Na, megvan a "kicsike"! :-)
Ma kaptam meg, gyorsan megtisztítottam a lencséket, és hál'istennek jó állapotban van. Nincs kettősképe, és csak a bal szemlencsén látható kis karc, ami a képalkotást nem befolyásolja.
Az objektív méretéhez képest kicsit bumszli, de alapvetően jó a fogása. Érdekes hogy először kicsit nehéznek tűnt, de ez is a mérete miatt lehet, mert a digitális mérleg, elemmel, és hordszíjjal együtt, 660 gramm-ot mutatott (még jó hogy nem Canon 10×42 IS-t vettem).
A fókuszáló tárcsa viszonylag kicsi, de könnyen forog, és ami lényeges 3/4 fordulat alatt lehet végtelenről a közelpontra tekerni. Nagyobb szem erőltetés nélkül pedig a közelpontját a gyártó által megadott 4,2 m helyett, 3,6 m-nek mértem, amely madarászni a legtöbb helyzetben elég lesz.
A fókuszálás iránya "retrográd", akárcsak a Leica Trinovid, vagy a Olympus RCI, de már jobb is így, mert lassan átszokom erre az irányra.
Optikailag is jó, és kicsit jobb is mint vártam. Nem ad annyira ropogós képet mint a Minox HG, de alapvetően meg vagyok vele elégedve. Ahogy belenéztem egyből olyan érzésem volt, mintha már régen használnám, de aztán rájöttem miért. Hasonló tapasztalati látómező és gumi szemkagyló mellett, hasonló képet is ad mint a Delta Titanium 10×56 távcsövem. A Delta világosabb képet ad, de majdnem minden másban jobb a Canon:
Kicsit jobban korrigált a látómezeje.
A látómező közepén hasonlóan, de szélén kevésbé színez.
Színvisszaadás is jól közelíti a valóságot. Neutrális, de jobb mint a Delta, mert az mellette már kékesnek tűnt.
Talán kicsit nagyobb párnatorzítás mellett, a Canon nem mutat egyáltalán "globe-effect" torzítást. Mindent egybevetve a szubjektív véleményem szerint kisebb a széltorzítása mint a Deltának, sőt a jelenlegi binokuláris távcsöveim közül, a tapasztalati látómező méretét is figyelembe véve, ennek a legkisebb.
Most jön a lényeg, a képstabilizátor!
Mikor először megnyomtam, egy halk koppanás után (aztán én is koppantam a meglepetéstől, mert nem gondoltam hogy ennyire gyorsan reagál a képstabilizátor) hirtelen kimerevedett a kép. Majdnem olyan volt mintha állványra tenném. A kisebb és gyors képremegés teljesen megszűnt, és csak lassabb hullámzás maradt (eleinte tengeribeteg érzésem is volt, de a végén már egész jól megszoktam), ami az apró részletek megfigyelését nem befolyásolja.
Meg kell azért rendesen fogni a távcsövet, mert különben rövid időre elmehet a képélesség, de alapvetően nagyon jól megfogja a képet a stabilizátor.
Szabad kézből összehasonlítottam több távcsővel is, és a gyors tesztelés szerint, a képstabilizátort használva, felbontásban valahol a Leica Trinovid 12×50, és a BTC Marine 15×70 binokulár között volt, de holnap délelőtt kedvezőbb fényviszonyoknál, a 20×60 Tento-t is bevonva, elvégzem a pontosabb felirat olvasó próbát.
Egyelőre úgy tűnik, hogy jó vétel volt! :-)