Végigolvastad a hozzászólást?

Jel 17,1 - Jel 17,6
Ez a fejezet a Jelenések könyvének kulcsa: szent János a keresztényüldöző pogány Rómában látja az antikrisztus megtestesülését. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a római birodalom egyúttal előképe minden istenellenes hatalomnak. A nagy parázna asszony: Róma. A nagy vizek a római birodalom népei (Jel. 17,15.). Paráználkodtak, vagyis átvették Róma bálványimádását és erkölcstelenségét. A skarlátvörös vadállat a Jel. 13,1-8.-ban leírt első vadállat, az antikrisztusnak anyagi és politikai hatalma. A káromlás nevei a császárokat istenítő nevek. A hét fejet és a tíz szarvat az angyal a Jel. 17,9-14 versekben magyarázza meg. A Jel. 17,6. vers célzás a keresztényüldözésekre. Az angyal Rómát mint nagy kéjnőt mutatja be. Amint Róma, illetve Babilon szemben áll a mennyei Jeruzsálemmel, úgy ez a kéjnő is szemben áll a csillagkoronás nővel. Róma istentelenségével, bálványimádásával, császárkultuszával vétkezik, a Szentírás nyelvén: erkölcstelenkedik. Ez az asszony a meghódított népekre, a nagy vizekre alapítja hatalmát. Az angyal pusztába viszi Jánost Izajás a "tenger pusztaságának" nevezi Babilont (21,1), innét vehette János a kifejezést, amely az istentelenség sivárságát jelenti. Az asszony skarlátvörös vadállaton ül ez egyrészt a pompát, fényt jelképezi, amellyel magát körülveszi, másrészt azt a vért jelzi, amellyel kormányozza a meghódított népeket, és amelyet a keresztények hitükért kiontottak. Homlokára volt írva a neve: a nyilvános nők a homlokukon viselt szalagra írták nevüket vagy házuk ajtaján volt kiírva a nevük. A titok azt akarja jelezni, hogy nem a valódi Babilonról van szó, amely ekkor már romokban hevert. Az asszony megrészegedett a vértől a keresztények kiontott vére további üldözésekre adott indítást.

Jel 17,7 - Jel 17,18
Az antikrisztussal azonosított római birodalom volt: teljes hatalmában Augusztus császár idején, de nincs többé: Néróval kiveszett Augusztus családja és a Néró halála után bekövetkezett zavarokban már-már úgy látszott, hogy a birodalom is tönkremegy. Fölszáll a mélységből: ismét megerősödik és a keresztényüldözés újra megkezdődik. A hét hegy: Róma hét halma. A hét király: hét császárt jelent. Az öt: Néró, Galba vagy Otho, Otho vagy Vitelliusz, Veszpaziánusz és Titusz. A hatodik uralkodó szent János kortársa, Domiciánusz, a hetedik vlószínűleg Nerva. A tíz király: Rómának alávetett barbár királuok, akik később fel fognak lázadni Róma ellen (Jel. 17,16. vers) és így végrehajtó eszközei lesznek Isten büntetésének. Egy órára: rövid időre. Az angyal megmagyarázza a látomást. Egy jelkép több dologra is vonatkozhat, viszont egy dolgot több jelkép is magyarázhat. A vadállat, amelyen az asszony ül, az Antikrisztus. Amint Krisztus meghalt és feltámadt, ezt próbálja utánozni az Antikrisztus is. - A keresztényüldöző római birodalom a kereszténység előtt is létezett, ezért volt. Augusztus családja Néró halálával kihalt, tehát nincs, és az emberek tényleg azt gondolták, hogy a birodalom is megszűnik, de új életre kelt. Itt a sátán Krisztus második eljövetelét próbálja utánozni: volt, nincs: felbukkan a mélységből. A vadállat hét feje Róma hét halma, valamint hét császár. Ezt a hét császárt különbözőképpen magyarázzák. Az egyik ilyen magyarázat: Augusztus az első, utána Tibe-riusz, Kaligula, Klaudiusz, Néró ezekre mondja: öt már a múlté. Veszpaziánusz a hatodik: most uralkodik. Titusz a hetedik: még nem jött el, és csak rövid ideig uralkodott. Domiciánusz a nyolcadik, akiben a néphit az új életre kelt Nérót látta. Ebben a sorozatban nemszámít három uralkodó (Galba, Otho, Viteliusz), akik Néró halála után próbáltak uralomra jutni. Lehetséges azonban az is, hogy János a világ végén uralkodó hét királyt látja, a nyolcadik maga az Antikrisztus lenne. A tíz szarv a Rómát segítő királyok, akik a keresztényeket üldözik, de végül Róma ellen fordulnak. A tízes szám különben is kerek szám. - A kéjnő elpusztult, de maga a vadállat továbbra is megmarad, ami arra mutat, hogy nem csupán Róma megszemélyesítője, hanem minden Isten-ellenes hatalomé is a történelem folyamán.

Jel 18,1 - Jel 18,3
A fejezet drámai erővel állítja elénk Isten és Egyháza főellenségének, a pogány római birodalomnak bukását és büntetését. Az angyal prófétai múltban úgy hirdeti Róma bukását, mint már megtörtént dolgot. Az angyal bejelenti Róma bukását és pusztulását bálványimádása miatt. A jövőben történő dolgokról János mint megtörténtekről ír.

Jel 18,4 - Jel 18,8
Az Úr Jézus inti a római keresztényeket, hogy ne vállaljanak közösséget Róma bűneivel (Jel. 18,4-5.), és megparancsolja az angyaloknak, hogy hajtsák végre az ítéletet (Jel. 18,6-8.). Az angyal felszólítja a keresztényeket, hogy hagyják el a várost, ne pusztuljanak el vele. De jelenti ez a felszólítás azt is, hogya pogányokkal semmiféle közösséget nem szabad a keresztényeknek tartaniuk.

Jel 18,9 - Jel 18,10
A szövetséges fejedelmek gyászolják Rómát, de nem sietnek segítségére. Egy óra alatt: hirtelen. A szövetséges királyok meggyászolják Rómát, de távolról, nehogy vele együtt elpusztuljanak.

Jel 18,11 - Jel 18,20
A kereskedők és hajósok, akik a Rómával folytatott kereskedéssel nagy vagyont gyűjtöttek maguknak, szintén siratják a város bukását. A kereskedők siratják Róma bukását, mert üzleteik megszűnnek. Ezzel a sírással szemben áll a keresztények öröme: Örvendjetek...

Jel 18,21 - Jel 18,24
A keresztényüldöző Róma végleges bukását egy angyal jelképesen a tengerbe vetett nagy kővel pecsételi meg (Jer. 51,61-64.). Az ítélet megváltoztathatatlanságát jelenti a kőnek tengerbe dobása. A pogány Róma eltűnik, mint a tengerbe dobott kő.