Kiegészítésként:

A vasút másik oldalán harckocsizók voltak és a Lunások. Akkor az a hír járta, hogy föld-föld rakétáik voltak. 20-40 kilométer közötti használatra.

Ezen kívül a szovjet repülők riadó-reptere. Semmi beton meg ilyen nyalánkságok. Nem volt semmi látvány, ahogy azok a fiúk emelkedtek. Az út felé indultak, az épületek felett és mi felettünk kapták fel a gép orrát, hogy csaknem függőlegesen tűzzenek fel az ég felé. Micsoda hang volt! A zászlóalj épületéről csaknem lepotyogtak a cserepek. Soha nem gondoltam addig, hogy MIG-ekkel ilyen terepen is lehet közlekedni.

Más! Senki nem röhögve vonult be katonának. Még a hivatásossá váltak közül sem. De ígértek nekik lakást. Aki ismeri a 60-as évek közepét tudja, ilyen fiatal emberkéknek csak a álmaikban szerepelt egy önálló lakás. Sokan ezért is választották ezt a hivatást. Ezért aztán nem is szabad leszólni őket.

Amúgy meg a katonaság egy szép hivatás. Ez magánvélemény!

Akkor ez volt a feladat, meg kellett csinálni! Örülök, hogy így történt. A mai gyerekeket nézve kár, hogy eltörölték a sorkatonaságot. Sem fegyelem, sem rend, sem empátia a mások ügye iránt. Sajnálatos.

 Megint egy jó strófára sikeredett.

Üdv mindenkinek!