Érdekes a cikk:) Elég egyoldalú.
Körmendi Lajos, Isten nyugosztalja, rendszeresen publikált ilyen hangvételű cikkeket a lőtérről, tele fél-információkkal.

A cikkből úgy tűnik, mintha minden csupa rémálom lett volna, s mintha a helyiek nem oda jártak volna kaszálni (!), legeltetni, illetve az ejtőernyőket összeszedni (akkor még jó anyagból voltak).
A bombákat meg eleve nem szedték össze (minek szedték volna?!), egyedül az imitációs atombombákat ill. az új, épp rendszerbe állított típusokat (az álcázás miatt).

Valójában a területet 1951-től használták. Az 1942 óta való használat téves. 1942-től valóban bombáztak magyar és német repülők a vidéken, de innen kb. másfél kilométerre észak-keletre volt a régi lőtér.

aztán 1951-től 56-ig magyar lőtér volt.

És mindenki úgy járt a lőtérre, mintha haza menne. A helyiek nem féltek. Persze volt pár "okos", aki előadta az újságírónak a hülyeségeit.

Az eset, amit leír, hogy majdnem Nagyivánba csapódott a gép a bombájával együtt, az egy 1965-ös eset, már a Légierő társbérlet I. kötetében le is írtam, de a másodikban még írok róla. A gépen nem volt bomba, csak lőszerek. És tényleg hajszálon múlott.

üdv
Karesz