Akkor beszéljünk bővebben, az N-2 hívásról, / a 3200. hsz. utolsó képéről. Az a zónarendszer szerint, az N-2 hívás esetén a X. zóna is rajzosan jelenik meg a fotópapíron, pl. az én esetemben 1,15D –vel, van a negatívon, ami ezen részleteket rajzosan kiadja. Ha mondjuk egy adott témát, pl. olyat ami a 3200. hsz. szerepel (utolsó kép) és természetesen a Fé különbségek megfelelnek az N-2 feltételeinek. Ezen témát leexponáljuk két filmre, az egyiket N a másikat N-2 szerint hívjuk. Ha nagyítunk mindkét képről azt fogjuk tapasztalni, hogy az N hívású negatívról nagyított képen lesznek kiégett teljesen fehér részek, a legvilágosabb területe denzitása 1,35D körül lesz. Ha most ezt a negatívot szkenneljük, mivel egy jobb szkennernek nem nagy probléma akár 4D is átvilágítani. Ezért a szkennelt állományból nem lehet megállapítani, hogy melyik az N-2 hívás.

Elméletileg ha be lehetne állítani úgy, valamilyen programot, hogy a papír nagyításhoz szükséges denzitáshatároknak megfelelően tudná mutatni a képet, akkor azzal könnyebb lenne kiválasztani a szükséges nagyítási fokozatot. Ill. ellenőrizni lehetne, hogy a nagyítógépünknek, papírunknak, témánknak megfelel é az adott hívás.