Cupákos kis túra volt ez a Börzsöny Éjszakai. Az időjárás méltó körülményeket biztosított a dögölj meg becenév erősítéséhez, bár ez jobbára csak a hó mennyiségében mutatkozott meg, és a kissé kellemetlenül fújó hideg széllel a Csóvin. Bőven elég volt ez is, de sem köd, sem csapadéktevékenység, sem túl hideg nem jutott ki. Hét után indultam valamivel, remélve, hogy az előttem járó mintegy száz ember letaposott nyomát minél tovább élvezhetem. Ez tulajdonképpen Csanya pontjáig jött össze aztán 7-8 ember volt már csak előttem, így az ösvény igen szoliddá vált. A piros sávon volt először küzdősebb a terep, de így utólag ez még szódával elment. Rakottyás-patak völgyében az ellenőrző ponttól a Pogányvár aljáig Maku Laci és Sétálósbácsi kivételével mindenkit begyűjtöttem, ami a nyomok tovább gyengülését vonta maga után, ráadásul valaki akkorákat lépett a piros háromszögön fölfelé, hogy helyenként spárgáznom kellett volna. Utólag kiderült korábban lefelé valaki erre jött, és Bálintéknak nem volt kedve új nyomot taposni a több helyen térdig, ritkán kicsit a fölé érő hóban.
Néhány elvétett lépés utáni hóba letérdeléssel arrébb kikecmeregtem a zöldre, ami kellően le volt taposva, kocogáshoz.
Csóványoson Fridmannék fagyoskodtak a huzatban, és nyitottak önkéntes frissítőpontot. Köszönöm nekik az ellátmányt, igen jól esett!
Továbbindulva nagyjából a Piros x leágazásig lehetett futni, aztán a lejtőért is meg kellett harcolni. A kék O alján viszont újra lehetett nyomulni.
A ponton rengeteg ismerős látta el a szolgálatot. Beértem Bálintékat, s mivel már régen találkoztunk, és ez egy edzés, maradtam velük beszélgetni. Szépen letolt, vagy kijárt volt gyakorlatilag a Csóványosig az út, de csak a végén kocogtam.
Kőkorsótól már tartottam előre. Nem egy gyakran járt fertálya a Börzsönynek. Törtem elől a havat a lejtőn, közben feltűnt egy lámpafény a távolban. A fények tulajdonosa Athosz volt, Hamuháznál ért be minket. Nagy-Hideg-Hegyig négyesben baktattunk. Rosszabbra számítottam, de szerencsére csak az Aklok-rétjeig kellett taposni az összetöppedt tetejű havat, utána már volt nyom. Nem volt e miatt hiányérzetem :)
NHH turistaházba mindössze pecsétért ugrottunk be, és már olajra is léptünk Athosszal. Királyrétig már nincs nagy kaland, az út kijárt, a Taxí nyiladék le volt tolva, úgyhogy lehetett menni. Saját mérés szerint 9:31 lett a vége, de este 7 után indultam, szóval a hivatalos majd kiderül. Jó volt végre lefeszegetni a lábamról a jégcsimbókos cipőt, és kamáslit. Annyi jég gyűlt már rá a végére, hogy vagy a vádlim verte szét, vagy terpeszbe futottam.
Köszönöm a szervezők munkáját, igazán remek rendezvényen vehettem rész!