Margita 20 futva

Korábban terep versenyen még nem indultam hosszabb távon így első bálozónak minősülök :) Nagyon jó élmény volt, kellemes emlék lesz.

Az utóbbi hónapokban rakoncátlankodó bal térdem miatt egyfajta tesztként tekintettem a Margita 20-ra. Jól sikerült. A térdem nem fáj, így készülök a Vértesi Terepmaratonra.

A tömegrajttal indultam, hátulról, hogy ne sok vizet zavarjak. Az első EP felé az első meredekebb emelkedőt is próbáltam megfutni, de elakadtam, így szépen besoroltam a többiek közé. Az 1. EP után jól esett lezúzni a lejtőn a mély hóban. A 2. EP-ig nagyon kellemes a szint, itt a pulzusom is visszaállt a normál szintre, hogy aztán a következő emelkedőn megint felszaladjon 170 fölé. A 2. és a 3. EP között azért már volt kevésbé letaposott havas szakasz is, de azért nem volt vészes. A 3. EP követő hosszan elnyuló emelkedő eleje kellemes volt, a sztráda felüljáró előtti szakasz viszont kemény volt. A végén az aszfaltos rész pont jó volt levezetésnek. Az iskolába visszaérve még ráhoztam a szívbajt két rendezőre, de aztán megnyugtattam őket, hogy 2.05 alatt még én sem tudom lefutni a 40-es távot :).

Kellemesen elfáradva, de nem kihajtva magamat ez a 2.05-ös idő a 157-es átlag pulzussal nekem OK.

Köszönöm a lefelé úton a társaságot Rhiannon-nak és Kabócának, visszafelé Vajonmerrének, a rendezőknek a szinvonalas rendezést (nem sikerült elkavarnom sehol, pedig ettől tartottam).