Vértesi Terep Félmarathon

A pitsába, már megint nem mükszik a pulzusmérő, pont ilyenkor, mikor ennyire izgulok, készülök! pedig repül az idő, be kell melegíteni, Oli megmondta, és amit Ő mond, azt nagyon is érdemes megfogadni, tudom. Futás alapon, hiába, a kijelző valahol 210 és 00 között lifeg:( Végül bemelegszik, aztán a pár tempót már rendesen jelzi, legalábbis remélem. Mindjárt rajt, rengeteg ismerős, én meg csak toporgok, ugrálok, hogy ne hüljek. Csúszik a rajt, hideg van cefetül. Csanya megjelenik, feláll a platóra, még 15mp, de már ióta!!!! szinte másfél óra... aztán RAJT!
Kirohanok. Emelkedő lelassít, komótosan fel, a teteje előtt hajdúska Balázs előz, köszönünk egymásnak, majd egyenes, de csipog az óra, visszafogom magam. Egy boly előz, a fenébe, nem bírok menni, mert csipogok. Ajaj, ez nem jó. Falu széle után Pap Gábor is elmegy, de csak lassan távolodik, ez megnyugtat. jaj, ha ezek az elrohanók felesek, akkor semmi esélyem:( A ikörtvélyesi emelkedőn befogom az elsőt, nadam az, aztán szól, hogy elől egy bozótmintás pulóver, fogjam be őt is. Utolérem, feérünk, követem, időnként csipogok, még nem merem kiereszteni, legalább a nyomán biztonságosan futok. Körtvélyes, kedvesemnél dugok, futok a srác után, előttünk megint valaki, előzök, utolérem, megint tudom a jó nyomvonalat követni. A fehér pulóveres sporttárs lassan gyorsít, hé, én nem marathonon megyek, tlem ne félj, de nem szólok, igyekszem tartani a lépést. Elágazás, valóban, ő jöbbra, én balra. A szembenap kicsit zavar, az útjezlő segítő kiabálva navigál, hol térjek le az ösvényre, aztán sínen vagyok. Kapberek előtt utolér egy srác, nevét elfelejtem a rohanásban, a Lessen már futottunk együtt. A pontnál ellépek, innen jó a terep, de megint szembenap, benézek egy elágazást és egy málnás, utolér, aztán megint ellépek. Már jó a terep, a nap nem zavar, a pulzusom jó, néah lent csipolg, meghúzom, rájövök, elöl vagyok, hát ezt nem adom könnyen. Repesztek le hallgató-völgybe, dugok, mondják, első vagyok, ezért már menek is, de az aszfalton lassúnak érezm magam, hiába tolom. A dzsindzsás előtt mintha futást hallanék magam mögött, hát mégjobban, mégjobban, aztán kmár lejt, terep, nem érdekel, fél lábbon sem lassítok, a falu széle, aszfalton belehúzok, kereszteződésnél két minimaratonost érek utol, aztán még gyorsítok, az óra nem érdekel már, de itt már ne érjen utol senki, mert szembevérzésig fogok küzdeni, lejtő, célegyenes, előzés gyalogost, majdnem átesem Lupuson, digok, dugok, hanyadik vagyok? Nyertél, kabóca, szép... majdnem sírok, hát sikerült, megvan... köszi Kicsim, Köszi olipapa, köszi mindenkinek!!!