Jézus úgy gondolta, hogy az új posztó jobb, mint az ó. Ezért alkalmasnak tanálta a példázatában a saját tanítását az új posztóval, a farajazeusokét penig az óposztóval párhuzamba állítani. Ha Jézus úgy gondolta volna, hogy az óposztó a jobb, és az új posztó a rosszabb, akkor nyilván alkalmatlan lett volna a példázata, amelyben az Általa rosszabbnak tartott farajazeusi tanítást az óposztóval, míg az Általa kívánatosbnak tarott saját tanítását penig az új posztóval állítja párhuzamban.

Ugyanígy a boros példázatnál. Jézus nyilván az új bort tartotta jobbnak az óbornál, hiszen ha nem így lett volan, akkor alkalmatlan lett volna a példázata, melyben a farajazeusok tanítását az óborral, míg sajátjáét az új borral állította párhuzamba. Ha Jézus úgy gondolta volna, hogy az óbor jobb, mint az új, akkor alkalmatlan lett volna az új bor a példázatában a saját tanításának párhuzamára, ahogyan az óbor a farajazeusokéra.

Most mán csak az a kérdés, mi az új bor. Nyilván nem rejedőfélben levő must, hiszen arra nem gondolhatta Jézus, hogy kívánatosb az erjedőfélben lévő, fortyogó, mindenféle agresszív gázokat termelő must a kiforrott, zamatos óbornál. Vagyis az oinos neos csakis erjedetlen szőlőlét jelenthet, mert azt már valóban jobbnak, kívánatosbnak tarthatta az erjedt bornál. Így tökéletes a párhuzam is: az új bor, vagyis az erjedtelen, egészséges szőlőlé az Ő erjedetlen, egészséges tanítását jelképezi a testet-lelket károsító, erjedt óborral szemben, ami a farajazeusok testet-lelket károsító, erjedt tanítását szimbolizálja...