[Buda maraton 2010]

 

Rendkívül szeretetre méltó pálya volt, csak megint kevés voltam hozzá.

 

Az elejét nem akartam ellazázni.

Egyrészt, mert az egész maraton csak kétórásnak ígérkezett, szóval itt elvileg végig nyomni kell keményen.

Másrészt pedig jobb elkerülni a kezdeti bedugulásokat.

 

A reptér és az első emelkedők azért szépen megnyújtották a sort. Így az első beszűkülésen, amikor beértünk az erdőbe, sikerült is elkerülni a torlódást, végig tudtam tekerni. Ez jó volt. Az utána következő köves singletrack a nyergen már torlódós volt, nem lehetett tempót menni. Nem is szólva az első komolyabb szűk lefeléről, ahol idegeskedtem egy sort, a fékkart markolászva.

 

Jó-jó, mondhatnánk, ha valaki egyedül akar lefelé menni, akkor az vívja ki magának az egyedüllétet a felfeléken. Na de itt már az első 50-60 emberről van szó, nem igaz, hogy ennyire kell óvatoskodni.

 

Naszóval leértünk az első frissítőig, itt 36 percnél voltam. Nem álltam meg, még tartottak a kulacsok, viszont elfáradtam. Utolért Urbán Zsolti (Akitlosz, anno topikos volt), dumáltunk egy sort, majd szép lassan elhagyott (a végén 4 percet vert rám).

 

Következett a téglagyár-Csúcs-hegy szakasz kék jelzése, ami a haza-időfutamom felső szakasza. Mértem egy részidőt, itt 15%-kal voltam lassabb, mint a múltheti hazautamon, ez még akár bele is fér egy normális maratonos tempóba. De már nem esett jól, le kellett váltanom kistányérra, ami előbb-utóbb sikerült is.

 

Az első kör 1:02 lett, tavaly órán belül voltam. :-( Benyomtam egy zselét.

 

A második körben visszamásztunk a Virágos nyereghez (három pohár vizet ittam), majd egy szuper kanyargós ösvényen legurultunk Óbuda felé. Aztán Erdőalja út vége és megint vissza a Virágos nyereghez. Itt egy rövid, de igen meredek huplin kellett feltekerni, ami ugyan sikerült, de utána bevettem egy Mg tablettát (és ismét két pohár víz elfogyott - meleg volt)

 

Egyre jobban éreztem a görcsveszélyt. A haladós részeket nem tudtam tempóból kitekerni. A motokrossz pályák felé vezető utacskán átugrattam egy kis kőkombinációt, mire leértem, bejelzett a combom :-). Aztán egy kis technikai gond kísértett; a szuszogó aljánál hátul beváltottam a küllőkhöz, szerencsére ki tudtam rángani a láncot.

 

A HHH-ra azért sikerült feltekerni. Nem örültem annak, hogy a kistányért pont itt nem tudtam használni (előző nap véletlenül elállítottam az első váltó határoló csavarjait; csak néha váltott le), ez is felesleges erőlködést jelentett, ami nem esett jól a combomnak. 

 

A HHH tetején lévő pingpong asztaltól lefelé estem egy kicsit, minigörcs jött, közben egy kulacsot is elhagytam, visszamentem érte. Letekertem a lépcsőkön, meredek árnyas út, HHH aszfaltnál jobbos, köves lejtő. Csak egy kanyart egyenesítettem ki a fák közé. Az útra visszatérvén bénáztam és egy elsőkeréken ugrálás közben megint belémnyillalt a görcs.

 

Itt meg is előztek, de követtem az embert. Átvágtunk a Szépvölgyi úton, majd egy parkoló végére pakolt dombon. Innen a Határ-nyereghez a kedvenc köves lejtőm vitt, aminek sajnos mindkét szélén álltak, így kénytelen voltam középen, a legkövesebb részen átrombolni. Nyammm, csodás volt!

 

A srácot tovább üldöztem, majd befogtunk még két embert, de a céltól másfél km-re, a biciklis sétányon kénytelen voltam látványosan leszakadni róluk, mert megint befigyelt a görcs.

 

Szerencsére nem jöttek mögöttem, nem kellett izmolnom. A befutó előtti végső füves meredek legvégét már nem is kockáztattam be.

 

Órámból: DST=35,37km 2ó03p avs=17,2 km/ó max=52 km/ó

Idén én is kategóriát váltottam, ezért itt egy jól hangzó 5. helyet sikerült elcsípni :-)

 

Mindig elcsodálkozom, hogy az első maraton mennyire kicsinál. Az első háromnegyed óra ment csak, utána fáradtság, görcs. Nem eléhezés, hanem elfáradás. Lehet, hogy vissza kéne térni az esti edzésekre, amikor nyugisan tudnék egyóra feletti edzéseket is tartani.

 

Na jól kipanaszkodtam magamat. Akkor egy kis pozitív szemlélet is jöjjön: a lefeléken szerintem az átlagosnál jóval bátrabb vagyok, azzal nincs hiba. És bírom a meleget, bár annyira nem volt kánikula.

 

Már csak állóképességben kellene sokat-sokat javulni.

 

u.i.

Köszönöm a sok-sok pálya széli biztatás, jól esett. Macinak külön köszönöm a csomagmegőrzést.