Kincses, Kintses, Kinces, Kencses: magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós már a XIV. sz. első feléből adatol. Hajdú Mihály szerint ma a nyelvterület déli részén, Zala, Baranya és Békés megyében gyakoribb. Motivációja többes. Egyrészt társadalmi helyzetre utaló ragadványnévként azt jelölhette, hogy az elsőnek elnevezett ’tehetős’ volt. Ilyen értelmű vezetéknevek még: Boldog, Bő, Dukát, Dús, Fontos, Forintos, Gazdag, Jópénzű, Marhás, Pénzes, Tallér, Talléros, Vagyon, Vagyos, Zsíros. Másrészt foglalkozás-, illetve tisztségnév is lehet ’kincstartó, kincstárnok’ értelemben, azaz egy nemesi család, uradalom vagy más önállóan gazdálkodó szervezet (pl. városi tanács, céh) pénzügyi intézőjének megkülönböztető neve is lehetett.
Fellegi: Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárában csak a XV. sz.-tól megjelenő Felleg vezetéknevet adatolja, valamint a XVII. sz.-tól a rokon értelmű Felhő családnevet. Ezekhez azonban motivációt nem tudott adni, tehát ismeretlen az, hogy mi alapján kapták ezt a nevet az elsőnek elnevezettek.
A Fellegi név adatolásának hiánya miatt kérdéses, hogy ez egy ritka természetes névforma volt-e, és ezért maradt ki a családnévszótárakból, vagy mesterséges alakulat. A természetes névalakulás feltételezése esetén abból indulhatunk ki, hogy a magyar -i végződésnek apanévképzői szerepe is van, így a Fellegi név jelezheti egy Felleg ragadványnevű felmenő leszármazottait.
Ugyanakkor Fellegi névre magyarosított 1876-ban a budapesti Flisz Antal (gyermekeivel, Ottóval, Antallal és Irmával), 1881-ben a temesvári Flegel Ferenc (és gyermekei: László, Antal, Alajos, Laurencia, Emil, Emma, János és Ferenc), 1868-ban a k.-lődi Folk János, 1881-ben a szegedi Fischer János (és Antal gyermeke), valamint 1865-ben a pesti Polencsár Viktor és Irma.
A FamilySearchön a legkorábbi adatok a XVIII. sz. végéről Kolozsvárról, Dömösről és Alsótarócról (korabeli Alsó-Tvaroscz, ma Nižný Tvarožec, Szlovákia). Az előző kettő magyar környezetre utal, az utóbbi szláv (ruszin) görögkeletire, tehát több családról lehet szó, és az utóbbi esetben a korai névmagyarosítás sem zárható ki.
A Sipos F. Tamás és Nagy Sz. Péter, valamint a hasonló nevekben ún. megkülönböztető betűjel van. Ennek alkalmazását az anyakönyvi szabályok hol megengedik, hol tiltják. Eredetileg nem a családnév (vezetéknév) része, hanem az illető (vagy az egyik felmenője) a saját választása alapján alkalmazta. Ezért ezekhez konkrét magyarázatot ezen a fórumon nem tudok adni, minthogy itt a konkrét családtörténettől független, „természetes” névalakulással foglalkozhatom. Adott esetben a válaszhoz mindkét megnevezett esetén családtörténeti kutatást kellene végezni.
A megkülönböztető betűjel felvétele az esetek túlnyomó többségében az ún. „művészi álnév” kategóriájába esik. Ennek célja, hogy az érintettet egyértelműen meg lehessen különböztetni a hasonló nevű pályatárs(ak)tól. Van aki a teljesen új nevet vesz föl, pl. Ignotus vagy Alfonzó, de a többség nem ilyen radikális, hanem csak a megkülönböztető betűjel alkalmazásához folyamodik. A művészi álnév legtöbbször (illetve kezdetben) nem hivatalos név, így nem öröklődik: ez az eset Alfonzó esetén, akinek a fia Markos György humorista. Kevesebben a művészi álnevüket anyakönyveztetik is, ilyen volt Ignotus is, akinek a fia (a közös névváltozás után) Ignotus Pálként alkotott. A megkülönböztető betűjel alkalmazására dokumentált eset Hegedűs D. Géza színész, aki Hegedűs Gézaként született, és a gyermekét is csak Hegedűs Barbarának hívják. A D. megkülönböztető betűjelet Hegedűs Géza íróról való megkülönböztetés végett használja. Ez egyébként a tipikus motiváció: a fiatalabb pályatárs alkalmazza a névmódosítást egyrészt a régebben a pályán lévő iránti tiszteletből, másrészt a névegyezés elkerülése némiképp elvárás is.
A megkülönböztető betűjel megválasztása teljesen önkényes és egyéntől függő motivációjú: lehet az anya vezetéknevének első betűje, de bármi más is. Ez az, amit gyakran csak kimondottan intim családi feljegyzésekből, visszaemlékezésekből lehet(ne) megtudni.
A Wikipedia Nagy Sz. Péter esetén megemlíti, hogy az eredeti neve Nagy Péter volt. Sipos F. Tamás esetén nincs ilyen utalás, de minthogy ő zenész, vélhetően az ő esetében is a maga választotta művészi álnévről van szó.
Ui. A fentihez hasonló jelenség az azonos nevűek sorszámozása (jellemzően római számmal). Ezt az illető nem feltétlenül önkéntesen vállalta, illetve lehet, hogy maga nem is alkalmazta. Gyermekkoromban volt ismert futballista a Dunai testvérpár, akiket a jobbadán csak vezetéknevet használó sportsajtó Dunai I. és Dunai II. néven emlegetett („sportolói álnév”). A régi rendőrviccek egyik állandó szereplője Kovács XXIII. tizedes volt: a szolgálati jogviszonyban az azonos nevűeket (vezetéknevűeket) is volt, hogy így különböztették meg. Ezeknek egyébként elég pedigrés előtörténete van, mivel eredetileg a nemesi címereskönyvekben szerepeltek ilyen sorszámozott megkülönböztetéssel az azonos vezetéknevű, de nem rokon (vagy genealógiailag elkülönült) nemesi családok: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Siebmacher-siebmacher-wappenbuch-1/der-adel-von-ungarn-magyarorszag-2/csaladok-29/?page=30
A Nemes családnevet Kázmér Miklós először 1335-ből adatolja. De természetesen családonként változóan ennél újabb alakulású is lehet. Ő még az általam a 16303-asban adott motivációkon túl egy továbbit is lehetségesnek tart, azt, hogy egy nemes szolgáját is jelölhette. Ilyen módon tehát a Császár, Király, Gróf, Pap stb. vezetéknevek sorába is tartozhat.
Nemes: Magyar családnév, amelynek motivációja többes:
1. Jogállási névként olyan kisnemes (bocskoros nemes) megkülönböztető neve lehetett, aki nem nemesek (falun jobbágyok, városban polgárok) közt, velük azonos életkörülmények közt élt.
2. belsőre vagy külsőre utaló ragadványnévként „tiszteletre méltó, értékes, jó tartású, arányos termetű, szép arcú személyekre is alkalmazták”.
3. Mint minden magyarosnak érzett vezetéknév esetén hivatalos névadás keretében is felvehették. Hajdú Mihály összefoglalásában: „Igen sokan, főleg Neugeboren, Neumann, Neumeister, Neuwirth, Nemcsik nevűek, de Nábróczky, Neszvada, Neuhercz, Neuhold, Neuhred, Neuwelt, Nezseszány nevűek is magyarosítottak erre a XIX. században.”
Az 1. és 2. motiváció esetén a név kialakulása régi is lehet. Este majd megnézem Kázmér Miklósnál, hogy ő mikortól adatolja.
Bomlász: A legkorábbi adatát egy 1898. évi születési anyakönyvben találtam meg a FamilySearchön, ahol a Sándor keresztnevű gyermek Gelsén született, az azonos nevű apa pedig Balkányban. Itt még a családnév még Bomlás alakú, de az 1900-tól kezdődő bejegyzésekben már Bomlász. Fontos lehet, hogy az apa vallása görög katolikus volt.
Azt kezdettől fogva kizártam, hogy a név a magyar bomlik igével állna kapcsolatban, még a Bomlás formájában is. A görög katolikus vallás keleti szláv gyökerek felé mutat. Egy anonim belorusz dolgozat, amely Fehéroroszország Litvániával határos vidékén (a Hrodnai terület voranavai és lidai járásainak határán) lévő falu nyelvjárását dolgozza föl, említi a Бомлясь /bomlʲȧszʲ/ nevet. Emellett szerepel a Бомляк /bomlʲȧk/ név is. Ennek megfelelően azonosítható egy Бом- (Bom-) alapnév, amelyhez a -як (-jak), illetve -ясь (lengyeles latinizációval: -jaś) kicsinyítő képzők járultak. Az -л- (-l-) a keleti szláv nyelvek azon fonológiai sajátosságát tükrözheti, hogy a lágy ajakhangok után egy szervetlen -l- hang jelenik meg. Ilyen módon ennek a névnek a lengyel fonetika szerint az igen ritka Bomaś vezetéknév felel meg. A lágy сь (lengyel ś) hang nem létezik a magyarban, a magyar fül egyaránt helyettesítheti s vagy sz hanggal, és ez indokolhatja a korai előfordulások kettősségét.
A név a ruszin levándorlással kerülhetett a Nyírségbe. Kérdés, hogy fehérorosz területen alakult-e ki, vagy a fenti előfordulás annak köszönhető, hogy a család másik ága az eredeti lakóhelyről nem délre, hanem északra települt át.
Skrenyó: Vö. a szlovák Škreňo családnevet. Ez vélhetően a szlovák škeriť (sa) ’<fogát> vicsorítja; vigyorog’, illetve škraň(a) ’áll(kapocs)’ szavakkal összefüggő, expresszív származék. Azaz eredetileg feltűnő fogú vagy állkapcsú személy ragadványneve lehetett. A név jelenlegi szlovákiai településszintű előfordulásaihoz l. https://slovnik.juls.savba.sk/?w=%C5%A1kre%C5%88o&s=prefix&c=S76a&cs=&d=priezviska#
Vojtonoszki, Vojtonovszky, Vojtonószki: Ez vélhetően a lengyel Wojtanowski családnév kiejtésében magyarosodott változata. Ez formailag egy Wojtanow- névkezdetű településre utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, az ottani birtokot jelölő lengyel lakosnév. Ilyen nevű települést azonban nem találtam. Ezért valószínűbb, hogy apanévről van szó, amely az -owski képzővel alakult a felmenő Wojtan személynevéből. Ez utóbbi a lengyel Wojciech (< ősszláv *vojь ’harc; had; harcos’ + *těchъ ’nyugalom, enyhülés; vigasz, öröm’) személynév rövidülésének továbbképzése az -an személynévképzővel.
A kurafi szó első említésekor még kwrwafÿ, azaz kurvafi, ennek egyszerűsödött a kiejtése a magyarban a szláv kura behatása nélkül. Ilyen még: muszka népnév < Moszkva, népies pitar < pitvar. Közvetve viszont mégis van összefüggés, mert a magyar kurva szintén szláv eredetű, ahol ugyanúgy a közszláv kur ’kakas’ szó származéka, mint a kura ’tyúk’, csak más képzővel.
Ganczos: A névtárakat konzultálva az a valószínű, hogy a cz betűpár olvasatának nem a gyakoribb c, hanem a cs hang felelhet meg, így a magyar Gáncsos családnév írásváltozatáról lehet szó. Ezt Kázmér Miklós a XVI. és XVIII. sz.-ból az Erdélyi Személynévtárban és udvarhelyszéki okiratokban adatolja. Ez betegségre vagy jellemre utaló ragadványnév lehet a régi gáncsos ’keléses’, illetve ’vétkes, gonosz’ melléknévből.
Kura: Vö. lengyel, cseh és szláv Kura családnév. Ez az állatnevekről vett ragadványnevek körébe tartozik: a kura szó mindhárom nyelvben ’tyúk’ jelentésű.
Adott esetben nem valószínű, de az újlatin Cura vezetéknév kiejtés szerinti írásmódjáról is szó lehetne. e név jelentéséhez vö. spanyol cura ’gyógymód, gyógykezelés, kúra; lelkész, pap’.
Kuna: Ez a nevet Kázmér Miklós a XVII. sz.-ból Csík-Gyergyó-Kászon névanyagából adatolja, és magyar névnek tartja a régi magyar kuna ’nyestbőr mint adófajta; menyét, nyest’ szóból.
Meg kell ugyanakkor mondani, hogy ez a kuna szó a szlávból ered, és ezért a Kuna családnév az összes környező szláv nyelv névanyagában előfordul. Ekkor is elsősorban állatnévről vett ragadványnévnek kell tartanunk a szláv kuna ’nyest, nyuszt’ szóból, de másodlagosan prémvadászt, illetve viszonylag vagyonos személyt is jelenthet, mivel a nyestbőr értékmérő eszköz volt. (Innen van a mai horvát kuna pénznem neve.)
Smatarla: Szerintem ez ll > rl elhasonulással alakulhatott ki egy korábbi *Smatalla formából, amely pedig az l hang megnyúlásával keletkezhetett a kiindulási Smatala alakból. Ez utóbbihoz adódik az ukrán Шматала (Smatala), igen ritka lengyel Szmatała családnév, valamint a nem adatolható, de lehetséges cseh Šmatala vezetéknév. Ezek az elsőnek elnevezett jellegzetes viselkedésére, szokására utaló igenévi formák, a lehetséges jelentéshez vö. az ukrán шматувати (smatuvati) ’darabokra tép/tör, szétszaggat’, illetve a cseh šmatat(i) ’tapint, érint, tapogat’ igéket.
Az is lehet, hogy a szlovák Šmatrala hangátvetéses változatáról van szó. Ennek motivációja ugyanaz, mint amit a fenti cseh esetben, csak a kiindulás a szlovák šmátrať ’tapogat(ózik)’ ige.
