Néztem a tapolcai laktanyáról készített filmet. Megható volt látni azokat a katonákat, akik valamikor szívüket lelküket odaadva szinte hobbyként gyakorolták szakmájukat, végezték feladatukat. Most már csak az emlékek maradtak, mivel  -már hagyományként- a magyar állam szétrombolt minden eszközt, értéket. Igazán sztárolva sosem voltak, (mint a vadászpilóták) mivel feladatuk titkos volt, de legalább olyan érdekes. Bár a titkosságról annyit, hogy a környéken szinte csak az nem tudott a rakétákról, aki nem akart. De mégsem beszélt róla senki.

Ma a laktanya haldoklik, akárcsak a tótvázsonyi objektum. A mai "tulajdonosok" nem értenek semmit, nem igazán tudják, milyen érték van birtokukban. Ők hatalmas terveket szövögetnek, nagy lóvékért egyben akarják "értékesíteni" ezeket az ingatlanokat... Hogy később a romok között kukorica raktárak, meg használtgumi depók, kóborkutya tanyák legyenek ...

Nálunk úgy látszik nem számítanak az értékek...

Más:

A filmben a riporter elég érdekes (dilettáns) kérdéseket tett fel, ami hűen tükrözi az átlagember, a mai tizen - huszonévesek ismereteit a témáról:

" akkor itt terrorista fegyverek, tömegpusztító rakéták voltak?"

" az itt szolgálók akkor potenciális tömeggyilkosok lennének?"

Azt persze nem fogja fel senki, hogy nyugaton ugyanezek az eszközök minket figyeltek. semmivel nem voltak tömeggyilkosabbak a mi katonáink az osztrák és más nyugati NATO katonáknál.

Sajnos a hirtelen ránkszakadt kapitalizmus, és a bigott "ruszki" gyűlölet, valamint a dilettáns átlagemberek gondolkodása összemossa a hidegháború hazai fegyvernemeit a gyilkos tömegpusztítással. Valakinek el kellene magyarázni, hogy az akkori fegyverkezés ma ugyanúgy megvan (leépítettebb verzióban) csak ma nincs hozzá ideológia. És hogy az értékeinkre, azok újrahasznosÍtására jobban oda kellene figyelni.