kaesze Creative Commons License 2010.03.18 0 0 199

Szia!

 

Ne haragudj! Nem akartalak ennyire lelombozni.

 

Sajnos azonban a tény az, hogy -ha valakinek olyan fokú a hallássérülése, hogy erre van szüksége-az ép hallást semmilyen hallókészülék nem képes visszaadni, (ezért is nevezik hallásjavító készüléknek) a legmodernebbeknek is vannak korlátai. Nap mint nap valamilyen módon kapcsolatba kerülünk másokkal és nagyon sok- már bocsánat a kifejezésért- nagyon nehéz felfogású ember van.

Csak egy teljesen hétköznapi példa: telefon csörög, felveszem (ha meghallom). A vonal másik végén egy közvéleménykutató kezdi el halkan hadarni a mondandóját. Mondom neki: - Legyen szíves lassabban, érthetőbben beszélni, mert hallássérült vagyok.

- Elnézést. Ezután mond 1(!) mondatot érthetően, majd ugyanúgy folytatja a hadarást, ahogy előtte...(No comment)

 

Sorolhatnám a mindennapokban előforduló hasonló helyzeteket, amikor a félrehallás, meg nem értés okoz kellemetlen perceket. Nem csoda, ha egy idő után abba is bele fárad az ember, hogy állandóan magyarázkodjon: nem hülye vagyok, csak hallássérült.

Az sem mindegy, milyen fokú valakinek a hallásromlása. Ez nagyban befolyásolhatja a társadalomba való beilleszkedést illetve, hog mennyire tudsz teljes életet élni. Sok sorstársam pl. egyáltalán nem hallja a tv, rádió hangját. Én hallom, de csak hangerőszabályzós fejhallgatóval értem.

Aztán nagyon sok dologra kell ügyelniük azoknak, akik hallókészüléket használnak, hiszen gyakorlatilag ez a fülünk és nem két fillér az ára. Pl. a készüléket nem érheti víz, tehát nem lehet benne fürödni, zuhanyozni, nem lehet benne hajat szárítani, nem használ neki, ha leejted stb. A fodrászom pl.tudja, hogyha kiveszem nála a készülékem, gyakorlatilag nem hallok, tehát korlátozottan tudunk társalogni. Ugyanez az uszodában, strandon.

 

Nem folytatom.

Ezeket a dolgokat meg lehet szokni, együtt lehet velük élni, de a nyugati országokhoz képest nálunk a toleranciából még van mit fejlődni.

És attól, hogy esetleg ténylegesen beigazolódik, hogy egy gyermek hallássérült, nem kell teljesen padlóra kerülni. Nekem pl. most 6. osztályos az egyik hallássérült fiú tanítványom. Nagyon szeretik az osztálytársai, teljesen elfogadták és jeles tanuló. :)) Az Ő szülei is nagyon el voltak keseredve az elején, de mára megbékéltek a helyzettel és ez nagyon jótékonyan hatott a gyerekre is.

Jómagam idestova 18 éve tanítok, abból 16 óta hllókészülékkel. A gyerekek előbb-utóbb rájönnek arra, hogy nem mindig értem meg őket, és kisegítenek. Idén egy osztályban megkérdezték, hogy tényleg van-e hallókészülékem (a hajamtól nem mindig látszik), elmagyaráztam nekik, hogy miért van. Meghallgattak és ment tovább az óra a rendes kerékvágásban.

 

Azzal, amit leírtam azt szerettem volna megértetni, hogy ugyan egészen biztosan nem lesz nehézségek nélküli a gyermeked élete, de lehet kiegyensúlyozott és boldog a problémáival együtt is. És valóban nem lehetsz örökké mellette, pont ezért kell minél jobban önállóságra és a hétköznapi életben hasznostható dolgokra nevelni, hogy önálló életvitelre legyen képes. Nem szabad mágnesként magunkhoz láncolni! 

Előzmény: szerzso24 (198)