Kedves bethsabé!

 

A Máté 24. fejezetében található jövendölésekről szerintem egy nagyon jó elemzést másoltam be, ebben a topicban a 3631-as hozzászólásba. Megtennéd, hogy elolvasod?

 

De itt van még egy kis plusz:

 

Mt 24,1 - Mt 24,2
(Vö.: Mk 13,1-2; Lk 21,5-7.) Jézus e beszédben, amely az ötödik Máté evangéliumában, két dologról szól: Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. Ez a két jövendölés sokszor egybeolvad, s mintegy egy síkba vetítve látjuk az eseményeket. Ezt nevezik prófétai látomásnak, ahol a közeli és távoli jövő eseményei nem választhatók szét egymástól. Sőt azt is állíthatjuk, hogy Jeruzsálem pusztulása előképe a világ végének, mert ekkor szűnt meg hivatalosan az Ószövetség szerepe az üdvtörténetben. Ezt pedig az Ószövetség prófétái erős, kozmikus színezetű képekben jövendölték meg. Ez volt "Jahve napja". Ezt a prófétai stílust használja Jézus Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének a jellemzésére. Irodalmi szempontból csodálatos alkotás ez a beszéd, melynek előterében áll a templom pusztulása, míg mögötte látható a világítélet.
A templom, amelyet Nagy Heródes tervei alapján már 50 éve építenek, a zsidók csodálatának volt a tárgya. Az apostolok nem mulasztják el, hogy felhívják az Úr figyelmét azokra a hatalmas kövekre, amelyekből épült szinte az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében. Ilyen kövekből épültek fel a szíriai Baalbek (Heliopolis) templomai, ahol még ma is látni lehet 10×6×4 m méretű köveket. Hihetetlennek tűnik fel az apostolok előtt Jézus jövendölése, hogy kő kövön nem marad. Ez szó szerint beteljesedett Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem pusztulásakor. A tanítványok azt hitték, hogy Jeruzsálem pusztulásával a jelen világnak is vége lesz, s a Messiás megkezdi dicsőséges uralmát. Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének, s előképe az utolsó itéletnek. Jézus általános vonásokban szólt mindkettőről, a nélkül hogy az időt közelebbről megjelöln; óvatosságra, hűségre és állhatatosságra inti övéit minden kísértés és megpróbáltatás közt.

 

Mt 24,3 - Mt 24,14
(Vö.: Mk 13,5-13; Lk 21,8-19.) Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt az alatta fekvő templom aranytetős fehér épületére. Az Olajfák hegye K-re volt a templomhegytől, 800 m-re emelkedett ésa Kedron-völgy választotta el tőle. Az apostolok érdeklődnek Jézus eljövetele iránt. Ennek a szónak a görög megfelelője: paruzia jelentettea királynak hivatalos és ünnepélyes megjelenését valamilyen helyen. A keresztények ezt a szót Krisztus dicsőséges eljövetelére alkalmazták. Az apostolok kérik, hogy Jézus adja meg eljövetelének, valaminta világ végének előjeleit. Jézus válaszában először Jeruzsálem pusztulásáról szól. Ennek előjelei: hamis Messiások fellépése háborúk, éhínség, földrengés és ragályos betegségek. Az I. sz. közepe táján a római birodalomban mindenféle háborúk voltak számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken Rómában a pestis 30000 áldozatot követelt Palesztinában 45 körül éhínség volt (ApCsel 11,28). A keresztényeket üldözni fogják, de az evangéliumot már az egész világon, vagyis a görög-római világban hirdetni fogják, s szent Pál működésével szinte maradék nélkül megvalósul ez. Bizonyságul fog szolgálni Jeruzsálem pusztulása, miképpen jár az, aki Isten igéjét nem fogadja be. Jeruzsálem pusztulásakor az evangéliumot már az egész római birodalomban hirdették, a végső Urjövetkor pedig az egész földön hirdetni fogják.

 

Mt 24,15 - Mt 24,22
(Vö.: Mk 13,14-20; Lk 21,20-24.) A pusztulás iszonyatossága hasonló lesz ahhoz, melyről Dániel próféta jövendölt (9,27; 11,31; 12,11), amikor Antiochus Epifánesz Kr. e. 168-ban Zeusz szobrát felállította a jeruzsálemi templomban. Ehhez hasonlítja Jézus majd az ostrom alatt a templomban kiontott vért, a templom elfoglalását a rómaiak által, hisz Titusz volt az utolsó ember, aki a szentek szentjében járt. Aki olvassa Jézus e jövendölését, meneküljön. A keresztények tényleg elhagyták Jeruzsálemet az ostrom előtt, s Pellába, a Tízváros egyikébe menekültek. A menekülés ne legyen télen, amikor esőzés van, ne szomaton, amikor nem volt szabad 1 km-nél nagyobb távolságot megtenni. A gyalázatos pusztulás (Dán. 9,27; Dán. 12,11) a templom megszentségtelenítése, melyet az ostrom idején a zélóták vérengzése okozott. Jeruzsálem pusztulásáig a zsidó-keresztények is megtartották a szombatot.

 

Mt 24,23 - Mt 24,28
(Vö.: Mk 13,21-23; Lk 17,23-24,37.) Jézus itt az utolsó időkről kezd beszélni, és óvja övéit a csodatévő hamis krisztusoktól, az antikrisztus képviselőitől. Hamis próféták, álkrisztusok jelennek meg, és sok látszólagos csodát tesznek. A néphit vallotta, hogy Krisztus előbb rejtekhelyen, a pusztában jelenik meg. Krisztus megjelenése hirtelen és mindenkitől láthatóan fog bekövetkezni, mint a villámlás. Ahol a holttest... közmondás, amely Jézus nyílt megjelenésére utal - a keselyűk elől nem marad elrejtve az állati hulla -, de érthető Jeruzsálemre is, melyet a rómaiak fognak elpusztítani. Mikor a világ megérett az itéletre, Krisztus, az örök bíró, olyan hirtelen jön el, mint ahogy a ragadozó madár lecsap zsákmányára.

 

Mt 24,29 - Mt 24,31
(Vö.: Mk 13,24-27; Lk 21,25-27.) Az álkrisztusok fellépte után megjelenik az Emberfia jele, ez az egyházatyák egyhangú felfogása szerint a kereszt. A prófétáknál és az apokaliptikában a kozmikus események hozzátartoznak a világvég leírásához: a nap elsötétedik... Az Emberfiának eljövetele az ég felhőin jelzi istenségét, mert az Ószövetség istenjelenéseiben a felhő mindig szerepet játszik. Jézus még egyszer szól erről az eljövetelről (Mt 26,64) a főtanács előtt. Az angyalok összegyűjtik a választottakat a szétszórtságból, valamint a pogányokat, akik üdvözülni fognak.

 

Mt 24,32 - Mt 24,35
(Vö.: Mk 13,28-32; Lk 21,29-33.) A világ végének, de elsősorban Jeruzsálem pusztulásának lesznek előjelei. Amint a fügefa jelzi a nyarat, úgy ezek az előjelek, a bekövetkezendő eseményeket.

 

Mt 24,36 - Mt 24,44
(Vö.: Lk 17,26-27.34-35; 12,39-40.) A tanítványok a 3. versben kettős kérdést intéztek. Első kérkésükre Jézus azt feleli, hogy Jeruzsálem pusztulása közel van, 9lásd 33.vers). Ez a nemzedék Jézus kortársait jelenti, akik megélik Jeruzsálem pusztulását. A második kérdésre Jézus válasza az, hogy az utolsó itélet napját csak Isten ismeri (lásd 36. vers).  A világ végének az idejét csak az Isten tudja. Az emberek Jeruzsálem pusztulásáig és a világ végéig élik megszokott életüket, mert az előjelek ellenére is meglepetésszerűen éri őket. Ezért olvasható a Talmudban: "Három dolog jelenik meg akkor, amikor nem is sejtik: A Messiás, a földbe rejtett kincs és a skorpió". Ketten lesznek... azt akarja kifejezni, hogy az egyik elveszti életét Jeruzsálem ostrománál, a másik pedig megmenekül.

 

Mt 24,45 - Mt 24,51
(Vö.: 12,42-46). Jézus váratlan megjelenésével kapcsolatban Máté három példabeszédet hoz, mindegyik az ember végső céljára mutat rá. Az első a hű és okos szolga példabeszéde. A szolga ura távollétében mindent ura meghagyása szerint csinál, azért jutalma nem marad el. Míg a hitvány szolga urától büntetést kap, megfenyíti, eredetiben: kettévágja érthető a szó eredeti értelmében, hisz az ókorban, sőt még a Szentírásban is előforduló büntetés volt de érthető átvitt értelemben valamilyen szigorú büntetésre vonatkoztatva. A szolga jelenti az Egyház szolgáit, elsősorban az apostolokat, amit valószínűsít, hogy Péter kérdése adott alkalmat a példabeszéd elmondására (Lk 12,41).