Endre Károly: Temesvár

Kilencszer annyi éved telt el,
mint lepergetett életem.
Hány kéz rombolt le s hány emelt fel,
míg bölcsőt tárhattál nekem.

S e kilencszer ennyi év alatt
mennyi mozgalmas pillanat,
csodás és rút és felemás,
ölelés, ölés, zuhanás...

Lehet-e hinni, hogy csak ennyi?
Boldogulni és tönkremenni
mily parányi történelem -

S nem tanultál meg jobbnak lenni.

Hidd el, testvérem, s tarts velem,
- erre tanít meg a jelen -
mindnyájunkért kell lenni s tenni.