Igazából nem akartam már többet foglalkozni Róznerrel. A megemlékezést hiánypótlásnak szántam. Már csak azért is, mert idén lesz száz éve, hogy született. Végül egyfajta függelékként, hozzáteszek még egy harmadik részt is, mert Rózner annyira rendkívüli és kalandos életet élt, hogy azt egy külön könyvben kellene elmesélni vagy akár filmet lehetne forgatni életéről...

VISSZAEMLÉKEZÉS RÓZNER GÉZÁRA III.


Rózner valóban egy világutazó és jó értelemben vett igazi magyar „kalandor” volt, aki egyformán kivívta az emberek elismerését a legvadabb dzsungelek bennszülöttjeitől a hollywoodi és new yorki felső tízezerig . A fizikai adottságai is alkalmassá tették, hogy embert próbáló expedíciókban vegyen részt. Nagydarab, erős ember volt. Még Magyarországon tagja volt a Davis Kupa csapatnak, az olimpiai vízilabda csapat póttagja, sőt jeles sífutó is volt.
Kiváló társasági embernek ismerték, jó előadó, és ami nem mellékes jóképű volt még öregkorában is. Amerikába főként a mozgófilmgyártás és a televíziózás iránti érdeklődése vitte, ami akkoriban még gyerekcipőben járt Európában. Az amerikaiaknak azt mesélte, hogy Magyarországon örökölte a „bárói” címet, s azért használta angol nyelvterületen a „Rosner de Geza” nevet. Magyarok közt meg előszeretettel mutatkozott be roznicki Rózner Gézaként, ezzel is utalva törzsökös magyar őseire...
Rózner a saját bevallása szerint Budapesten orvoslást, Bécsben pszichiátriát és pszichológiát, Párizsban a szabad művészeteket, Oxfordban vallástörténetet, majd a Los Angeles-i UCLA egyetemén drámát, mozgó fényképezést és televíziózást tanult (az 50-60-.as években működött tv-s producerként is). A magyar hadseregben pilótakiképzést kapott, éppen emiatt a világháború idején három évet szolgált az amerikai légierőnél (Air Force) őrnagyi rangban. Főként a Csendes-óceán déli részén folyó harcokban vett részt.
A "Nagy Hódítás"-ban egy hegyi vezetőt, „Idegenek házá”-ban (1949) egy őrt, majd a „Lezárt hajórakomány” c. filmben (1951) egy német tengeralattjáró parancsnokot alakított, de ezzel végleg el is búcsúzott a színészi pályától (és a jelentéktelen mellékszerepektől), de magától a filmezéstől nem. Filmforgatókönyveket írt és nagyon érdekelte az akkoriban újnak számító színesben forgatott dokumentumfilmek. 1956-ban már azt jelentette be az amerikai újságokban, hogy tervez egy életrajzi filmet "A 13. apostol" címmel, ami Szent Pál életéről szólna, ennek ő lenne a producere és rendezője. Állítása szerint 22 hónapot töltött az anyag tanulmányozásával, mivel 3000 könyvet talált Szent Pálról, amik alapján számos új nézőpontra jött rá. Saját magáról is azt mondta, hogy „átváltozott Pál apostollá”. Végül hat év ment rá a teljes filmre, aminek ő írta a forgatókönyvét is. Ennek során kapcsolatba került a kaliforniai Mormon egyházzal. Mikor Chile és Peru inka romjait tanulmányozta, arra a megállapításra jutott, hogy itt valahol volt a mormonok földje.


[[Rózner 1965-ben az inka romoknál forgat]]



A "Mélység vadászai" c. 1954-es dokfilmje (aminek producere volt) az Edinburgh-i Filmfesztiválon a győztes film volt. A forgatás során Rózner számos víz alatti felvételt készített, hiszen kiváló búvárúszó is volt. Majd egy termékeny filmes korszaka jött, mikor egyszemélyben volt az írója, rendezője, operatőre és producere is a filmjeinek. Az 1963-ig terjedő korszakában olyan filmeket csinált, mint a "13. apostol", "Emberről emberre", "A Himalája fantomja".
1962-ben forgatta a "Húsvét-sziget és az Aku-Aku legendájá"-t, aminek egy személyben volt rendezője és producere. Mikor Chilében kutatott, kelt át vitorláshajón a kicsiny szigetre, és két hétig forgatott az óriásszobrok között. Végül ez a film olyan jóra sikeredett, hogy TV Emmy-díjat is kapott. Egyébként nem csak a Húsvét-szigetre, hanem más dél-csendes-óceániai szigetre is eljutott ekkor vitorláshajón. Ezeket a szigeteket az ősi Mu Föld maradványainak tartotta, melynek fantasztikus civilizációját elnyelte az óceán.
Majd 1962-ben mutatta be "Az Andok inka urá"-t, amit három hónapig forgatott Peruban. Aztán 1964/65-ben "Az inka birodalom sagá"-ját, majd 69-ben csinálta a "Peru napjainkban" címűt. Az egyik film forgatása során majdnem meghalt a perui dzsungel egy folyójában, mikor felvételeket akart készíteni egy vízesésről és kiesett a csónakból. Két kamrája is odalett, s ő is nagy nagynehezen tudott egy fába kapaszkodva kimenekülni.

Könyvet csak néhányat írt, azokat is angolul, de azokat nagyon nehéz fellelni (a múzeumnak átadott gyűjteményében bizonyára van néhány könyve, akár az önéletírásai is, vagy még talán a Szécsényi Könyvtárban is). Olyan könyveket írt, mint "Black Gold in Royal Veins" (Fekete arany királyi erekben), a "God Complex" vagy 1964-ben is írt egyet, ami a Húsvét-szigetről szólt. Magyarul is megtalálható –azt hiszem egy füzete („A világunk a 3. dimenzióból az 5. felé halad?” – címmel, a Fényöv kiadásában), bár én ezt nem olvastam.
Néhány cikket is írt: egyrészt az útjairól vagy elképzeléseit a paranormális jelenségekről, másrészt a filmkészítés és fotografálás kulisszatitkairól. De számos esetben tartott előadásokat az USA-ban, Húsvét-szigetről, Atlantiszról, Mu Földről vagy akár a Bermuda-háromszögről (főleg Los Angelesben), de eljött Európába is, pld. 84-ben a bécsi operabál egyik díszvendégekét vagy 82-ben, hogy interjút adjon a SZER rádiónak.



[[Rózner 1967-ben, 56 évesen.]]




Ezzel viszont, már tényleg búcsút veszek Rózner Gézától, akire teljesen hálátlanul, ma oly kevesen emlékeznek Magyarországon.