Máté evangéliuma 24. fejezet
Mt 24,1
És kijövén Jézus a templomból, elindúla. * És hozzá járulának tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épűleteit. **
Vö. Mk.13,1 Lk.21,5
* az olajfák hegye felé, hogy éjszakára Bethániába, Lázár házához menjen, miután egész nap tanított.
** hogy figyelmeztessék őt annak nagyságára, szépségére és erősségére, alkalmat vévén Máté 23,38.-ből, hol Jézus a templom pusztúlását megjövendölte. A templom valóban az épitészet csodaműve volt.
Mt 24,2
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Látjátok-e mindezeket? Bizony mondom nektek, nem hagyatik itt kő kövön, mely le ne rontassék. Vö. Lk.19,44
Ez szó szerint beteljesedett Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem pusztulásakor. Mt 24,3
Midőn pedig az olajfák hegyén leült, * hozzá járulának a tanítványok ** külön, így szólván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz jele eljövetednek és a világ végezetének? ***
* honnan legszebb kilátás volt Jerusalemre és a templomra.
** Márk 13,3. szerint Péter, Jakab, János és András, a legmeghittebbek.
*** A tanítványok azt hitték, hogy Jerusalem pusztúlása és a templomé az Úr eljövetével utolsó itéletre a világ végezetén ugyanegy időpontra fog esni. E hiedelemre maga az Úr adhatott alkalmat, a mennyiben e két eseményt gyakran állította egymás mellé (Máté 16,27.28. 22,7.8. 23,38.39.). Miért ezt? lásd a követk. jegyzetet. Tehát a tanítványok azt hitték, hogy Jeruzsálem pusztulásával a jelen világnak is vége lesz, s a Messiás megkezdi dicsőséges uralmát.
Mt 24,4
És felelvén Jézus, mondá nekik: * Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket. Vö. Ef.5,6 Kol.2,18
* Krisztus itt következő feleletében fölvilágosítást ad mind a két eseményről, mint ezt a sz. atyák egyértelműleg állítják, habár egyes körülményeknek egyik vagy másik eseményre való elkülönzésében nem egyformán vélekednek. Némelyek azt állítják, hogy a beszéd első része a 32. versig, Jerusalem pusztúlásáról szól, a többi pedig a világ végezetéről. Mások (mint Ágost. Jerom. Béda és a legtöbb atyák és értelmezők) azon véleményben vannak, hogy Krisztus az ő isteni szemléletében, mely előtt ezer év annyi, mint egy nap (Zsolt. 89,4.), mind a két eseményt összefoglalva és egymásba szőve adja elő. Ez utóbbi nézet, úgy látszik, a nevezett események természetének és a jövendölés betűjének inkább megfelel. Mind a két esemény, Jerusalem pusztúlása és a világvégezet, részei egy isteni ténynek, Isten itéletének az emberek fölött; miután a prófétai látomásokban ilyen, idő jártával fokonkint bekövetkező eseménynek, melyek összevéve csak egy isteni tényt képeznek, egy szempont alatt, egymásba szőve, gyakran adatnak elő (vesd össze: Izai. 24,26. s követk.), a dolog természetével igen megegyez, hogy Krisztus ez eseményeket úgy hirdeti, hogy egyik a másik által, egyik a másikban közöltessék. Azoknak e benső összefüggését a betűszerinti értelem is megerősíti. A 29. 30. 31. v. a világvégezetnek látnoki szempontja határozottan és világosan előtünik, és mégis a 34. v. az mondatik, hogy mindezen megjövendölt dolgokat az akkori nemzedék még megéri. Mind a kettőt csak úgy lehet megegyeztetni, ha fölteszszük, hogy ugyanazon szavak által mind a két esemény előadatik, de mégis úgy, hogy majd az egyik, majd a másik lép egyenes, betűszerinti, tökéletes értelemben, előtérbe, míg a másik ugyanazon szavak alatt csak tágabb, nem tulajdon, és tökéletlen értelemben rejlik. Némely ujabbak azon véleményével, hogy Krisztus egyedűl Jerusalem pusztúlásáról jövendölt, nemcsak az egész őshagyomány, hanem a jövendölés betűje is ellenkezik. Tehát Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének, s előképe az utolsó itéletnek. Jézus általános vonásokban szólt mindkettőről, a nélkül hogy az időt közelebbről megjelöln; óvatosságra, hűségre és állhatatosságra inti övéit minden kísértés és megpróbáltatás közt.
Mt 24,5
Mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokat eltévelyítenek. *
* Tulajdonképen hamis Messiások Jerusalem pusztúlása előtt nem léptek föl; mert Teodás (Ap.cs. 5,36.) és az egyiptomi (Ap.cs. 21,38.), lázítók voltak, Simon a mágus (Ap.cs. 8,10.) pedig hamis próféta volt. Hanem ez esemény után időnkint léptek fel olyanok, kik magokat Krisztusnak mondták, mint a régibb időkben Chochba, Hadrián császár alatt, az ujabb időben a 17-ik században Sabbatai Zebhi, ki utóbb mohammedánus lett, a hamis bölcsészek, kik tanaikat az üdvösség tudományának helyére tették, és az antikrisztus előkövetei (Dániel 7.). Ez maga lép föl az utolsó időben a kereszténység megsemmisítésére, s azt fogja hirdetni, hogy minden üdv tőle van (Ján. 5,43. Tessz. II. 2,1. s követk.). E szavak egyenesen és tökéletes értelemben a világvégezet előzményeiről szólnak. Krisztus a hamis Messiásokat mind összefoglalja, mivel az örökkévaló nézletben minden egyben összpontosúl, s a különféle hamis Messiások összevéve csak egyet képeznek, ki végre az antikrisztusban legfőbb fokozatban fog fellépni. Csak távolabbi, tökéletlen értelemben vonatkoznak ez igék a Jerusalem pusztúlása előtti hamis prófétákra.
Mt 24,6
Hallani fogtok pedig harczokat és harczi híreket; vigyázzatok, hogy meg ne háborodjatok; mert ezeknek meg kell lenni; de még nincsen vége.
Mt 24,7
Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; és leszen dögvész, éhség és földindulás helyenkint. *
* Ez is csak tökéletlenűl illik ama csatákra és szorongatásokra, melyek a zsidó háborúban Jerusalemnek a romaiak által véghezvitt pusztítását megelőzték; ez tökéletes teljesedését az idők végezetével fogja nyerni (lásd Krón. II. 14,1. s követk. Jel. 19,20.).
Mt 24,8
Mindez pedig csak kezdete a gyötrelmeknek. *
* ez csak érzéki gyötrelem, de a nagyobb, az erkölcsi nyomor azután következik, mint le van írva alább.
Mt 24,9
Akkor átadnak titeket zaklatásra, és megölnek titeket; * és gyülöletben lesztek minden nemzetnél az én nevemért. ** Vö. Mt.10,17 Lk.21,12 Jn.15,20 Jn.16,2
* titeket, és bennetek a szentet, igazat és jogosat fogják akarni elpusztítani.
** énérettem, az én tanításomért, a kereszténységért. Lásd Máté 10,22.
Mt 24,10
És akkor sokan megbotránkoznak, * egymást elárulják, egymást gyülölni fogják. * megütköznek a kereszténységnek látszólagos erőtlenségén, és elpártolnak.
Mt 24,11
És sok hamis próféta támad, * és sokat eltévelyítenek.
* kik magokat Istentől ihletetteknek, Isten eszközeinek, isteni követeknek fogják mondani, s az igaz tanítást megvetvén, kedvök szerint változtatni.
Mt 24,12
És mivelhogy elterjed a gonoszság, soknak meghűl szeretete.
Mt 24,13
A ki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, üdvözűl. * * A 9–13. v. szintén csak tökéletlenűl vonatkozhatik ama kevés keresztény üldözésekre és hamis prófétákra Jerusalem elpusztúlása előtt; tökéletes értelemben a keresztény időszak alatti üldözésekre és eretnekségekre vonatkoznak, melyek ismét együvé foglaltatnak, habár az idők végezetével fognak különösen dühös és romboló módon fellépni. Lásd 7-ik jegyz. vesd össze: Máté 10,22.
Mt 24,14
És egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangélioma bizonyságúl minden nemzetnek; * és akkor eljön a végezet. ** * Lásd Máté 10,18.
** Miután az evangéliom minden népnek az egész világon hirdettetett, s abban az isteni szeretet és bölcseség bizonyságát vették, azután jön a világ vége és annak itélete. Vesd össze: Izai. 49,6. 51,5. 56,7. 60,1. 66,19. Izai. 19,21. s követk. Zakar. 2,11. Csak tökéletlen értelemben vonatkozhatik e végezet Jerusalem pusztúlására, a mennyiben a sz. apostolok, különösen Pál, Krisztus tanítását a romai birodalom minden tartományaiban még amaz esemény előtt elterjesztették. Tehát Jeruzsálem pusztulásakor az evangéliumot már az egész római birodalomban hirdették, a végső Urjövetkor pedig az egész földön hirdetni fogják.
Mt 24,15
Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát, melyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szent helyen, * – a ki olvassa, értse! **
Vö. Mk.13,14 Lk.21,20 Dán.9,27
* Ha látjátok az iszonyatosságokat, melyek Jerusalemen, a szent városon, és a templomon véghezvitetnek, mint Dániel próféta megjövendölte, – akkor stb. Lásd 16. v. A gyalázatos pusztulás (Dán. 9,27; Dán. 12,11) a templom megszentségtelenítése, melyet az ostrom idején a zélóták vérengzése okozott. Ezen iszonyatosságok a város ostroma a pogány ellenségek által, a romai sasok és bálványképek fölállítása, és egyéb pusztítások, melyeket az ostrom alatt magok a zsidók véghezvittek a templomban.
** Némelyek szerint, ez a sz. evangélista észrevétele, mely által figyelmeztette az akkori keresztényeket, hogy ezen iszonyú dolgok mármár kezdenek bekövetkezni.
Mt 24,16
akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre; * * hogy azok barlangjaiban az üldöző ellenség elől menedéket találjanak. A keresztények Jerusalem ostromakor csakugyan elfutottak Pellába, a bérczes Gálaádba és más hegyi vidékekre.
Mt 24,17
és ki a héjazaton van, le ne szálljon valamit elvinni házából. * * hanem hamar szaladjon onnét, hogy időt ne veszítsen; vagy fusson a szomszédházak tetején át az országútra. – A keletiek házain egyik lapos födélről a másikra lehet menni, s kivülről közönségesen vannak lépcsők a fel- és lejárásra, a nélkül, hogy a házba be kellene menni.
Mt 24,18
és ki a mezőn, vissza ne térjen elvinni köntösét. * * A görög szerint átalán: ruháját.
Mt 24,19
Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban! * * az ijedelem és futásra alkalmatlan állapotuk miatt.
Mt 24,20
Imádkozzatok pedig, hogy futástok ne legyen télben * vagy szombaton. **
Vö. Csel.1,12
* rossz időben, hogy a rossz út oly nagy akadály a futásban.
** mely napon a zsidók csak ezer nagy lépésnyi utat tehettek. Krisztus halála által ugyan az egész mózesi szertartási törvény meg lőn szűntetve, de valameddig a keresztények zsidók között laktak Palesztinában, s a pogányok még nem léptek be az anyaszentegyházba, Mózes és a törvény iránti tiszteletből jó volt megtartaniok a zsidók szokásait. De miután a pogányok is beléptek, az evangéliomi szabadság és fölmentés a szertartási törvénytől átalános egyházi határozat által (Ap.cs. 15,28. s követk.) elrendeltetett (ar. sz. Ján. Teofil). A 15–20. v. egyenesen és tulajdonképen a Jerusalem pusztúlása előtti és utáni szorongatásokról szólnak; távolabbi és nem saját értelemben egyszersmind amaz iszonyúságokra és szorongatásokra is vonatkozhatnak, melyeket az antikrisztus az idők végezetével fog előidézni; mert ugyanazon Dániel próféta szól ezen iszonyúságokról (Dániel 12,11.) és erőszakoskodásokról is, melyektől az egykori keresztények, a mennyire lehet, gyors futással menekűlni igyekezzenek. Jeruzsálem pusztulásáig a zsidó-keresztények is megtartották a szombatot.
Mt 24,21
Mert nagy szorongatás leszen akkor, minő nem volt világ kezdetétől mindeddig, s nem is leszen. * * Miután oly szorongatásról van szó, mely, míg a világ tart, legnagyobb lesz, itt tehát egyenesen és sajátlag nem érthető ama szorongatás, melyet a romaiak Jerusalemre hoztak, mert ilyen volt több is, nagyobb is; itt az utolsó, az itéletet megelőző antikrisztusi iszonyú korszak értendő; s így a 21. 22. v. csak távolabbi és nem tulajdon értelemben alkalmazhatók Jerusalem pusztúlásának idejére.
Mt 24,22
És ha meg nem rövidíttetnének azok a napok, * egy ember sem szabadúlna meg; ** de a választottakért megrövidíttetnek ama napok. ***
* az idő.
** testileg és lelkileg. A csábítás az antikrisztus idejében oly nagy lesz, hogy senki nem üdvözűlne, ha Isten annak uralmát meg nem rövidítené; valamint senki nem maradna életben a keresztények között, ha Isten közbe nem lépne.
*** az akkor élő kevés szentekért, hogy ezek, magok, és általok mások megtartassanak.
Mt 24,23
Akkor, ha valaki mondja nektek: Ime itt a Krisztus, vagy amott; ne higyétek. Vö. Mk.13,21 Lk.17,23
Jézus itt az utolsó időkről kezd beszélni, és óvja övéit a csodatévő hamis krisztusoktól, az antikrisztus képviselőitől.
Mt 24,24
Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták; és nagy jeleket és csodákat tesznek, * úgy hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is.
* az akkor élő kevés szentekért, hogy ezek, magok, és általok mások megtartassanak.
** a sátán által. Sz. Pál (Tessz. II. 2,9.) és János (Jel. 13.12.) ugyanazt mondják az antikrisztusról, e ezt részletesebben előadják.
Mt 24,25
Ime eleve megmondottam nektek.
Mt 24,26
Ha tehát mondják nektek: Ime a pusztában vagyon, ki ne menjetek; íme a rejtekhelyeken… ne higyétek. * * Ha majd akkor mondják nektek: Az igaz Messiás a mezőn van hadseregével, vagy pedig itt s amott van, hogy titkos összejöveteleket tartson, ne higyétek, hogy az a Messiás, és ne csatlakozzatok hozzája.
Mt 24,27
Mert valamint a villámlás napkeleten támad, és látszik napnyugatig: úgy leszen az ember fiának eljövetele is. * * Ne hagyjátok magatokat elámíttatni; mert hirtelen, és mint az ég egyik szélétől a másikig feltünő villám, mindenki által látható lesz az én második és utolsó eljövetelem. Ezen eljövetel nem vonatkozhatik tulajdon értelemben a Jerusalem fölött tartott itéletben láthatlanúl működő Istenre.
Mt 24,28
A hol a test vagyon, oda gyűlnek a sasok is. * Vö. Lk.17,37
* Értelme ez: Valamint a sasok a hulla körűl összegyülnek, úgy fog majd jőni, midőn az antikrisztus véghezvitte iszonyúságait, az ember fia büntető itéletben a megromlott emberiségre. Átvitt értelemben, Krisztusnak azon láthatlan eljövete is érthető, mely a romai sasok büntető itéletében a megromlott zsidó nemzetre szállott. Mikor a világ megérett az itéletre, Krisztus, az örök bíró, olyan hirtelen jön el, mint ahogy a ragadozó madár lecsap zsákmányára.
Mt 24,29
Mindjárt pedig ama napok gyötrelme után * a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égből, ** és az egek erei *** megindúlnak. **** Vö. Iz.13,10 Ez.32,7 Joel2,10., Mk.13,24 Lk.21,25
* melyet az antikrisztus és Gog és Magog idéztek elő (Jel. 20,7.).
** elvesznek, eltünnek.
*** az ég serege, mind a csillagok.
**** Ama szorongatás után keményen megrendül az egész csillagos ég, melyen az Úr jele láthatólag fog feltűnni (30. v.), és mindent sürű sötétség borít el. Vesd össze: Izai. 13,10. Ezekiel 32,7.8. A csillagos ég a földdel együtt teremtetett (Móz. I. 1.), s igy vele egy egészet tesz, azért vesz az is részt az itéletekben, melyek erre szállnak.
Mt 24,30
És akkor feltűnik az ember fiának jele az égen; * és akkor majd sírnak a föld minden nemzetségei, ** és meglátják az ember fiát az ég felhőiben *** jőni nagy hatalommal és fönséggel. **** Vö. Jel.1,7
* A sz. atyák magyarázata szerint, ez a jel a kereszt; igy énekli ezt az anyaszentegyház is az ő zsolozsmájában. Ez volt jele az ő megaláztatásának, tehát ez lesz jele az ő megdicsőülésének és uralmának is; mert az által vivta ki uralmát (Filipp. 2,8–9.).
** A föld nemzetségei itt az istentelenek, kik meglátván a keresztet, siratják, de már későn siratják bűneiket (Ágost.). Annak érzése fogja őket gyötreni, hogy az Urat keresztre feszítették (Ar. sz. Ján.).
*** fényes felhőktől körülvéve.
**** hogy az istentelenek uralmának a földön véget vessen.
Mt 24,31
És elküldi angyalait harsonával és nagy szózattal; * és egybegyüjtik az ő választottait a négy szélről, ** az egek végétől azok határáig. *** Vö. 1 Kor.15,52 1 Tessz.4,15
* az egyetemes föltámadásra hivandó. A harsona itt hatalmas hang helyett van.
** a négy világrészről.
*** Mindnyájan, az igazak úgy, mint az istentelenek testeikben megjelennek (Jel. 20,12. s követk.). Magáról az itéletről nem szól itt az Úr, mert a tanítványok csak az itéletet megelőzendő jelekről tettek kérdést (3. v.); de alább (25,31.) sz. Máté erről is előadja az Úr kijelentését. A 29–31. v. egyszersmind, bár nem saját értelemben, a Jerusalem fölötti itéletre is vonatkoznak; e szerint, az égi jelek elsötétedése alatt a zsidókra borulandó erkölcsi homály, az ember fiának jele alatt a győzedelmes kereszténység, a föld siránkozó nemzetségei alatt, a zsidóknak városuk sorsán kesergő tizenkét nemzetsége, az angyalok alatt az apostolok értendők, kik a földkerekség minden tájairól gyüjtenek híveket az anyaszentegyházba.
Mt 24,32
A fügefáról pedig vegyetek példát: * Midőn immár ága gyenge, és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. * A fügefáról vehettek hasonlatosságot.
Mt 24,33
Azonképen ti is, midőn látjátok, mindezeket, tudjátok, hogy közel van * az ajtóban. * az Isten túlvilági országa; sajátlan értelemben, az anyaszentegyház, mely diadalmasan emelkedik a zsidóság fölött. Lásd Luk. 21,31.
Mt 24,34
Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, mignem mindezek meglesznek. *
* E nemzedék alatt, saját értelemben, a fönebbi fölvilágosító helyek szerint (23,36. 16,28.), az akkor élt zsidók értendők; sajátlan és távolabbi értelemben az emberiség átalán. Az akkori zsidókra nézve az egész jövendölés teljesedett, a mennyiben Jerusalem pusztúlását megérték, mely, részint saját, részint sajátlan értelemben, abban előre megmondatott; az összes emberiségre nézve pedig annyiból megyen vagy fog menni teljesedésbe, a mennyiben abban a világ végezete, részint saját, részint sajátlan értelemben, ábrázoltatik.
A tanítványok a 3. versben kettős kérdést intéztek. Első kérkésükre Jézus azt feleli, hogy Jeruzsálem pusztulása közel van, (lásd 33.vers). Ez a nemzedék Jézus kortársait jelenti, akik megélik Jeruzsálem pusztulását. A második kérdésre Jézus válasza az, hogy az utolsó itélet napját csak Isten ismeri (lásd 36. vers).
Mt 24,35
Ég és föld elmúlnak, * de az én igéim el nem múlnak. ** Vö. Mk.13,31
* föloszlanak, megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át (Pét. II. 3,13. Izai. 65,17.).
** Az én szavam változhatlan, és pontosan beteljesedik.
Mt 24,36
Azt a napot azonban, vagy órát senki sem tudja, még a mennyei angyalok sem, * hanem egyedűl az Atya. **
* Márk 13,32. hozzáteszi: még a Fiú sem, a mennyiben ember; de igen is tudja, a mennyiben Isten, és az ő emberisége Istenségével egy személyben egyesűl.
** Mikor következik be az itélet Jerusalemre és a világra, azt csak Isten tudja.
Mt 24,37
A mint pedig volt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának eljövetekor is. *
1 Móz.7,7 Lk.17,26
* midőn itéletre jő az antikrisztus ellen. 27. v.
Mt 24,38
Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,
Mt 24,39
és nem vették észre magokat, mignem eljött a vízözön, és elvitte mindnyájokat: úgy leszen az ember fiának eljövetele is. *
* Valamint Noé idejében csak kevesen maradtak hívek az Istenhez, s majd mindnyájan csak a földi mulandóságba merűltek: úgy lesz ez világ végezetekor is, midőn az antikrisztus majdnem az egész emberi nemet elcsábítja; és valamint akkor az Úr közeledő itéletét nem vették észre, úgy azután sem fogják. S megjegyzésre méltó, hogy az Úr nem szól nagy gonosztettekről, hanem csupán a földi érzéki életről. A nagy gonoszságot maga a természeti ember is kárhoztatja, de a belérzést átváltoztató szeretetről, az elmét felülhaladó isteni bölcseségről fogalma sincs. Ő inkább a tisztán természetszerűt, a tisztán emberit, mint az az eredeti bűn állapotában mutatkozik, tartja egyedül igaznak és jónak, s ebben véli magát megigazúltnak. Az ily, csupán természeti erény és bölcseség, az ily, csupán természeti élet tévelyíti el az emberiséget az idők végezetén, és elfordítja Krisztustól, hogy elvakúlva képzelt igaz voltában, az Úr közeledő jövetelét nem sejti, s attól nem is fél.
Mt 24,40
Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik. *
* Mikor majd az Úr itéletre jő (27. v.), akkor az emberiségnek egyik része testestül lelkestül el fog veszni.
Mt 24,41
Két asszony őröl a malomban; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik. * * A zsidók közönségesen kézi malmokon őrlötték terményeiket, mihez rendszerint nőcselédeket alkalmaztak. A 37–41. v. egyszersmind, bár nem saját értelemben, Krisztus azon eljövetére is vonatkozik, midőn a Jerusalem fölötti itélet tartatott, hogy az emberiségnek csak egy része lépett be az anyaszentegyházba, másika megmaradt pogány szokásaiban, és elhagyatott.
Mt 24,42
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. * Vö. Mk.13,33
* De az Úr, figyelmeztetésűl eljövetére, a fönebbi jeleket adta, t. i. a hamis Messiásokat, a zendűlést a népek között stb. (4. 5. 14. v.); mirevaló tehát a mindennapi éber vigyázat? Épen arravaló, hogy ezen jeleket várjuk és fölismerjük; azután legfőképen arravaló, hogy a halál, mely hirtelen jöhet, ne találjon készűletlen. Az átalános itélet, melyről itt az Úr egyenesen szól, minden emberre nézve, mint különös itélet, már halálakor bekövetkezik, t. i. az ő lelkére nézve, mely még a test föltámadása előtt megitéltetik. Minthogy ezen különös itéletben csak az a végzés mondatik ki, melyet Isten egykor a közitéleten fog kimondani, tehát az itt egyenesen értett közitélettel együtt a különitélet is összefoglaltatik, s a tanítványok valamint egyikre úgy másikra nézve is vigyázatra intetnek; azért mondja sz. Jeromos: A mi közitéletkor mindenekre vár, az a halál napján minden egyesre nézve teljesedik.
Mt 24,43
Azt pedig értsétek meg: Hogyha tudná a családatya, mely órában * fog jőni a tolvaj, bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni. Vö. Lk.12,39
A görög szerint: mely őrszakban.
Mt 24,44
Azért ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember fia. * * Ez nem csak a halál órájáról, hanem az Úrnak leendő második eljövetéről is szól. Ennek ugyan meg vannak bizonyos jelei, de mivel a világon semmi sem tűnik föl hirtelen, hanem előre készűl, utat tör, támad, fejlik, fejlődésében előhalad és teljesedik: úgy tűnnek föl ezen jelek is fejlődve az egész történelmen át, s időről időre mintegy fokozatosan mutatkoznak, míg az idő lefolytával teljesednek s a véget előidézik. Az antikrisztus tehát nem csupán az idő végezetével jő, hanem az idő folytán előköveteiben és előképeiben mutatkozik, s azért gyakorta előidézi a vele együtt járó jeleket (vesd össze: Ján. I. 2,18.22.) habár nem is egyenlő mértékben. Gyakran így jelenik meg az Úr itélete is, midőn időről időre isteni dicsőségben látható mennyei erővel itél ellenségei fölött, és ügyének diadalt szerez. Épen ezért minden századok hívei folytonosan éber őrködésre kötelesek az Úr utolsó eljövetének tekintetéből; mert habár tudják, hogy a világ vége akkor lesz, mikor ezen jelek fejlődésök végső fokára jutottak, de azt nem tudják, mikor következik be e fejlődés végső pontja, mivel ennek tudását az Atya magának tartotta fen (36. v.), azért soha sem is lehetnek biztosak, vajjon e végső pont nem fog-e az ő idejökben bekövetkezni.
