Elsősorban nagyot gratulálva a teljesítőknek, külön a szépszámú nagyszerű eredményt elérőnek, röviden megemlékeznék sárvári futásomról.

Sárváron nem könnyű leégni. Főleg, ha a versenyző felkészült. De ha nem, a szervezők még naptejet is biztosítanak.
Körülbelül ez volt az egyetlen vonatkozás, amely szerint felkészültem a versenyre, a reggeli 3 óra autózás, gyors rajtszámfelvétel után szép komótosan lekentem magam, pihentem kicsit a kocsiban, aztán már mehettem is a rajthoz, a sok ismerős közé.
Azt tudtam, hogy nem sokat futottam az idén, de most meg is néztem: tavaly október eleje óta futottam összesen 24 órát (ebben volt egy maraton, meg egy fél 50-es OB), ebből 10-et november közepéig, 7-et márciusban, 7-et áprilisban.
Hogy miért neveztem 24 órára? Praktikusan mert páros évben 24 órára szoktam nevezni. Aztán beneveztem az Ultrabalatonra is, így szükség lett volna éjszakai futásra is.
Hogy miért neveztem egyáltalán? Nem volt erőm nem elmenni. Sárvár, az Sárvár.
Az volt a koncepcióm, hogy lassan futok, és akkor nem fáradok el annyira.
A bal lábam koncepciója az volt, hogy már az első kör bócorgásánál is "behúzott". 4 éve "tönkrevágtam" (azóta alig bírok 1:30-on belüli félmaratont futni...), időnként tiltakozik. Hogy mi baja, nem tudom, sem erőm, sem időm nincs utánajárni. Beszélgetős tempóban, 6 percen kicsit kívüli köröket mentem két órán keresztül. Szerencsére a bemelegedést követően a lábam sem tiltakozott (kivéve a 20. kört, amikor kicsit belehúztam, futottam vagy 100 m-t az egyik váltó gyors emberével, gondolom kb. 4 perces tempóban). Inni előtte is ittam (végigittam a választékot: víz, c-vitamin, magnézium, kalcium, a szénsavas vizet kihagytam), de ezután elkezdtem enni is. Krumplistészta volt délben, aztán pogácsát, kiflit, szendvicseket, mazsolát, narancsot eszegettem. Ez "természetesen" azzal járt, hogy az evés idejére jókat gyalogoltam, aztán kocogtam tovább. A maraton valamivel több, mint 4 és fél óra volt. Ekkor engedélyeztem magamnak pár perc alvást a kocsiban. Arra gondoltam, hogy inkább most, mint éjszaka, mert akkor már nem lesz erőm előbújni, ha egyszer jól bevackoltam magam. Tán negyedórát pihengettem, aztán újult erővel mentem a pályára. Sajnos a lendület pár kör után alábbhagyott. Hol többet, hol kevesebbet gyalogoltam, de azért a célkapun mindig átfutottam. (Sőt, eléggé el nem ítélhető módon, a parkoló menti "célegyenest" is rendesen megfutottam mindig - ott voltak a legnagyobb számban a lelkes - és egyben kritikus - szurkolók. Aztán szolgáltatóközponttá igyekeztem átvedleni, egy-két dologban tudtam segíteni :-) Este 7 körül tartottam még egy pihenőt, aztán lassacskán besötétedett, Bal combom nagyjából rendben. Gyomrom - az örök neuralgikus pont - rendben (egész nap kényeztettem: fizikai terhelés alig, és közben tömtem minden finomsággal :-)). Viszont jött a sötétben egy kis szédelgés (olyan tompa volt a fejem, ehhez hozzájárulhatott az is, hogy mostanában keveset pihenek) és a bal achilleszem is óvatosan bejelzett. Erőt vett rajtam a gyengeség, már csak az volt a kérdés, hogy mikor szállok ki, és mit hozhatok fel mentségemül.
Nem volt erőm megvárni a 12 órát. A "célba érő" 12 órások olyan lelkesen szokták biztatni a tovább futó 24 órásokat ... és roppant mód szokott zavarni, hogy bár ők azt gondolják, hogy egész éjszaka kinn leszek, még sosem bírtam 2-3 óránál tovább a 12 óránál... Ezért aztán 21:30 és kb. 73 megtett kilométer után eltűntem a színről.
Bevackoltam magam a Suzuki hátsó ülésére egy hálózsákba (ebben már rutinom van: bár pár percig ugyan eltartott, amíg megfelelő szögbe be tudtam hajlítani a lábam, de utána nagyon jót tudtam aludni), és ezzel befejeztem.
Éjszaka az autósmoziban az "L.A. hangjai" című műsort adták, erre még a holtak is felébredtek volna, de én gyorsan visszaaludtam :-) (A rendes versenyzőknek gondolom hasznos volt a műsor.) Egyszer ki kellett kászálódnom a kocsiból, ebből gondolom, hogy a folyadékpótlásom nagyjából rendben lehetett a verseny során. Reggel Gyulától elköszöntem, és a "kertek alatt" távoztam. (Tudom, maradnom kellett volna szurkolni, de alapból sem vagyok megáldva jó szurkolói vénával, ráadásul ilyen "szégyenteljes" szereplés után különösen nem találtam volna a helyem a pálya szélén.) A korai indulás mellett szólt az is, hogy ilyenkor kisebb a forgalom, így kevesebb köz- és önveszélyt jelent a hazaautózásom.

Tanulságok? Részint reménykedem, hogy jövőre lesz erőm nem elmenni Sárvárra, ha nem vagyok legalább kicsit felkészülve. Az Ultrabalatont is kapásból kihúzhatnám, de pár nap elteltével annyiban maradtam, hogy ha esetleg valamilyen "csodás jelet" kapok a következő hónapban, akkor esetleg belevágok (ha már beneveztem), de igazából sok értelme nincs. Bár reménykedem benne, hogy májusban többet fogok edzeni.

Ma is futottam (így egy hét elteltével) egy kicsit. Megkezdtem a felkészülést a holnapi Borvidék félmaratonra. Jó meleg volt (és lesz), öt perc múlva már égően szárazra lihegtem a torkom. Rövid bemelegítés után a "tervezett" 4:20-4:30 körüli tempóra álltam rá (bár ilyet idén még nem nagyon láttam), de ebből 4 km bőven elég volt, a többit 5 perces környékén futottam inkább. Aztán akadt még egy kis szaladgálnivalóm, így összesen 11-12 km jött össze. 1:35-öt szerettem volna futni ezen a félmaratonon, de a mai állás szerint 1:45 is szép teljesítmény lenne tőlem. Majd meglátjuk. Talán ha ma végre jól kialszom magam...