VTM 2010.

Felemás érzésekkel zártam a vasárnapot. Tesztversenynek szántam, így a hibák még orvosolhatóak és a formámon is lehet még csiszolni, de összességében azért többet vártam magamtól.

A verseny végre átkerült az alapozási időszak végére, mert a korábbi években a célverseny (Terep100) után két héttel már soha nem tudtam úgy igazán odatenni magamat, két hét regenerálódásra számomra nem elég.

Reggel az SSC kocsival mentünk a rajtba: Lúdtalp, Ákibácsi és Larzen alkotta a kontingenst. (No jó, utóbbi inkább csak tiszteletbeli tag, mert taktikusan kerülte a hétvégi klubreggeleket, de azért remélem egyszer csak aktivizálódni fog. ;-)

Az autóban és már előtte a héten ment az elemzés és a korábbi eredmények alapján 4 órára itinert is írtam. Lúdtalp még a PB-t is ismételgette, de ettől még nyugodtam aludtam, lévén első megjelenése ezen a versenyen:-).

A rajtban rengeteg ismerős. Az adminisztráció a korábbi évekhez képest gördülékenyebben ment, de azért a hagyományoknak megfelelően most is csúszott a rajt:-).

Az elindulásnál szembesültem a beígért 4 db. kifújt festékszóró negyedével, bár egy olyan helyen, ahol a rajt után a hosszú szakaszok és a sűrű mezőny miatt az eltévedés esélye zéró, ez egy kicsit túlzás. Később jobban elkelt volna néhány helyen a megerősítés. (A jelzésfestésekről részletesebben később egy másik hozzászólásban még írok.)

Az élmezőny gyorsan elhagyott, majd kisvártatva a második hullám is. Jó lett volna velük menni, de ez is erősnek tűnt. Ráadásul Lúdtalp váratlanul nehezen jött és ez az első és egyben lényegileg az egyetlen jelentősebb emelkedőn sem változott. Hamar felértünk az első ponthoz, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a tempóval nem tartható a menetrend. A toronyig közel 1 perc hátrányt szedtünk össze (38 perc). Visszafele még intettem Oliéknak, itt még mosolyogtam.

Csákányos-pusztáig óriási rohanásba kezdtem: ráfutottam MTB-re és a későbbi 9. helyezettre is, sőt a Top futók elkavarása miatt Hajdúska Balázst és Pap Gergőt is láttam letérni a huroknál. (Túlmehettek a leágazásnál.) Hiába ismertem a terepet, a K+ lecsapását - sokunkkal egyetemben - én sem vettem észre. Végül oldalról értük el a pontot, jelentős idő veszteséggel. Bosszús voltam: hiába mentem erősen, a tervhez képest újabb 1 perc mínusz, ráadásul éreztem, hogy feltehetően kicsit túlhúztam az utolsó pár kilit. De leginkább az elkavarás ténye bosszantott: tavaly, a növényzettel borított terepen semmi gond nem volt, most a kopár terepen nem veszek észre egy tudott éles letörést?!

Szinte Várgesztesig ezen dohogtam. Természetesen az időterv innentől borult, lemondtam a 4 óráról.

Csákányos-pszta után az elején Mtb-vel, majd Lúdtalppal haladtam. Tempóm folyamatosan esett vissza: Vitány-várnál újabb 3 percet kaptunk (1:29 helyett 1:34).

A lejövetelnél szembesültünk vérgergő sérülésével, nem nézett ki jól a bokája, jobbulást. Az igazi célverseny augusztus végén lesz, addigra visszanyerheted a formádat és ez a kényszerpihenő talán még hasznodra is válhat.

Várgesztes felé hátba csapott Szabó Gabi: kicsit beszélgettünk, aztán pikk-pakk ellépett. Ahogy hallottuk szinte mindenkit sokkolt a tempójával, kit itt, kit korábban, de a leggyorsabbak egyikét, Nedust is elkapta Várgesztesig. Le a kalappal...

Bár még 2 órája sem voltunk úton, eljött az első holtpont: merev lábak, nulla erő, szenvedés. A közeli futótársak sorra ellépnek. Próbálok velük menni, de csak Lúdtalp "bírja" a tempómat: ő sem volt a toppon. Mint amikor homokot markol az ember: peregnek ki a homokszemcsék az ujjaim közül, hiába szorítottam egyre erősebben. Végül Lúdtalp is ellép: a várgesztesi ponthoz totál szétesve érkeztem. Gyomrom már jó ideje újrajátssza a T100-on bemutatott sztorit: görcs, bizonyos tempó felett befeszül a has és nem tudok haladni.

A ponton sikerült belenyúlnom a kékszínű löttybe, a gyomrom elkezdett liftezni. A megszokás miatt csokit is próbálok letolni, de egy kocka sem megy le. Innentől szinte utánpótlás nélkül megyek, hiába a terülj-terülj asztalkám a pontokon. A pontról Mtb és Lúdtalp társaságában indulok tovább, beállok Lúdtalp mögé, míg Mtb megunja a tötyörészést és ráfut a látótávolságban lévő 2 futótársra. Lúdtalp lehoz a emlékműig, ahol csak dugok, az italozás kimarad. Maradt továbbra is a 6 perc hátrány a tervhez képest (Ahogy Várgesztesen is annyi volt).

Egyből továbbmegyek, Lúdtalp majd csak felfejlődik. De nem jön, én viszont kezdek helyrejönni és elkezdem darálni ezt a sokak által nem szeretem szakaszt. Kicsit el is terelődik a figyelmem egy szomorú emlék megidézése miatt: tavaly itt előztem a célban utoljára látott hegymászó ismerősömet. (Barátomat? Mivel elég különc figura volt, barátomnak nem nevezném, de több volt, mint egyszerű ismerős. Most már fentről nézi az eseményeket...:-() 

Skulót utolérve megtárgyaljuk az alapozás (és ezen belül a sífutás) eseményeit, ezzel időt adva Lúdtalpnak a beéréshez. A következő ponton 7 perc a hátrányunk (3:07 helyett 3:14). Innen tempósan haladunk, de a következő pontig így is újabb egy percet csúszunk a tervhez, amit jó futással Lúdtalp visszaszerez a célig, én csak hozom az itinerben megadottat. Ami tekintettel az utolsó 3 kilin előadott teljesítményemre, nem rossz. Mert teljesen összezuhantam a végére: egy elkavarás miatt ugyan Mtb és Lúdtalp átmenetileg mögém kerülnek, de ez csak időleges. Elhagynak és már nem tudok velük menni, nincs értelme erőlködni. Várom a falu szélét, számolom a villanyoszlopokat, még 5, még 3, még a játszótérig, még addig az elágazásig, még a főútig, még a szervizútig...Várom, hogy Lúdtalp előbukkan az egyik kocsmából sörrel a kezében, de se az elsőnél, se a másodiknál nem jelenik meg. Ellenben messze elől látok egy alakot, nagyon teper. Na ezt sem érem be. Hátranézek, de ott sincs senki, legalább a pozit nem kell védenem. Balos letérés, az utolsó "meredély", jobbos kanyar, célegyenes. Útközben gratulálok Nedusnak: ő hozta azt az időeredményt, amit én/mi szerettünk volna. Hiába, a profik így csinálják.

Cél, gyér taps (köszi Lúdtalp:-)), ráborulás az asztalra, az ott lévő kólásüveg megragadása, támolygás. Kabóca, Lupus és Lúdtalp valamiről beszélnek, de nem jut el a tudatomig. Kifekszek a fűre, függöny le.

Végül 4:08-cal csaptam a célba.

PB, de a vértesi bástya elesett, ezt Lúdtalp nem győzte hangsúlyozni. Szerencsére annyira azért észnél voltam, hogy ha ez bástya, akkor a Margita is az, ott egyelőre nekem áll a zászló:-)

a célban gyors dumálás feminával, Xicaptiannal, gankival és a többiekkel. Végszóra Kékvirág is befut, beérkezik: ő ezúttal a babatávon vitézkedett:-)

Tapasztalatként leszűrhető, hogy a korábbi fontolva kezdés kiveszett taktikai repertoáromból, ideje visszatérni a 2008-ig gyakorolt alapokhoz. Ezzel egyidejűleg az MB-s tervek is átétékelésre kerültek, jelenleg 6:10-nél állok (januárban 6:00, februárban 6:05 volt). Szóval áprilisra ez akár 6:15 is lehet:-).

A rendezésről csak jókat tudok mondani: az időpontot számomra előnyösen megváltoztatták (bár az óraátállítás miatt esetleg szombati rendezésen is el lehetne gondolkodni), de nem akarok telhetetlen lenni.

Az ellátás kitűnő (jóval több az elvártnál), sajnos a totális kifulladás miatt a célban sem tudtam táplálkozni, csak szemeztem a zsíros kenyerekkel:-(. Majd jövőre. És ha Csanya által elmondott változások is meglesznek, akkor valóban luxus körülmények között fogunk versenyezni.

Egyedül a segédjelzések logikáján változtatnék pár helyen, de ettől függetlenül a gyakorlatilag maximálisan elérhető 9/10 pont az értékelésem. (10/10-es verseny nem is létezik, mert ott nekem kellene nyerni:-))