Nem sajnálok semmit, ami elmúlt. Olyan dolgokat sem, amit majd esetleg az orrom alá dörgölhetnek a legfelsőbb ítélőszék előtt. De az akadémiára, majd a nemzetvédelmi egyetemre tényleg nem jutottam el, amikor még lett volna értelme.

Ez a megemlékezés dolog él most is, de most azokról szokás megemlékezni, akik odavesztek a Donnál vagy egyéb helyeken. Én szerencsére nem tartozom ebbe a körbe.

Tettem néhány esküt, kétszer tiszti fogadalmat is tettem, de nem várom azt, hogy holnap nekem kell sorba állni valami hatalmas nagy jutalomért. Különben is, már késő. Majd valamikor rólam és a hozzám hasonló marhákról is megemlékeznek. *

Mikor vége lett mindennek, le kellett vetnem a zöld nadrágot és fel kellett venni a kéket (nem a légierő kék nadrágjára gondolok) csak azért váltottam, mert megszűnt alólam az, amire korábban az életemet feltettem, amire az életemet tettem fel. Utána az tekintettem az életemnek.

A nyitást egyébként azért eresztettem el, mert amikor még lett volna, akkor nem jutottam be az akadémiára, később meg az egyik volt beosztottamért mentem, de nem volt értelme, mert már korábban ellógott haza. Vagyis nem volt értelme.

Egyébként az utóbbi időben rászoktam az egyetem könyvtárára, és kifejezetten jól érzem magam ott.

* Nekem egyébként elégtétel ilyenkor az az emlék, hogy néhány éve összefutottam egy amerikai légvédelmi rakétás ütegparancsnokkal (az első öbölháborúban volt Patriot ütegparancsnok.) Én akkor már jó néhány éve ott hagytam a szakmámat. Ám a faszi őszinte megdöbbenésére még mindig fel tudtam rajzolni a kabinom részletes blokkvázlatát. Még jobban elcsodálkozott, hogy én ha gond volt a technikámmal, akkor leültem és a TASZT készlet erejéig kijavítottam a hibát. Ő meg telefonált a gyárba. Az akkori találkozásunk eredménye az volt, hogy lekapta a válláról a két alezredesi falevelet és tisztelettel átnyújtotta. Én őrnagy voltam, és hogy csorba ne essék a tisztességen, az egyik őrnagy kollégája vállapját is leürítette. (néhány hét múlva a falevél díszdobozos változatás is elhozták. Azóta is tisztelettel viselem a falevelet a sapkámon.

Na ez elégtétel. És nem érdekel az sem, hogy nem engem szólítottak ki most március 15-én sem.