Egyébként a 19 sz. derekára egy viszonylag jómódú parasztpolgári közösség lett, akiknek szép bevételük volt a szőlő- és bortermelésből, az újfalusi boroknak jó híre volt és Pest-Buda mellett még állítólag Bécsbe is jutott belőlük.
A szőlészet-borászat mellett gyümölcstermeléssel és némi gabonatermeléssel is foglakoztak, de a talaj gabonatermesztésre nem volt túl jó minőségű, ezért gabonát inkább csak önellátásra termesztettek.
Voltak olyanok is, akik a hajózásból vagy vendéglátásból éltek, több kocsma és csárda is volt a faluban, ill. a környékén. :-)
A falu társadalma ekkorra már elég élesen különvált jobb módúakra és szegényebekkre, a gazdagabb lakosok a Felszegen, a szegényebbek az Alszegen tömörültek.
Aztán 1946-ban jött a kitelepítés, mint oly sok más virágzó sváb faluban. :-(
A Mi svábok c. könyv 6 oldalon át foglalkozik Szigetújfaluval, igaz ebben sok kép is van.
A szigetújfalusi svábok legkorábbi történetéről annyit ír, hogy a falu Savoyai Jenő birtokaihoz tartozott, aki az oszmánok elleni felszabadító háborúban (1683 - 1697) szerzett érdemeiért kapta a Csepel-szigeti birtokot az Udvartól.
A könyv szerint az első sváb telepesek a 17. sz. legvégén érkezhettek a faluba, a legrégibb fellelt házassági anyakönyvi bejegyzés 1702-ből való.
Az 1728-as összeírás szerint már sok sváb család élt a faluban.
A könyv szerint az újfalusi (Ujfluch) svábok sok helyeről származtak és itt olvadtak össze faluközösséggé.
Az alábbi származási helyeket emeli ki, de inkább csak a nagyobb tartományok szintjére lebontva:
- Frankónia (ebbe gondolom, hogy Baden-Württemberg és Bajorország frank régióit is bele kell érteni).
- Svábföld (Württemberg legnagyobb része tartozik ide, de van aki ide számítja Badent is)
- Elzász-Lotharingia
- Osztrák Örökös Tartományok.
Szóval eléggé vegyes származásúak voltak az újfalusi svábok, a német nyelvterület sok különböző régiójából verbuválódtak össze.
Sok mindent nem tudok. Pest megye története szerint 1696-ban még szerbek éltek a Csepel-szigeten. A 1728-as országos adóösszeírás szerint 1708 körül telepítette Savoyai Jenő.
Soroksár interneten megtalálható online családkönyvében vannak szigetújfalusi családok is, a származási helyeknél lehet megnézni.
A Schwäbische Türkei, a Sváb Törökország nyelvjárási összetételéről volt egy jó kis térképem, de sajnos sehol nem találom.
Annál azért jóval nagyobb nyelvjárási tarka-barkaság volt, mint ahogy ebben a Mannherz-féle összefoglalóban szerepel, de az alapvetően igaz, hogy Tolnában és Baranyában a hesseni és a fuldai eredetű nyelvjárások voltak a meghatározóak.
A Pest vármegyei Ikladon pl. az történt, hogy hiába érkezett az első telepescsoport a déli frank övetetbe tartozó Kraichgauból, ill. a sváb - déli frank átmeneti övezetbe tartozó Heilbronn térségéből, hamarosan a második nagy telepescsoport, a Felső-Stájerországból érkezett stájerek dunai bajor nyelvjárása lett dominánssá, mivel ők számszakilag is többen voltak, emelett módosabbak is voltak, a falu vezető rétegét alkotó egésztelkes jobbágyok nagy része közülük került ki.
Tehát itt is egy alapvetően dunai bajor típusú Mundart alakult ki, némi déli bajor (Südbairisch) és déli frank, sváb színezettel, ill. a szókincsben számottevő szlovák elemmel, amelyet a környező tót falvak nyelvéből vettek át.
A hazai németség nyelvjárásai úgynevezett keverék nyelvjárások, jelen formájukat már az új hazában, tehát magyar földön nyerték.
A nyugat-magyarországi németség északi szárnyát a Mosoni-síkságon lakó Heidebauerek alkotják, akik nevüket a síkság nevéről (Heideboden) kapták. Tőlük délre a Sopron vidéki heáncok, illetve poncichterek élnek. Nyelvileg e terület Alsó-Ausztria folytatása, de bizonyos sajátos helyi fejlődést is megfigyelhetünk. A Rába-Lapincs-köz német falvai már inkább stájer jellegűek (délbajor dialektus).
A Dunántúli-középhegység nemcsak földrajzilag, hanem nyelvjárásilag is egy keleti és egy nyugati szakaszra osztható, melyeket a Móri-árok választ el egymástól. Északon önálló Nagybörzsöny, melynek sajátos déli bajor nyelvjárása rendkívül archaikus vonásokat őriz. A Budai-hegyvidék német nyelvjárásai dunai bajor jellegűek, néhány német sziget e terület peremén azonban ki tudta vonni magát a bajor hatás alól: a Cserhát hegységben Berkenye, Szendehely és Katalinpuszta keleti frank nyelvjárást,Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Dunabogdány meglehetősen egységes rajnai frank-dunai bajor keverék nyelvjárást beszél, ez jellemzi a Dorog melletti Csolnokot is.
Buda és Pest egészen a századfordulóiga keleti dunai bajor (bécsi) köznyelv hatását közvetítette a környező német falvak felé. Pest és Soroksár sváb elemekkel vegyes bajor nyelve Dunaharaszti felvégén keresztül átmenetet képez az ottani alvégen és a Taksonyban beszélt sváb nyelvjáráshoz. A Csepel-sziget német falvainak nyelvét főleg a konzervatívabb jelleg választja el a Budai-hegyvidéktől.Pilisvörösvár nyelvjárásának a rendkívül erős diftongizálás, valamint a bécsies monoftongizálódás, a beszéd nyugtalanabb dallama ad különleges jelleget a környezethez viszonyítva.
Többszörös nyelvjárási rétegződés jellemzi a Vértes németségét is: a dunai bajor nyelvjárások mellett a Bakony hegység keleti peremén, valamint a velencei-hegységben elbajorosodott rajnai frank maradványokat találunk. A középhegység nyugati részén a bajor mellett rajnai frank (Kislőd, Városlőd, Bánd) és déli frank (Balaton-felvidék) nyelvjárásokat beszélnek, a délkelet-dunántúli és észak-bácskai tömb nyelvjárásai frank és sváb jellegűek.
Tolna megye nagy részén egy hesseni, délen, Baranyában egy fuldai jellegű nyelvjárásterület alakult ki, amire ennek a csoportnak az elnevezése - stiffoller, azaz Stift Fuldaer, Fuldaapátságiak is utal. (Sajátos kolbászkészítményük a vidék magyarságánál is stifolder néven közkedvelt.)
Somogyban erősen jelentkezik a bajor elem, főleg a szókincsben. A stiffollerek túlnyomó többsége Baranyát lakja, ettől északra keskeny sávot alkotnak csupán (Mucsi, Závod).
Sváb nyelvjárást találunk a Duna menti Hajóson a tolnai Televen, Kisdorogon, Zombán, valamint - frank elemekkel keverten - Apar és Gyód községekben is.
Teljesen magában áll a ma már Pécshez tartozó Nagyárpád allemann dialektusa.
A Tokaj-Hegyalja német falvaiban a nyelvjárásokra sváb magánhangzó- és frank mássalhangzórendszer jellemző.
Megvetettem Gerhard Seewann könyvét a magyarországi németek történetéről. Az létszik hogy nem a német bevándorlás érdekli őt, hanem a 1848 utáni időszak. A középkori németeket elintézi 60 oldalon. A pilisi sváb bevándorlásról szóló tartalmilag téves szöveget szó szerint kimásolta a 19.század végi Pest vármegyei monográfiából. A 1960-as években megjelent Pest megye történetében már teljesen korrekt, évekre lebontott adatok vannak a német bevándorlásról.
A Vajdaság ebből a szempontból lényegében a Bácskához tartozik, úgy is hívták régen, hogy Alsó-Bácska.
A Bánátban nem vagyok biztos, de úgy tudom, hogy ott is inkább a frank típusú nyelvjárások (rajna-frank, hesseni) domináltak, nem pedig a bajor típusú nyelvjárások, amelyek elsősorban a főváros környékén és az Észak- és Közép-Dunántúlon koncentrálódtak (Budai-hegyvidék, Pilis, Vértes, Bakony, Komárom-Esztergom vármegye további részei stb.).
