Sziasztok!
Gratulálok minden célba érkezőnek, a betegeknek jobbulást.
Köszönöm a profi szervezést, nekem rendben volt minden, tudomásul véve a feltételeket. Nagyon kedves és segítőkész volt a frissítő személyzet és a célban is nagyon jól esett a kézfogás, extra ajándékok. Szerencsére príma sofőrünk is akadt, így verdával idén sem kellett bíbelődnöm. Köszi érte.
Figyelem, innentől kezdve csak nyirm következik :):
A tavalyi 7.03at nem volt reális cél megjavítani a márciusi achilles sérülésem miatt, de egy 7:30al kiegyeztem volna.
Az eleje egész tűrhetően ment, bár éreztem, hogy fásultan mozgok, pedig aszem igyekeztem, hogy ne legyen gondom (rápihenés, több futóedzés), de valami tuti hibádzott. Sajna a múlt hét közepén befigyelt egy meghűlés is, amit ugyan láz nélkül megúsztam, aztán hogy kilábaltam-e belőle, azt a fene sem tudja.
Kékesre Lupussal 10perc hátránnyal érkeztem a tavalyi időmhöz képest, de ez még nem lombozott le, pulzuszónában tartottam magam. Galyatető felé viszont a lefelék egyre rosszabbul estek, s ez már nagyon nem tetszett. A sarkamnál (ez csak utólag derült ki számomra, miután levakartam a sarat) picit meggyűrődött a talpbetét széle, s széttrancsírozta a jobb talppárnámat. Minden lefele lépés fájdalommal járt. Felfelé nem volt gond, akkor nem érte terhelés. Egy halvány reménysugár azért gyakran megcsillant egy kopasz fejen előttem, ez adott némi erőt :)
Galyára egy cirka negyed óra késéssel értem, s a fásultság sem múlt.
Innen egy elég könnyű, himbi-limbi szakasz megy Ágasvárig, s mégis csak tovább lassultam (-25min). Kb ekkor ment el a kedvem, hogy alaposan, végkimerülésig feláldozzam magam, ahogy az illik egy hosszabb távon. Sokat sétáltam. Az Ágasvári lefelén még a térdem is csúnyán megfájdult. Ekkor már egyre jobban bicegtem, valamint a fejem is fájni kezdett. Inni szerintem eleget ittam, de lehet kevesebbet ettem, mint kellett volna, és/vagy a nap megcsapott ezt nem tudom. Mátrakeresztesen a Muzsla előtt is csak csipegettem, így nem csoda, hogy valószínűleg eléheztem, mert szinte végig alapállóban sétafikáltam a meredek felfeléken. Csanya, Döme,+még páran ott jojóztak előttem, a lefeléken elléptek, felfele megint rájuk közelítettem.
A Muzsla tetejére 7.00 menetidővel értem, s tudtam, hogy nem fogok 40 perc alatt lerombolni, ahogy kellene. Innen a célig legalább tízen megelőztek.
A falu előtt Lupus+még valaki megint még utolért, megembereltem magam beálltam mögéjük, így legalább a 8 órán belüli érkezés meglett, de ez így összességében nagyon gyér lett.
Sehol nem jött elő az a "szétszaggatom a Mátrát" érzés, ami nagyon kell egy versenyhez, végig olyan ólmosan, lassított filmként daráltam a kilométereket. Ennek egyelőre nem tudom mi az oka, csak tippelgetek. Röviden és tömören: puding vagyok. Hosszabban: a reggeli nyugalmi pulzus elment, bár nem az igazi, s talán a meghűlésből maradhatott valami bennem, vagy fáradt maradtam valami miatt, illetve az átmozgató edzés sajnos kimaradt. A puskaport nem lőttem el az biztos (az más érzéssel jár, ebben van tapasztalatom :)), egyenletesen lassan mentem pontról pontra, s sehol sem éreztem, hogy össze akarnék esni. Sok embert megelőztem, aki nyirmogott, nekem nem volt gondom, egyszerűen csak lassú voltam mint a tetű, a talpam gallyra ment, s a lefelék - főleg a végén - szenvedős sántikába fulladtak.
Bár szenvedtem rendesen, azért jó érzés volt visszanézni a Múzsla felé menet egy kitett részen, ahogy végig látszott az összes csúcs, amit legyűrtem és megint gyönyörű panorámák tarkították utunkat. Jó kis hely ez a Mátra.
7:59
Avg: 151 (78%) ez az átlag pulzus egy keményebb edzésnek még elmegy, versenynek nekem hamvas.
Üdv,
Sanci