Csokis Creative Commons License 2010.03.05 0 0 153
Ez szinte így is lehetne, már csak az a kérdés, hogy mitől ünnep egy ünnep és kinek szól. Mert ha a Nagy és Egyetemes Magyar Virág- és Rágcsaárus Utcai Lobbi, továbbiakban: Nemviruló terjeszti, mint például a Valentin-napot, vagy a Nőnapot, akkor kevéssé hiteles. Vegyük őket sorra!
Vannak az egyházi ünnepek, amit ha kellőképp kiforgatunk, akkor jó kis konzumálást lehet köré keríteni: karácsony, húsvét de már a halottak napja is megy ebbe az irányba. Hócipőm tele a bús özvegyekkel, meg a gyászoló gyerekekkel, akik malomkerék nagyságú koszorúkat és fél bokornyi csokrokat visznek a temetőbe, ahelyett, hogy életében vittek volna neki kéthetente egy szál virágot. Ja, de akkor beszélgetni is kellett volna szegény öreggel, meg azt különben sem látják a szomszédok.
Vannak a konzumálási ünnepek, amikor "gyorsan kőccsünk még egy kis pénzt", mert holtszezon van. Ilyen tipikusan a Valentin-nap, amivel fel lehet pörgetni a karácsony után visszaeső forgalmat. De a zabáljunk má' egyet a torkos csütörtökön sem rossz.
Vannak az állami ünnepek, amikor egy történelmi eseményt meglovagolva az aktuális kurzus fényezi magát. Ha ügyesek, akkor ez ráépül valami hagyományra. A legjobb példa augusztus 20 - Szent István, ami a legrégebbi államönfényezős ünnep, hisz' még Szent László rendelte ünnepelni. Megkapjuk a magunk légi- és víziparádéját és tűzijátékát, és örülünk. Ha viszont bénák, akkor az ilyen csak ellenszenvet szül, mint az előző rendszerben, ahol vagy nekünk tök idegen ünnepeket (nov. 7), vagy kifejezett szívást (márc. 21, április 4.) rendeltek ünnepelni. Esetleg volt egy szabadnap (május 1.), amikor viszont elvárták a kötelező programon, tehát csak annyi volt a difi, hogy nem a munkahelyen szoptál, hanem a Felvonulási téren. A fiatalabbaknak mondhatom: marha népszerűek voltak. :-) Mellesleg egykoron ide tartozott a Nemzetközi Nőnap is, amikor azt ünnepeltük, hogy mit dobott a genetikai lottó. Jó esetben azt hogy a nők most már -hála nagy, és bölcs demokráciánknak- teljes munkaidőben dolgozhatnak, alkothatnak, és közben milyen rendesek, hogy a család terhe is az ő vállukon nyugszik. Na, erre mondta azt egy újságírónő vagy húsz éve, hogy ha valahol ünnepelni kell valakit csak azért, mert nő, akkor ott a nőknek a maradék 364 napban nagyon rossz lehet. És ezzel visszatértünk a Halottak napi szindrómához: kap a zasszony egy szál rózsát, és aznap papi elmosogat, a kolléganők meg egy-egy csokor hóvirágot, és aznap nem játsszuk fukszos macsót. És ezzel a női jogok le vannak tudva. Le vannak tudva?
Előzmény: missi.tmea (151)