BükkiKi

A hét közepén még hezitáltam, induljak-e vagy sem? Bár a barcikai futás óta nem fájt a lábam, de még kételkedtem. Aztán pénzfeldobás helyett egy szerdai erősebb tesztfutás a Hámori tónál, s gyógyultnak nyílvánítottam magam. Csütörtökön még reménykedtem, hogy imaro felhívására esetleg segíteni kell valamiben, de már minden pozició foglalt volt a rendezőségben. Így nem maradt más hátra, mint az indulás.

Előzetesen egy célt tűztem ki, nem erőltetve menni. Nem szép dolog, de nem is kerestem futótársat, jobb volt most egyedül. Lesz még holnap is, elég volt a 4 hónapi küszködésből.
A nevezés gyors, gördülékeny, hiába, imaro tud szervezni.

Nekilódultam, laslow épp akkor jött a rajt felé. Jó jel volt, hogy Bácsó völgy nem volt saras. Ez előrevetítette, hogy igen jó viszonyok lesznek a futáshoz. A talaj fagyott, havas rész a Katonasírok felett kezdődött. Inentől össszefüggő hótakaró. Az út letaposva, s az ösvény mellett is annyira fagyott-tömörödött volt a hó, hogy még az én súlyomat is elbírta.

Az idő nagyon jó volt. Szép kilátás, végig a köveken. Igaz, a szilvási részt leszámítva sokat futunk erre, de mégis, így egyben egész más.
Annak ellenére, hogy hazai a pálya, a Peskő nyereg után keresnem kellett a jelzést. Tudtam hogy merre kell menni, mert itt a domborzat elég egyértelmű, de hát a jelzésen kell menni.

Nagymezőn bőséges ellátás, itt laslow utolért. Együtt indultunk, de mondtam neki, menjen nyugodtan. Ő azt felete, nyugodtan megy, aztán szép lassan eltávolodott. Tartottam magam, nem rohanunk. Ennyire jól még sosem éreztem magam a Nagymezőn. Mármint az előző BükkiKi-hez képest. A pazsagi erdészházhoz való lefutás a kedvenc részem, vannak benne nagyon jól futható részek. Ezeken néha megeresztettem, nem fájt sehol, fáradtságot sem éreztem.

A Hór völgy mint mindig elkápráztatott, de ebből gyorsan visszazökkentett a valóságba az ódorvári menet. Nem erőltettem a felfelét sem, így most nem lógtak a szemeim kocsányon. Jobb híján nézelődni lehetett, a tavasz néhány apró jelét keresve. Vajon mekkora hóvirág mező lesz a Népek Tavaszán a Fehér kő felé?

Az Ódorvár után már mindig szenvedés szokott lenni a célig, pedig az már csak kb. 8km. Most teljesen rendben voltam, hosszú idő óta most nagyon élveztem a futást.
A célban 4:49-et mutatott az órám, sokkal jobb mint amire számítottam, vagy most számíthattam.
Így van reményem hogy a Mátrabércre összekapom magam.
A bónusz a szép kitűző, s a névre nyomtatott emléklap!