Megszületett a beszámoló 2. része:-)

Délután hajóra szálltunk ( 12 EU/fő ) és a víz felől is megcsodáltuk Cinque Terrét. Mintegy órás hajókázás után Portovenere városában némi felfedező sétát tettünk. Innen átbuszoztunk La Speziába, amely 13 km távolságra fekszik. Kanyargós hegyi utakon tettük meg a távot. Szerencsére a kocsit épségben megtaláltuk a parkolóba. Az éjszaka utazással telt, hiszen másnap reggelre Jesolóban szerettünk volna lenni. Eredeti terv szerint délelőtt becsúszott volna Sirmione, de úgy döntöttünk, hogy ez a városka többet érdemel egy futó látogatásnál, így elnapoltuk a közeljövőre. Tavaly novemberben sajnos csak a Garda-tó északi részét láttuk, a déli terület kimaradt. Utunk Párma – Mantova – Verona – Velence útvonalon folytatódott. A reggeli napsütés már Jesoló partjainál fogadott minket. Gyors bevásárlás a Bennetben, bőségesen feltankoltunk olivaolajjal, majd irány a tenger! Napozás kb. délután 5 – ig, ezután elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Garni Toscában. Náluk már nem először jártunk, és mindig meg voltunk elégedve mindennel. A tulajdonos hölgy magyar, jól elbeszélgettünk. Az itt töltött éjszaka 43 euróba került, reggeli nélkül. Szülinapom révén este beültünk a már ismert Laguna étterembe, ahol jól bevacsoráztunk. Osztriga, fehérboros-főtt feketekagyló, Capesante-sült olivaolajos Szt. Jakab kagyló-, gorgonzolás gnocchi, sült rombuszhal és tiramisu volt a menü. Mondanom sem kell alig bírtunk felállni az asztaltól… Persze nem bántuk, mert ez a gasztronómiai élmény egyszerűen pótolhatatlan! Nem beszélve a tömegesen elfogyasztott olivás – szezámmagos és natúr focacciák mennyiségéről. Imádjuk.
A reggellel sajnos elérkezett a hazaindulás napja. Ráérősre vettük a figurát. Elindultunk, de nem tudtuk kihagyni a mintegy 25 fokos meleget, így megálltunk Duna Verde városkában amely Caorle előtt fekszik. A partja nem hagyott mély nyomokat bennünk, az ott összeszedett szivárvány minden színében pompázó kagylóhéjak viszont annál inkább. Ezeknek soha nem tudok ellenállni, csakúgy mint a Cellei csillogó köveknek. Tele a lakás velük, de nem tudom otthagyni a „ friss zsákmányokat ”. Délután 5 óra tájban indultunk hazafelé, majd Szlovénián átutazva hajnal 1-kor már itthon voltunk.

Összefoglalva a 4 nap termését azt mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Ha mégegyszer errefele vezetne az utunk, Cinque Terre vidékének felfedezésére 5 napot szánnánk. 1 nap Riomaggiore, 1 nap Manarola, 1 nap Vernazza, 1 nap Portovenere, és 1 nap Portofino. Egyenlöre rejtély, hogy mikor látunk ismét olasz földet, mert a nyaralás már be van tervezve a görög Lesvos szigetére. Viszont gondolkodtunk egy Ligúriai motoros túrában, ha a szabim engedi és a főnököm is úgy akarja…