Bocs, a kóstoló nagyrésze lemaradt. Ősszességében elég komoly borokat kóstoltunk.

 

Quinta de la Quietud 2001

 

Intenzív, mély illat jókora adag animalitással. Vastag , húsos test, áradó mélység, sok és érett tannin, bársonyos textúra, kissé talán erőteljes savak. Díszítései feketebogyós gyümölcsök, avar, föld, bőr. Igazi nagyágyú érzetű vörösbor, lehengerlő, komplex, buja, de nem eleganciával hódít. 7p

 

Pintia 2004

 

Előzőtől első nekifutásra kevésbé intenzív, de sokkal kifinomultabb illatvilág, érett, de nem lekváros fekete bogyós gyümölcsök, dohánylevél, finom erdei gombák. Szájban nagyon telt, de mégse robosztus, bársonyos érett tanninok által formált textúra, nagyon jól felépített szerkezet, az illat alapján várható komplex ornamentika, savai nagyon kultúráltak, kifinomult állagúak, több lépcsőben jelentkeznek, hosszú búcsújában a tanninoké a főszerep, feltételezhetőleg idővel még kerekebb lehet. Előző borhoz hasonló beltartalom mellett , itt inkább találunk eleganciát is(bár múltkor a Villeneuve CdP megmutatta, hogy ezen a téren is lehet még feljebb) 8p

 

Néhány kóstolás után azonban némi csömörérzet uralkodott el, érződött, hogy nem nagyon fog több elfogyni ezen vörösekből, „honvágyam” támadt valami határozottan könnyebb, és elegánsabb, könnyebben fogyasztható fehérborra.

 

Georg Breuer Berg Rottland Riesling trocken 2003

 

Múltkor jól bevált. Most nem. A dugó gyakorlatilag bele volt rohadva, kívülről már láthatóan lepte  a penész,  forgácsonkénti eltávolítás meglehetősen lélekölő volt. A bor szerkezetileg nem tűnt sérültnek, de az átható penészíz értékelhetetlenné tette. (triviális kérdés: ez a dugósság egyik alfaja? Már amikor a dugót láthatólag szétmállasztja a nedvesség, amit aztán penészgombák árasztanak el. Ennek mi az oka?

 

Alzinger Steinertal riesling smaragd 2007

 

Első benyomásként rendkívül könnyed hatású, karcsúnak tűnő bor, ami mégis szinte szétszálazhatatlanul összetett. Ha csak a struktúrát nézem a közepes test mellé a szó szoros értelmében vett vibráló savgerinc társul, nem ír le magas, könnyen követhető görbét,  nem hagyja , hogy felüljünk a hátára, és magával ragadjon, hanem folyamatosan cikázik, oszcillál, mindig jelen van, ott ahol kell, a bor egészének rendkívül élénk, életteli, izgalmas miliőt biztosít, úgy hogy a komplexitás mellett mégis háttérben marad. Aromavilága meglehetősen összetett. Érdekes jelenség, amikor hűvősebb (citrusok)ill.. melegebb tónusú gyümölcsös jegyek(barack, kiwi, trópusi gy.) váltakoznak egymással, és karonöltve az elmaradhatatlan szárazan köves csípős ásványos karakterrel a fent vázolt tipusú savérzethez hasonlóan vibráló koreográfia szerint jelentkeznek, újabb és újabb kombinációkban, gyakorlatilag folyamatosan változik.(szénsavassága csökkentével is más-és más arcát mutatja) A bor részletei rendkívül össszecsiszolódtak, magasabb szinten megvalósuló egyensúlyt, harmóniát nehéz lenne elképzelni. Az is érdekes, hogy bár aromagazdagsága kétségtelen, mégse tűnik annyira „direkt” bornak, nem kellőképpen figyelemre hangolt fogyasztó esetleg több koncentrációt igényelne, valamint egyértelműbb magávalragadást, a figyelem közvetlenebb vezetését.

Ha sikerül ráhangolódni, akkor gyakorlatilag hiba nélküli tökéletes száraz fehérbor. 9p