Sziasztok!

 

Mátrabérc - Mindenholottvagyok

   1            -                0

 

:(

 

Sajnos az egész múlt hetem nem épp úgy alakult ahogy terveztem. Valószínüleg a kisfiamtól bekaptam egy jó kis vírust, így csütörtökön egy kis hányás után ágynak estem. Teljes kétségbe esés meg minden, mi lesz így a Mátrabércen? Péntek reggel javulás, persze enni még nem mertem, de egész nap türhető volt, gondoltam minden rendben lesz. Hát nem lett. A rajt előtt a szokásos müzli szelet alig akart lecsúszni, de ráfogtam, hogy ilyen korán soha nem eszem. Az első 40 percben minden OK volt, de ezután drasztikusan romlott a helyzet ahogy próbáltam a folyadékveszteséget pótolni. Minden korty után úgy éreztem, hogy inkább kifelé akar az jönni mint befelé, persze lötyögött a hasamban minden és mindemellett még ki is száradtam. Kékesre már úgy értem fel hogy ha ez így megy tovább, ki fogok csúszni a szintidőből. Ott próbáltam összeszedni magam, amit akkor úgy éreztem hogy sikerült is, de lefelé gyorsan kiderült hogy erről szó sincsen. A lefelétől teljesen felkavarodott a gyomrom és mivel megfogadtam hogy az első hányásig tolom itt előszőr lélekben majd fizikálisan is feladtam, bár Galyatetőig még elvánszorogtam.

A kocsiban ülve megfordult a fejemben hogy rosszul döntöttem, de most, hogy két napja gyakorlatilag nem tudok lejönni a sloziról be kell lássam ez a realitás. Egy tanulság van, betegen, félig gyógyultan nem szabad odaállni a rajthoz, hiába volt számomra ez a célverseny.

 

Gratulálok a teljesítőknek és köszönöm a szervezést, jövőre újra ott leszek.

 

Kriszti!

Köszönöm a bíztatást és a segítséget, Kékesen amikor volt egy parányi remény sokat segített.

A többieknek is akik próbáltak segíteni köszönöm!