Nem kifejezetten neked, de ha már felmerült, általában a témához szólnék hozzá, megvilágítva kicsit a másik oldalt is. Nem leszek vele közkedvelt, de kifejezetten szeretem ezt a szerepet.
"Ha bekrepált a kerékpár akkor az ember hajára kenheti hogy van kerékpárút."
Kérdezem: azokban a régi, rettenetes időkben, amikor még nem lehetett feltenni a kerékpárt a villamosra, az emberek ezt hogyan oldották meg? * Gondolom, nem haltak ott meg a biciklijük mellett a helyszínen, mondván, akkor innen nincs tovább?...
Mondok rá egy - megtörtént - megoldást: odament a kerékpáros az ipari járművezetőjéhez, hogy figyi, ez van, tudja, hogy ezen nem lehet vinni, de itt másmilyen aznap épp nem jár, nem e lehetne e lécci? Aztán lehetett. Nem voltak sokan, korrekt volt, bajt nem csinált vele... És hazajutott.
Lehetőségünk szerint segítsük egymást, ez fontos. Lenne.
Azt gondolom, hogy akkor, azon a mítingen, ahol kitalálták, hogy engedjenek csak a Tátrán, csak kocsinként egy kerékpárt szállítani, ott is ez járhatott a fejekben. Nemes gesztus. Csak végiggondolni már nem jutott idő és kapacitás, utólag meg már nem vizsgáljuk a dolgot, hiszen lehet, hogy nem volt hibátlan, és jól kidolgozott ötlet ebben a formában, csiszolni kéne még rajta. Olyan meg nincs ebben az országban, hogy valaki felvállalja, hogy hibázott.
Ott ezt kitalálták, aztán odalent élesben meg majd megoldják a menetrend tartása mellett, hogy pl.:
- Csúcsban, a legtömöttebb villamosra is rendszeresen felrakja a legtörékenyebb nő a világ legnehezebb bicóját ( egy lámpa bukta, amíg felkerül, egy, amíg le )
- Kocsinként egy bicikli, a járművezető meg próbáljon szétválasztani családokat, barátokat ( lámpa bukta, vagy lesz*rja, ahogy a bicósok a szabályokat ). Kiváltképp jó, ha hárman vannak, mondjuk két szülő plusz gyerek.
- Akkor is felteszik, ha épp helyreáll a vonal a bedőlés után, légrés nélkül kitömve a villamos, és a járművezető könyörög a mikrofonba, hogy ne erre, jön még kettő mögötte ( ide 2 perc volt, amíg feltette a hölgy a sajátját és a gyerekét, és 3 perc, amíg leszedte! )
- Lesz*rják, hogy a cafra nem lehet, és simán használják pl. kajafutárok hazajutásra, de volt, hogy ötöt(!) raktak rá fel a Gellért térnél, két lámpába került a vezetőnek lekönyörögni őket. És nem, nem az a jó megoldás, hogy engedjük a cafra is, mivel se elég hely, se elég ajtó nincs rajta egy sima csúcshoz se.
- Olyan is megesett már a történelem során, hogy egy fiatal társaságból két fő biciklivel volt, kettő nem. Először feltették egy kocsira a kettőt, majd a járművezető kérésére egyik áttette a sajátját a másikba, ahol hezitált, majd leugrott a záródó ajtón át, hogy visszaszaladjon a másik kocsiba a barátaihoz. A bicó fennmaradt, ő lent. Vissza kellett nyitni. Két lámpa bukta a Móriczon. A Gárdonyiig mentek amúgy ( egy megálló ).
- A kerékpár előfordul igen komplex kombinációk részeként is - bár tény, korántsem olyan gyakran, mint a babakocsi. Értsd: van még mellé valami utascserelassító tényező: gyerek, futóbicikli, kutya, vagy csak a puszta tömege, felszereltsége, stb.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni, szándékosan gyűjtöttem ki pár szélsőséget azok közül, amiket magam láttam. A sztori egyik végén van a rászoruló biciklis, a másikon meg ezek - és nagyon erősen ez utóbbiak felé billen a mérleg nyelve. Aztán megy a fejvakarás, hogy miért olyan lassú a villamos, meg miért esik szét a fonódó. Hát azért, mert mindent megteszünk érte, hogy lassítsuk ( mint pl. kívülre ragasztott QR kód ).
Tömören tehát a probléma:
1, Kitaláljuk, hogy megváltjuk a világot, bevezetünk valamit átgondolt szabályozás és ellenőrzés nélkül, holott pl. sima ügy lenne leszabályozni, hogy hétvégén, plusz hétköznap csúcson kívül lehessen vinni, esetleg egy jobban érezhető összegbe kerüljön, amit egyszer kifizetsz, hogy ne kelljen hazasétálni a hibás bicóval, de nem napi szinten használod, stb.., De tény, hogy ezt ellenőrizni, és bűntetni is kéne.
2, Azzal számolunk, hogy bevezetjük, jópofa, lesz néha egy-egy elromlott bicós, sérült, rosszul van, stb., nekik segít. Ez igaz is. De nem számolunk a valósággal, illetve, hogy az a másik véglet mit okoz ( lásd az előbbi példákat ) a forgalomban.
Szóval a topictársnak annyiban igaza van, hogy kéne egy szigorúbb szabályozás erre az egészre. Mondom ezt úgy, hogy rendszeresen kerékpározok, még sose tettem fel villamosra ( továbbra is vallom, hogy aki kerékpárt választ, az tekerjen, és ez megint nem a konkrét esetre vonatkozik, de mint írtam, nagyon nem az az általános ). Bármikor megeshet, hogy rászorulok majd, és élnem kell a lehetőséggel, ahogy itt a topictárs. Akkor - egyszer, kétszer az életben - fogok neki örülni.
Igaz, én az a kerékpáros vagyok, aki Kresz szerint közlekedve tökéletesen együttél az autósokkal is, és a bicikliről nézve is toronymagasan a kerékpárosok tűnnek neki a leggyökerebb közegnek a közlekedők sorában.
*.: Tudom, "hozzukvisszaalovaskocsitis." Bár, ha visszatérne vele az ésszerűség, gondolkodás is egy döntés meghozatalánál, nem csak az, hogy mi az aktuálisan trendi, és hogyan tudunk vele benyalintani egy nagyobb rétegnek, lehet, tényleg támogatnám.
