"olvasd a csodaszarvas mondáját"
Az a kazár időkre vonatkozik? Mondjuk a IX. századra? S ha úgy is lenne, mennyiben bizonyítaná, hogy a Kubán-vidék részét képezte Dentu-Mogernak?
A hungarusokról szóló csodaszarvasmonda sokkal inkább a VI. század közepének eseményeit idézi, amikor is a hun-avarok (var-khunok) a Kaukázus előterében alán közvetítéssel felvették a kapcsolatot Bizánccal, és – feltehetően a szászánida határőrzsoldról – áttértek a bizánci évpénzre.
Pont a Kubán folyó partján, a Karacsajevszk várostól 11 km-re északra emelkedő khumarai vár falai között bukkantak egyébként szerfölött érdekes feliratokra 1974-ben a régészek. A felfedezés szempontunkból azért jelentős, mert Gadlo és munkatársai a kapu külső oldalánál egy szászánida tűztemplom alapjait tárták fel. Már a szentély alaprajzából sejteni lehetett, hogy erős szászánida hatásnál többről lehet szó, az Erdélyi István kutatócsoportja által megtalált falazókő 1978-ban aztán csaknem bizonyossággá érlelte a feltevést: tudniillik hogy perzsa helyőrség állomásozott a korábban itt magasodó erődítményben.
Harmatta szerint az ominózus kőre vésett középperzsa felirat minden nehézség nélkül olvasható, s a következőt jelenti: „Ezt Bahrān építtette.” A jelformákból ítélve az V. század második felében, Pērōz korában kerülhetett a szöveg a kőre. Tekintettel arra, hogy egyfelől Lazar Pcarpecci örmény krónikás fenntartotta Vahramnak, Pērōz spahbadjának, hadsereg-főparancsnokának a nevét – ő volt az, aki a sahansahot 484-ben le akarta beszélni a heftaliták elleni háborúról –, másrészről pedig a határvédelem a spahbad feladata volt, igen nagy a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi khumarai vár elődjét Pērōz nagykirály építtette Bahrān nevű főparancsnoka útján.
„Mindebből az következik, hogy Chumara vára, ill. sāsānida kori elődje fontos láncszeme volt a limes Sasanicusnak a Kaukázusban. Az is világossá vált továbbá, hogy a sāsānida határvédelem mélyen tagolt volt. Chumara vára messze előretolt támaszpontnak tekinthető, amely egyrészt akadályozta az alán kapu (Dar-i Alān) megközelítését, ahol újabb, bevehetetlen erőd állta útját a nomád népek portyázó támadásainak. Ugyanakkor azonban alkalmas volt a Kubán folyó egész völgyének ellenőrzésére is, és e funkciója most érthetővé teszi számunkra Menandros bizánci történetíró egy eddig nehezen értelmezhető tudósítását. Menandros elmondja, hogy amikor Zemarchos bizánci diplomata a nyugati türk kagántól Közép-Ázsiából a Volgához, majd az ugurokhoz (=ogurokhoz) visszaérkezett, az utóbbiak figyelmeztették, hogy a Kubán folyó mellett 4000 perzsa harcos áll lesben, hogy a bizánci követséget elfogja. Eddig érthetetlen volt, hogyan lehetett perzsa haderő a Kubán folyó völgyében. Most, hogy a Chumara várában talált középperzsa felirat bebizonyította, hogy ezen a fontos hadászati ponton perzsa helyőrség állomásozott, és a Kubán folyó völgyét ellenőrizte, egyszerre érthetővé válik az ogurok figyelmeztetése és Zemarchos óvatossága a perzsák lesvetésével szemben.”
Hogy Zemarkhosz melyik folyót emlegette Κωφην néven, arról megoszlanak a vélemények. Eichwald, Yule, Harmatta és Róna-Tas például a Kubán mellett tette le a voksát. Visszatérve azonban a nyugat felől a Kubánra néző khumarai erősségre, a várban a rövid perzsa építési szövegen kívül másfajta feliratokat is észleltek: egy helybéli tanító 1960-ban rovásírásos kövekre lett figyelmes, melyekről A. M. Scserbak leningrádi turkológus két évvel később egy magyar tudományos folyóiratban publikált tanulmányt. Hamarosan V. A. Kuznyecov ordzsonikidzei régész is beszámolt az itteni köveken és marhakoponyákon olvasható – Erdélyi szerint türk jellegű – feliratokról.
Ezeknek a betűsoroknak a régészek szerint a Kazár Birodalom türk lakosságához lenne köze, ugyanúgy, mint annak a száguldó lovast ábrázoló rajznak, amely a citadella 6 méter vastag – 3 méter magasságig megmaradt – falának egyik kövén látható. Véleményünk szerint azonban nem zárható ki, hogy mégis inkább szászánida zsoldban álló varkhoniták készítették ezeket a feliratokat és az ábrát.
Mióta ugyanis bebizonyosodott, hogy türk rovásírásos feliratok egyre több hunugur tárgyon olvashatók, aminek következtében „elkerülhetetlenné vált a következtetés, hogy az avarok ismerték az orchoni–jeniszeji türk rovásírást”, egészen más szemmel tekintünk már a türk írás és általában véve a török kultúra eredetére. A kínai évkönyvek annyit már korábban sejteni engedtek, hogy a türkök egykoron beletartoztak a Hun Birodalom kötelékébe, vagy másként mondva a hunok egyik törzsét alkották. Az újabb kutatások, melyekben N. Išjamcs úttörő munkát végzett, végül nyilvánvalóvá tették, hogy „a hun rovásírás a »keleti türk« rovásírással volt azonos, illetve annak lehetett az előzménye”. Így tehát nem lehet kétséges többé, miszerint a türk jellegű írás részben a var-khunok utóbbi, hun komponensével jutott Európába.
A perzsák khumarai erődjében talált rovásfeliratok akár az 557/58-ban az alánok között táborozó – és Bizánccal rajtuk keresztül kapcsolatba lépő – hunuguroktól is származhatnak tehát. A perzsák hadászati politikája könnyen megenged egy ilyen feltételezést. Korábban például a Szíriai Ephraim említette, II. Šāpūr seregében Amidánál állomásozó és Edesszát 360/61-ben valószínűleg ostromló hunokat, továbbá a szászánidák észak-mezopotámiai határait Kelet-Rómával szemben védelmező Qadish nevű hadvezért tartotta heftalitának a kutatás.
Alemany mutatott rá egyébként, hogy az alánok fejedelmének Menander Protéktórnál előforduló Szarósziosz neve egyszerűen csak az alán 'fejedelem' szó továbbképzett változata, ahogyan az óbolgár királylista Dulója, Kézai Dulája és a Képes Krónika Dulja azonos lehet a magyar gyula méltóságnévvel. A tisztségnév jaula alakban kusán feliratokon, később eftalita pénzeken is előfordul. A magyarországi varkhonita leletanyagban szembeszökő alán párhuzamokkal találkozni olykor, így a szarvas-Grexa-téglagyári temető rendkívül nagy számú (pontosan 50) fülkesírjáról a már többször említett Erdélyi István írja: "Ezek a különös sírok, amelyekben a főaknából, ferdén vezet lefelé a zsákszerű sír, benne az emberi holttestek, nem ismeretlenek az Alföldön. A főaknába levezető lépcsőzetes megoldás és maga a sír jellege emlékeztet a Don-menti és az észak-kaukázusi alán sírokéra, jóllehet azok esetében a holttest számára kialakított üreg nagyobb és kupolás jellegű. Megjegyezzük, hogy Kínában, az ázsiai hunok ősi területén már a Kr. e. évszázadokban ismeretes volt a fülkesírok készítése."
