arozika
2010.04.23
|
|
0 0
35282
|
Jacques Prévert
Kik egymást szeretik
szeretik egymást s ölelik az éj kapuiban s a járókelők ujjal mutatnak rájuk de kik szeretnek senkinek sem léteznek csak árnyékuk az mely az éjben remeg s kihív haragost megvetôt irigyet kik szeretnek senkinek nem léteznek egyébként is messzebb vannak az éjnél feljebb a napfénynél elsô szerelmük vakító egénél
Göbölyös N. László fordítása
|
|