Hétvégi élménybeszámoló:

Jól aludtam Sirokon, bár a csütörtöki elméretezett edzésem még érzem. Külön nem pihentem rá a versenyre, meglátjuk hogy megy így.
Rajt után gyorsan letudjuk az aszfaltot, és kezdődik a hegymászás. Hamar eltűnik az élboly, és kialakul Kékesig egy laza szövetben haladó társaság. Előttem 50-100 méteres távolságban van egy fehér pólós versenyző mögöttem Repi tartja a lépést. Combjaim nem túl acélosak, de azért haladok. Oroszlán-vár kb. 1:10. Markazi-kapunál az eléhezés tünetei jelentkeznek, betalicskázok egy műzliszeletet, és helyreáll a rend. Kékes alatt Medvegyuék települtek ki családostól szurkolni.
Kékes kb. 2:15. Frissítek, és Repivel megyünk tovább. Már elindultak a rövidtávosok, de kivétel nélkül mindenki készségesen elenged. Köszönet érte! Sárga négyzeten csak leóvakodunk, innen Koppánnyal, és Nagy Istvánnal kerülgetjük jó darabig egymást.
Rudolftanyai frissítőnél bedobok 2 pohár vizet, de az nem tudja eldönteni, hogy merre menjen: fel, vagy le. Jön a hányingert, és némi gyengeség. Ejnye, ilyen nem volt régóta. Dehidratálok (bár nem érezem, hogy kellene), és a továbbiakban biztos, ami biztos mellőzöm az izóitalt. Ez segít.
Piszkés-tetőig elmúlik a gyengeség. Keresztesig lehet haladni, de ez inkább csak darálás, mint gördülés. A 6:20-6:30-at reálisabbnak érzem, mint a 6 órát.
Ágasvárra fölfelé találkozom Kékvirággal. A meredekebb részeken már belegyalogolok, megkapom az első sárgalapot lovaglóizmeimtól.
Csögő-patak menti enyhe lejtőn megmarad a lassúság érzése. Mátrakersztes kb. 4:40. Vedelés, és tovább. Az jut eszembe, hogy ha 5 perccel korábban érkezem, akkor lenne esélyem a 6 órára, de ebben az állapotban nem faragok a Múzslára fölfelé.
Nyikom-nyeregnél hagy el Future. Jó lenne vele menni, de ez nem az a nap. 5:30-al érintem meg a csúcskövet.
Mindent bedobva robogok a cél felé, lovaglóizmaim végleg beálltak. Beérem Nagy Istvánt, és a Diós-patakig együtt megyünk Ispi hátát figyelve. Kimászva a szekérútra István megzuhan. Gyorsan nő köztünk a távolság. Nehezen megy a vége, 6:06-al vonszolom át testem a célkapun.
Mindent kiadtam magamból, ami ma bennem volt. Ha célversenyként készülök, akkor megy 6 órán belül, de nem szoktak célversenyeim lenni.
Utólag visszanéztem Olipapa részidő segítségeit, és Kékesen, Keresztesen fillérre hoztam a végeredményhez tartozó időt, egyedül a Kékes-Galya volt jobb, tehát sikerült egyenletesen futni nem csak érzésre.
Remek rendezvényen vehettem részt, köszönetem, és tiszteletem mindenkinek aki a szervezésben részt vett, továbbá köszönet Takáts Gyurinak az oda útért, és a szálláslehetőségért, és Kukucska Attiláéknak a hazaútért!