Jel 3:14 bizony nem mondja, hogy teremtmény lenne Jézus. Először is az "arché" szó, amit a "kezdet" szóval szoktak fordítani, nem csak ezt jelenti, hanem pl. az elsőség másik oldalaként főség, uralkodás, uralom, hatalom értelme is van. De ami ennél a versnél inkább áll, az az "alapelv", "princípium", "eredet", "forrás", "végső ok" értelem, vagyis Krisztus a teremtés végső oka, forrása és eredete, vagy "kútfője" (ahogy a Káldi Neovulgáta fordítja), azaz akitől és aki miatt lett, elkezdődött a teremtés. Az arché nem jelenthet kizárólag "teremtményt", mert pl. a Jel 21,6-ban ez a szó az Atyára vonatkozik. Találtam erről egy jónak tűnő oldalt, ez ad több érvet is:

 

http://www.forananswer.org/Rev/Rv3_14.htm

 

Az "Isten teremtésének kezdete" nem jelenti, hogy teremtmény. Mert Őbenne teremtetett minden, nála nélkül nem lett semmi, ami lett, és Ő kezdetben volt, nem pedig kezdetben lett.

Az Isten szó szerint nem szülte, hanem nemzette a Fiút. (Lényegének képmása, maga is Isten, tisztelni is úgy kell, mint az Atyát.) A Károli szülésről beszél, de ez régies kifejezés. Viszont ez nem alacsonyabbrendű a teremtésnél.Kezdete ezen igehely szerint a teremtésnek (teremtett világnak) van.

A Jel 3,14 nem bizonyítja Jézus teremtménységét. Az "Isten teremtésének kezdete" (arkhé) jelentheti ugyan ezt is, de ugyanígy jelentheti, hogy alapelve (princípiuma) vagy hatalmassága.

"Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete..."

"tade legei o amhn, o martus o pistos kai alhqinos, h arxh ths ktisews tou qeou"

A Jel 3,14 éppen nem állítja, hogy Jézus teremtmény: az "Isten teremtésének kezdete" önmagában sem egyértelmű, a Kol 1,15-17 viszont sokkal részletesebben és félreérthetetlenül állítja, hogy Jézus minden teremtménynek előtte született, őbenne teremtetett minden*, stb. Tehát nem teremtmény. (Az Új Világfordítás * e helyre szemérmetlenül betold egy "más" szót - az 1961-es angol kiadás még zárójelben, a 2000-es magyar már anélkül, de szövetkritikailag mindenképpen önkényesen.)

Sokszor hivatkoznak Jel. 3:14-re, amit az UV is így fordít: „Isten teremtésének kezdete”. Azonban az itt szereplő görög kifejezés „arkhé”, személyre átvive vezért, fejedelmet, királyt jelöl, tehát pontosítva: „Isten teremtésének fejedelme”

http://www.envoymagazine.com/backissues/0.1/nutsandbolts.htm

 

Jel 3:14

Görög legei … hé arkhé tész ktiszeósz tu theu

ἀρχή,n {ar-khay'}: 1) beginning, origin 2) the person or thing that commences, the first person or thing in a series, the leader 3) that by which anything begins to be, the origin, the active cause 4) the extremity of a thing 4a) of the corners of a sail 5) the first place, principality, rule, magistracy 5a) of angels and demons

 

KIT is saying–…–the–beginning–of the–creation–of the–God

 

NWT says … the beginning of the creation of God

 

New Jesualem Bible ... the Principle of God's creation

 

Vulgata ... Principium creaturæ Dei

 

ÚVF ezeket mondja … az Isten teremtésének kezdete

 

A kezdet: Gör. arché, amelyből az angol architect (= építész) szó is származik. A szó szerinti jelentése a görög nyelv tudósai szerint: eredet, hatóok, forrás, teremtetlen alapelv (princípium). Tehát Jézus az építész, vagyis az Univerzum Teremtője, miként azt a Kol 1:16-17 nyilvánvalóvá teszi (vö. az előző bejegyzéssel). Ő volt kezdetben (arché) az Atyaistennel (Jn 1:2; Zsid 1:10). Ő teremtett minden lényt, és ő volt minden lény előtt, tehát Ő maga nem lehetett egy lény (egy teremtett entitás) A Jel 1:8-ban (gyakran Alfaként visszaadva) és a 21:6-ban (vö. Iz 41:4; 44:6; 48:12) az arché a Mindenható Úristenre (az Atyaistenre) van alkalmazva, tehát nem lehetséges, hogy teremtett lényt jelentsen, miként azt az ariánus hatás alatt álló szekták állítják. Egy hasonló terminológia is (első és utolsó, Alfa és Omega) vonatkozik Jézusra: Jel 1:17-18; 2:8; 3:14, és 22:13.16. Ennélfogva mind az Atya, mind a Fiú: Isten. A Szentírás tanítja a Szentháromságot: az egy Isten öröktől fogva három Személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek.

 

Bevezetés

Nem annyira ez a fordítás a problematikus, hanem a társulati értelmezése, illetve hogy Krisztus teremtett voltának az igazolására használja. Az eredeti szövegben kettős birtokos szerkezet áll, amint ez az ÚVF formahű fordításából is látható. Ezt azonban másképp is lehet értelmezni, mint ahogy a Társulat értelmezi. A helyes változat(ok) eldöntésében a szótári adatok mellett csak a tágabb bibliai összefüggések segítenek.

 

Szótári és nyelvtani adatok

Az itt „kezdet”-nek fordított szónak (arkhé) több jelentése van: (1) időbeli elsőség, azaz „kezdet”, lásd Jn 1:1, 1Jn 2:13; (2) eredet, azaz „kútforrás” (az Újszövetségben csak itt lehetséges jelentés); (3) rangbeli elsőbbség, azaz „felsőbbség” vagy „hatalmasság”, lásd Lk 2:20, 12:11, Róm 8:38, Kol 2:15, Tit 3:1; ez utóbbi jelentésével az arkhón szinonimája, ami „uraságot” jelent.

 

Értelmezésbeli lehetőségek

Pusztán Pusztán logikai szempontból az „Isten teremtésének kezdete” kifejezés egyaránt jelentheti azt, hogy (1) ő jelenti Isten teremtői folyamatának a kezdetét, tehát ő az első teremtmény (2) ő Isten teremtési folyamatának elkezdője, kútforrása, ti. aki által Isten elkezdődött kezdte a teremtést (3) ő a teremtett világ fölött rangban az első, felsőbbség vagy hatalmasság.

 

Amit a szöveg nem mond

A részlet konkrétan nem azt állítja, hogy mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de azt sem, hogy Krisztus Isten „Isten első teremtménye” (prótoktiszma), hogy Isten teremtésének „Isten teremtésének zsengéje” (aparkhé), vagy Isten teremtésének „Isten teremtésének elkezdője” (arkhégosz) lenne. Konkrétan azt sem mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de az arkhé és az arkhón rokonértelmű szavak.

 

A szövegkörnyezet

A szöveg mondanivalója, üzenete az, hogy kiként azonosítja magát Krisztus?

 

Tágabb bibliai összefüggések

Először is döntő a témához kapcsolódó szövegek (Jn 1:3, Kol 1:15-17) pontos fordítása. Másodsorban figyelembe kell venni a Bibliának a Teremtőről való tanúságtételét: csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, ApCsel 14:15), Isten pedig mindent a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6) és szavával teremtett (Zsolt 33:6, Jn 1:3). eszerint a teremtés tehát egyedül és közvetlenül Isten műve (lásd a Kol 1:15 elemzésénél!).

 

Helytelen fordítások és értelmezések

Buday értelmezésében Krisztus „az isteni teremtésnek kezdete”, de a szöveg azt a személyt azonosítja, aki Isten teremtésének a kezdete, nem a teremtés milyenségéről, vagy eredetéről beszél.

 

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „the beginning of the creation of God” (KJV, NKJV, NASB, NBV); „the beginning / origin of God’s creation (RSV, NRSV); „the (prime) source of all God’s creation” (NEB, REB); „the ruler of God’s creation” (NIV, NLT)

Magyarul: „az Isten teremtésének kezdete” (Károli, Soós, Masznyik, Raffay, Kecskeméthy, Czeglédy, Ökumenikus, Vida); „az Isten teremtésének kútforrása / kútfeje” (Békés-Dalos, Katolikus, Káldi); „az Isten teremtésének ősforrása” (Ravasz) vagy „az Isten teremtése fölötti hatalmasság”.

 

A Társulat tanítása és a fordítása közötti összefüggés

A Társulat szerint Isten Fia, Mihály arkangyal volt az első teremtmény, Isten első Fia. Azzal, hogy meghagyja a birtokos szerkezetet, lehetővé teszi, hogy kiadványaiban a saját meghatározásának („az első teremtmény”) igazolására használja.

 

Összefoglalás

A bibliavers formahű fordítása önmagában nyitva hagyja, hogy Pál mit is állít Krisztusról (Teremtő vagy a teremtés része?). Értelmezése a tágabb bibliai összefüggésektől függ.

 

Ha valaki „Isten teremtésének kezdete” (η αρχη της κτισεως του θεου), az nem (feltétlenül) teremtmény, elvégre itt nem időbeli kezdetről van szó - ha megnézed a kontextust itt Jézusnak a tisztségéről, méltóságáról van szó, nem pedig a koráról. Kezdete e szerint éppen a teremtésnek van, nem a Fiúnak.

 

Itt inkább annyit mond, hogy a Fiú a teremtésnek eredete, hatóoka, (ős)forrása, kútfeje, teremtetlen alapelve, őselve vagyis kezdete, mert a Fiú által lett minden, nélküle pedig semmi sem lett, ami lett; és benne teremtetett minden az égben és a földön, minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van* mindennél, és minden benne áll fenn.

 

* figyeld meg, hogy a Biblia sosem használja a Fiú tekintetében a lett kifejezést, hiszen ha teremtmény lenne, így kéne írnia: "ő előbb lett minden másnál". Azonban a Fiú már kezdetben volt (Jn 1:1), ő van (Jn 8:58) isteni örökkévalóságában...

 

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsidók 13:8)

 

Másrészt még segít megérteni a vers és "a kezdet" (αρχη) szó értelmét, ha összeveted pl azzal, ahogy Kol 1:18 így szól Jézusról:

 

„Ő a kezdet…”

 

Továbbá:

 

„Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22:12-13)

 

Ugyanezt "a kezdet" (αρχη) szót használja Biblia az Atyára a Jel 21:6-ban, tehát az αρχη nyilván nem jelent teremtmény.

 

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy csakúgy mint a Logosz fogalmának, az archénak is megvan a maga görög bölcseleti előzménye.

Az ókori görög bölcselők archénak nevezték azt az őselvet, ősokot, amire mindig dolog eredetét vezették vissza, vagyis amiből a világ felépül, vagyis hogy mi a világ kezdete. Tehát az "arché" az a princípium, amiből a koszmosz keletkezik.

 

Az arché filozófiai fogalmának meghatározására, körülírására a milétoszi természetbölcseletben számos, lényegében egybevágó kísérlet történik. Thálesztől Anaximenészig a korai görög gondolkodók az arché attribútumait ugyanolyan módon jelölik meg: minden létező eredete, első ok, minden létező vége (a dolgok benne, általa pusztulnak el); egységes, lényege állandó, változatlan, de megjelenése (hüposztázisai) változó, mozgása önmagából származik (nem szorul egyéb okra, vagyis önmozgó). (Az arché-fogalom attributális meghatározására nézve lásd Arisztotelész: Metafizika A, 983 b, illetve a következő preszókratikus töredékeket: Thalész – A11, A13, A13b, A22; Anaximandrosz – A1, A9, A10, A11, A14, A15, B1, B2, B3; Anaximenész – A1, A4,A5, A6, A7, A10, A11, A23.)

 

Persze az, hogy mi az "arché" abban a görög filozófusok nem értettek egyet (pl. egyesek bizonyos anyagok, Püthagorásznál a számok stb.), elvégre nem kaptak kinyilatkoztatást, de az "arché" fogalom kidolgozása sokat segített az Újszövetség üzenetének átvívésében.

 

Az újszövetségi szentírók átvették ezeket a görög fogalmakat, és új tartalommal töltötték fel: a keresztény tanítás szerint a teremtett világnak az archéje, vagyis a kezdete az Istenség, amelynek része a Fiú is.