Szia,

ja, elfelejtettem írni. Nem értek a halláscsökkenéshez, de azt tapasztaltam a lányomnál, hogy ha játszik és szólok neki, van, hogy azonnal odanéz, de van, hogy kétszer szólok halkabban, nem figyel fel, de harmadjára szólok, és ha hangosabban mondom a nevét, akkor mikor rámnéz olyan, mintha valami álomból riasztottam volna fel. Akinek van halláscsökkenése, az az ember is így reagálnak egy-egy szólításra? Az óvodában egyelőre nem figyel fel a nevére, legalábbis az óvónő még nem mondta.

Viszont amikor szeptemberben kezdte az ovit, 10-ig számolt, addig tanítottam, mert érdekelte. Most viszont 20-ig számol. Ezt meg csak ott tanulhatta, mert az óvónőtől megkérdeztem, meddig tanultak számolni. Szóval nagyon nem értem az egészet.

Nagyon várom a gyógypedagógussal való találkozást, hátha kapunk konkrétabb infot.

Legújabb fejleményeink itthon: van, hogy azonnal megcsinálja (pl. kérek egy konyharuhát), amit kérek tőle, máskor viszont látom a szemén, hogy baromira máshol jár az agya, és hiába mondom el többször is, mit kérek, egyszerűen nem érti meg és teljesen másról kezd beszélni.

Ranschburg Jenő könyvét is olvastam, az abban leírt infok szerint csupán egy átlagos 3-4 éves a lányom, az ego-ja miatt önmagát látja és mindent ebből a szempontból lát.

Lehet, már nagyon túl van ez az egész spirázva, de úgyis a végére kell járni a dolognak.

A pici lányom meg teljesen a nagyobbik ellentéte, nyitott, közvetlen (kivéve a doktornénivel, akinek ha meglátja a sztetoszkópját, őrületes ordításba kezd, még a szomszédos gyógyszertárban is hallják :)), vigyorgós, csupa duma 11 hónaposan. A nagyobbik is ilyen volt picinek és 2-3 éves kora között változott meg. Szóval már kezdek parázni, mi van, ha a picivel is ilyen lesz? A pici is koraszülött lett, azt mondják, ez genetika, ha már mind a kettő 35. héten született. Tehát az indulás egyiknél sem volt az igazi, de remélem, a folytatás azért sikeresebb lesz.

Próbálok nem belekergülni, csupán informálódom, mert ahogy látom, sehonnan nem kap az ember értelmes választ az orvosoktól és sose tudni, merre induljon az ember.

Köszönöm az eddigi információkat, sokat gondolkodtam rajtuk.

Tehát mindenképp először fejlesztünk, aztán majd meglátjuk.

M.