, pl. Ignotus vagy Alfonzó, de a többség nem ilyen radikális, hanem csak a megkülönböztető betűjel alkalmazásához folyamodik. A művészi álnév legtöbbször (illetve kezdetben) nem hivatalos név, így nem öröklődik: ez az eset Alfonzó esetén, akinek a fia Markos György humorista. Kevesebben a művészi álnevüket anyakönyveztetik is, ilyen volt Ignotus is, akinek a fia (a közös névváltozás után) Ignotus Pálként alkotott. A megkülönböztető betűjel alkalmazására dokumentált eset Hegedűs D. Géza színész, aki Hegedűs Gézaként született, és a gyermekét is csak Hegedűs Barbarának hívják. A D. megkülönböztető betűjelet Hegedűs Géza íróról való megkülönböztetés végett használja. Ez egyébként a tipikus motiváció: a fiatalabb pályatárs alkalmazza a névmódosítást egyrészt a régebben a pályán lévő iránti tiszteletből, másrészt a névegyezés elkerülése némiképp elvárás is.
A megkülönböztető betűjel megválasztása teljesen önkényes és egyéntől függő motivációjú: lehet az anya vezetéknevének első betűje, de bármi más is. Ez az, amit gyakran csak kimondottan intim családi feljegyzésekből, visszaemlékezésekből lehet(ne) megtudni.
A Wikipedia Nagy Sz. Péter esetén megemlíti, hogy az eredeti neve Nagy Péter volt. Sipos F. Tamás esetén nincs ilyen utalás, de minthogy ő zenész, vélhetően az ő esetében is a maga választotta művészi álnévről van szó.
Ui. A fentihez hasonló jelenség az azonos nevűek sorszámozása (jellemzően római számmal). Ezt az illető nem feltétlenül önkéntesen vállalta, illetve lehet, hogy maga nem is alkalmazta. Gyermekkoromban volt ismert futballista a Dunai testvérpár, akiket a jobbadán csak vezetéknevet használó sportsajtó Dunai I. és Dunai II. néven emlegetett („sportolói álnév”). A régi rendőrviccek egyik állandó szereplője Kovács XXIII. tizedes volt: a szolgálati jogviszonyban az azonos nevűeket (vezetéknevűeket) is volt, hogy így különböztették meg. Ezeknek egyébként elég pedigrés előtörténete van, mivel eredetileg a nemesi címereskönyvekben szerepeltek ilyen sorszámozott megkülönböztetéssel az azonos vezetéknevű, de nem rokon (vagy genealógiailag elkülönült) nemesi családok: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Siebmacher-siebmacher-wappenbuch-1/der-adel-von-ungarn-magyarorszag-2/csaladok-29/?page=30
