Első Mátrabércem

Mikor megláttam, hogy idén terepfutó verseny is indul, úgy döntöttem, nekem is ki kell próbálnom. Azt tudtam, hogy ez nem az én pályám lesz, nekem a végig futható, kisebb szinttel (max.1000-1500) rendelkező pályák jönnek be, ezt bizonyítja az idei viszonylag jónak mondható Margita (11. hely) és Vértes (6. hely) eredményem. Ja, és 2 hete futottam a debreceni Nagyerdőn egy 3:09-es maratont (terepen, de minimális szinttel), ennek ellenére nem bíztam el magam, a 8 órás teljesítést tűztem ki célul . Tudtam hogy ez a (számomra) hatalmas szintkülönbség minden bizonnyal ki fog készíteni. Eddig max. 2000 m-es versenyeken indultam.

Sirokon aludtunk, de így is 4-kor keltünk. Az autót otthagytuk a rajtnál, köszönet a két sporttársnak, akik a verseny végén visszavittek oda. Nem kezdtem túl óvatosan, de erősen sem. Azt mondhatom, hogy a mátrakeresztesi frissítőig nem voltak gondjaim. Ott frissítettem, de nem igazán éreztem a hatását, pedig nagy szükség lett volna rá a Muzsláig vezető emelkedőn. Igazán innen lassultam be, mászás közben még túrázók is előztek meg...A Muzsláról lefelé pedig egy kisebb baleset is történt velem, egy faág úgy megütötte a sípcsontomat, hogy még most is alig birok járni. Továbbá meg kellett küzdenem még az egyre erősödő légszomjjal, ezért még lefelé sem mindig ment a futás. Annyit már láttam az utolsó pár km-en, hogy a tervem azért meglesz, így 7:55-el estem be a célba. A hidegvizes zuhanyt kihagytam, csak megmosakodtam, és már mentünk is. A gyomrom kissé rendetlenkedett utána, nem igazán bírta a kanyargós utakon autózást, de hálistennek már rendben van...

A szervezőket minden dícséret megilleti, príma kijelölések, jó frissítők, és végül a befutócsomag tartalma - le a kalappal előttük ! Köszönöm, korrektül lebonyolított rendezvény volt!

Gratulálok minden résztvevőnek, számomra az egyik legkeményebb és legemlékezetesebb sportesemény marad, amin résztvehettem.